Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Pulszky Ferenc’

tome2

Pécsi tóravért részlete.

Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordítását.
Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a német szöveget.

“A hitközségnek húsz éven át a legnagyobb tudósok és szónokok voltak a rabbijai és a legjobb énekesek a kántorai, ők azonban a „beduinok” ártalmas üzelmei miatt nem maradhattak. E funkcionáriusok gyakori váltogatása a hitközségnek sok pénzébe került, és a több mint 300 családot számláló közösségünknek hat éve nincs rabbija.[1]
A hitközségi jegyzőkönyvek tanulságos olvasmányok, amelyekből többet tanulhattok, mint sok könyvből. Azt tanácsolom nektek, járuljatok hozzá minden közhasznú kezdeményezéshez, ahogyan én is  – gyakran anyagi lehetőségeimen túlmenően is – mindig hozzájárultam hitközségünk terheihez. – Viszont arra kérlek benneteket, ha a nyugalmatok és a becsületetek kedves számotokra, kerüljétek el a hitközség székházát, örüljetek, ha mások pályáznak ezekre a hivatalokra. Nekünk bár nehéz, de tisztességes ügyleteink vannak, és az időnket jóval hasznosabb dolgokra tudjuk  fordítani.
A város közhasznú intézményeit, valamint más nyilvános intézeteket vallási megkülönböztetés nélkül mindig a lehetőségek szerint támogattam, így a karlsbadi zsinagóga építését épp úgy, vagy az itteni plébániatemplom felújítását, melyhez én adtam az első adományt. Tagja voltam a katolikus kézműves segédek egyesületének[2], társalapítója a Fünfkirchener Zeitungnak, egyik alapítója az óvodának, melynek oktatótermében a magasztos királyi párunk ezüstlakodalma emlékére egy márványtáblát helyeztettem el; társalapítója voltam a helyi mezőgazdasági egyesületének, a országos képzőművészeti egyesületének, az ipari kiállításokon bemutatott tárgyainkat a budapesti, kolozsvári, selmecbányai, lisszaboni, ill. más akadémiáknak és múzeumoknak ajándékoztuk.
Amikor Pécs és Nagykanizsa honvéd barakktábor létesítésére pályázott és az utóbbinak H. tábornok támogatása folytán nagyobb esélyei voltak, közbenjártam egy magas rangú személyiségnél, és városunk kapta meg ezt a számára rendkívüli előnyöket biztosító katonai tábort. A másolatokat tartalmazó könyvben találhattok erről leveleket.
Azt tapasztaltam, hogy a kiszolgált katonák a legmegbízhatóbb tisztviselők és a leghűségesebb szolgálók. Egy nyugdíjas katonahivatalnok 28 éven keresztül haláláig volt fürdőm pénztárosa, erdészeim és mezőgazdasági hivatalnokaim egykor mind katonák voltak. Az a véleményem, hogy fiatalemberek számára a legjobb iskola a katonai szolgálat, mert ott engedelmességet tanulnak, pontosságra, takarékosságra és mérsékletes életre szoktatják őket.
A Pulszky-eset szolgáljon számotokra figyelmeztetésül, hogy minden közhivataltól tartsátok távol magatokat. Már 1844-ben olvastam az itteni püspöki könyvtárban az annak idején jelentős Augsburger Allgemeinen Zeitungban Pulszky Ferenc nagy magyar hazafi írásait a magyarországi állapotokról. Magyarország akkor a világban kevéssé ismert ország volt, amelyről ezen felül a legkülönösebb és egyáltalán nem előnyös előítéletek terjedtek el, melyeket Pulszky a legjobb tudása szerint igyekezett helyesbíteni.
Azóta fáradhatatlanul ennek érdekében ténykedett, magas tiszteletbeli hivatalokat töltött be, amelyek számára alig hoznak annyi jövedelmet, hogy abból illő módon megélhetne, olyannyira, hogy nála még bírósági vagyonlefoglalásokra is került sor. E méltó férfiút a parlamentben és az újságokban mégis megvádolták azzal, hogy meglopta a nyilvános gyűjteményeket. Egy alapos vizsgálat bebizonyította, hogy ez aljas rágalom volt. A rágalmazók azonban büntetlenül maradtak. Tanuljátok meg ebből az esetből, hogy maradjatok távol közhivataloktól. – Egy német tudós írta: „Ha képesek lennénk az emberek szívében úgy olvasni mint egy nyitott könyvben, ha ismernénk elődeik sorát, és tudnánk, milyen körülmények között fejlődött jellemük, akkor szánalmat éreznénk gonoszságuk miatt, és ostobaságukon mosolyognánk.” Ez illik Pulszky esetére is.


[1] Dr. Kohut Sándor főrabbi 1882 nyarán Nagyváradra távozott. Őt Bach Jakab, Dr. Güns Áron és Weisz Gábor helyettesítette. A pécsi hitközség Dr. Perls Ármin kecskeméti rabbit 1889-ben hívta meg Pécsre főrabbinak, amit ő elfogadott. 

[2] Engel valószínűleg a német Adolph Kolping (1813-1865) által katolikus kézműves segédek számára alapított „Gesellenverein”-re gondol, amely a 19. sz. második felében több országban működve összesen több száz helyi szervezettel rendelkezett. Arról  nem találtam adatot, hogy Pécsett is lett volna egy ilyen képviselet.


Reklámok

Read Full Post »