A Pécsi Zsidó Hitközség az állami támogatás igénybe vétele nélkül is méltóságteljes és magas színvonalú rendezvénysorozattal emlékezett meg a pécsi és Pécs környéki zsidóság deportálásának 70. évfordulójáról. A részletes programot korábban már bemutattam, és az egyik rendezvényről is beszámoltam. Most a július 6-i programokról írok röviden, ill. közlök három fotót.
A temetői megemlékezés a hagyományoknak megfelelően zajlott. A zsidó részről megnyilatkozók után a városban élő más felekezetek közül a római katolikus, a református, az evangélikus egyház, a Hit Gyülezete és a városi önkormányzat képviselője mondott rövid emlékbeszédet. (Neveket azért nem írok itt, mert nem sikerült megszereznem a program részletes forgatókönyvét és nem mindenkit ismertem a beszélők közül.) A jeruzsálemi siratófal egy szakaszára emlékeztető emlékműnél a következő szervezetek és egyházak képviselői koszorúztak: Pécsi Zsidó Hitközség, Kaposvári Zsidó Hitközség, Pécsi Püspökség, Magyar Reformártus Egyház, Evangélikus Egyház, Hit Gyülekezete, Pécs M.J.V. Önkormányzata, a FIDESZ pécsi szervezete, az MSZP pécsi szervezete, a DK pécsi szervezete, Ausztria és az NSZK tiszteletbeli pécsi konzuljai. Talán még a Baptista Szeretetszolgálat is… Szükség esetén javítom, ill. kiegészítem a felsorolást. Nem jegyzeteltem a koszorúzók sorrendjét, mert reménykedtem a rendezvény részletes forgatókönyvének másolatában. (A kép kattintással nagyítható.)
A koszorúzás után az emlékezők a RIF-szappanok sírjához vonultak, és ott is sor került egy rövid megemlékezésre. Mint már korábban írtam róla, a RIF-szappanok nem a koncentrációs táborokban meggyilkoltak testéből készültek. Ez a hiedelem 1945-től terjedt el, amikor a visszatérők a RIF feliratú szappanokat hoztak magukkal abban a hitben, hogy ezzel valamicskét hazahoznak elvesztett családtagjaikból, vagy hittestvéreikből is. Az, hogy a RIF szappanok meggyilkolt zsidókból főzött zsiradékból készültek, a tévedésen alapuló legendák közé tartozik.
A temetőből a megemlékezők az egykori gettó főépületéhez, a Mártírok útja 42-höz mentek, ahol a Pécs Zsidó Hitközség mellett szintén több szervezet és egyház koszorúzott és hajtott fejet az 1944 májusában ide zsúfolt mintegy 2700 ember szenvedései előtt. Itt nem hangzottak el beszédek.
Miután innen mindenki elindult a zsinagógához a délelőtti programot záró gyászistentiszteletre, én meg arra vártam, hogy jövő-menő emberek nélkül lefényképezhessem a volt gettó koszorúkkal borított falát, egy középkorú hölgy odament a koszorúkhoz és egy nagy kavicsot helyezett el mögéjük. Szép megnyilatkozása volt ez az egyéni megemlékezésnek. Talán hetven éve itt a gettóban halt meg a családja valamelyik felmenője…