Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Salamon Kaufer’

szinesablakEgyszer azt olvastam valahol, hogy a héber eredetű „mószerol” hajdani jelentése: zsidó zsidót nem zsidó hatóságnak átad. Mára közkeletűbb a „beárul, befeketít, bemárt, megfúr valakit” jelentés. Alább egy ilyen értelmű pécsi mószerolás részletei ismerhetők meg.
E bejegyzés főszereplői – Löbl Fürst és Moritz Fuchs – a blog hűséges olvasói számára nem ismeretlenek: a bonyhádi Fürst az 1830-as évek második felében éveken át “lappangott” a Pécshez tartozó Rácvárosban (akkori hivatalos nevén Németürögben), ahol Moses Weiszmayertől bérelte a zsidó konyhát, és emellett kereskedéssel és hitelezéssel is foglalkozott. További adatok Fürstről a végrendeletében találhatók, amely elolvasható itt.
A pécsi Moritz Fuchs – az előző három bejegyzés hőse – hosszú küzdelmek után házalóból (1836) nyilvános boltban árusító „kalmár” (1840) lett. Ő mószerolt.
De nézzük meg részletesebben, mi is történt 176 éve. Löbl az 1840. XXIX. törvény elfogadása után úgy gondolta, eljött az idő, hogy hivatalosan is letelepedési engedélyt kérjen Pécsett, ahonnan korábban először a városkapitány, majd a tanács is kitiltotta. Ezért egy helyi ügyvéd megfogalmazásában az alábbi kérelmet nyújtotta be a városvezetéshez. (A korabeli „helyesírást” jórészt változatlanul hagytam. A szögletes zárójelekben a saját kiegészítéseim állnak. A kor levelezésben a ·/. a mellékletet jelentette.)

Tekintetes Nemes Tanáts!

Szeretett Magyar Hazánk országosan öszvegyűlt Képviselői a Hon és a Nemzet jóllétét és boldogságát bölcsen eszközlendők rólunk is intészkedtek midőn a 29. törvényczikkelyt alkodták, amely szerint minden az országban született Izraelita az egész országban a törvényben ki vett városokat ki vévén szabadon lakhat. Ha t.i. józan maga viseletét és becsületes élte módját hiteles bizonyítványokkal be mutatandja. Én is ezen Törvény jótékonyságával élni kívánván ·/. alatt másolatban ide mellékelvén magam viseletéről szólló bizonyítványokat, melyek eredetben a Tettes [Tekintetes] Jegyzői Hivatalnál le vagynak téve, ezennel a Tettes Tanátshoz, mind azon törvényhozó Test egyik ki egészítő részéhez és Bíróhatósághoz [fordulok], hogy ezen bizonyítványaim meg szemlélése után, nékem, ki vagyon beli értékemet mintegy 1000 pengő forintokra becsülöm, a városban lakási just kegyesen meg engedni méltóztatnának.

Ki egyébaránt midőn eddig viselt becsületes élet módomat itten is foltatni ígérvén a Tettes Tanátsnak kegyeibe ajánlott[an] maradok

A Tettes Tanáts

alázatos Szolgája
Löbl Fürst
Ráczvárosi Izraelita”

Fürst folyamodványa mellett az alábbi igazolások másolatai találhatók: 1.) A rácvárosi bíró és esküdtek igazolása arról, hogy Fürst évek óta ott lakik és kereskedik, de lopott portékát sohasem árult és ő „semmi szégyen gyalázatott nem szenvedett”. 2.) Baranya vármegye “al-adószedőjének” levele arról, hogy Fürstöt már öt éve olyannak ismeri, mint amilyennek „egy szorgalmatos és betsületes Embernek lenni kelletik”. 3.) Egy pécsi polgár levele arról, hogy Fürst üzleti partnerként vele éveken át „emberséges ember mógyára viselte magát”. 4.) Moses Weiszmayer német nyelvű igazolása arról, hogy Fürst, aki a Rácvárosban már évek óta a „bérlője”, mindig tisztességesen viselkedett. 5.) A Bonyhádi Izraelita Község német nyelvű igazolása arról, hogy „Leopold” Fürst ott született, mindig tisztességesen és erkölcsösen viselte magát, továbbá, hogy éveken át egy helyi textilárú-kereskedőnél tanulta ki a szakmát és lett maga is kereskedő. Ezt a dokumentumot Perczel Gyula, Tolna vármegye szolgabírája pecsétjével és aláírásával hitelesítette.
A pécsi magisztrátus a szokásokhoz híven természetesen kikérte a helyi kalmártestület állásfoglalását is, aki több indokot is talált arra, miért ne adjon helyt a hatóság Fürst kérelmének.

A pécsi Kalmárok Tásasága válaszának részlete. (Kattintással nagyítató.)

A pécsi Kalmárok Tásasága válaszának részlete. (Kattintással nagyítató.)

Számunkra azonban most Moritz Fuchs véleménye érdekesebb, aki megtudta, hogy egy másik zsidó kalmár is le akar telepedni a városban, ahol addig ő volt az első és egyetlen. Ebben az ügyben, mint alább olvasható, részéről szó sem volt izrealita szolidaritásról, hanem „összezárt” a keresztény konkurenseivel a közös konkurens ellen. Íme Fuchs levele, amelyet a saját fordításomban közlök. A jiddis hatása, hogy a Fürst családnév nála „First” lett. A “nemes Tschoko úr”-ként említett személy Csóka Imre, a Pécsi Székeskáptalan nyugalmazott ispánja volt.

Pécs Szabad Királyi Város Tekintetes Tanácsának

Alulírott a legalázatosabban kéréssel fordul a Tekintetes Tanácshoz, mivel néhány idegen zsidó bejött a városba letelepedési engedélyt kérni, s közöttük az egyik Löbl First, aki nem él erkölcsös módon. Ezt bizonyítja elsőként, hogy évekkel ezelőtt a nemes Tschoko úr fiát rábírta egy cselekedetre, ami a következő: két kisasszonynak a nemes Tschoko úrnál volt a pihenő szállása, és ezért nála volt egy ruhásládájuk, hogy ha ideérkeznek, ebből öltözködjenek. A fiú azonban kivette a ruhákat és eladta ezeket Löbl Firstnek, és ón, vörösréz és ezüst dolgokat is. Ezekért több száz Forintot kellett kapniuk, ami a Nagyságos Bosck városkapitány úr számára is ismert.

Fuchs mószeroló levelének részlete. (Kattintással nagyítható.)

Fuchs mószeroló levelének részlete. (Kattintással nagyítható.)

Másodszor: a megboldogult Furtinÿ városkapitány úr életében, amikor egyre gyakrabban történtek lopások a városomban, a nevezett városkapitány úr mindig Löbl Firstnél tartott házkutatást. Történt egy nap, hogy L. First a sógoromnál, Salamon Kaufernál, és Mosis Weissmajernél járt, hogy menjenek vele a Városkapitány Úrhoz, és kérdezzék meg, miért éppen mindig nála tart házkutatást. Így tehát elmentek vele és tisztelettel érdeklődtek, hogy a Városkapitány Úr miért éppen mindig nála kutat. Ő erre azt válaszolta nekik, hogy Löbl First nem tisztességes ember, mivel őt rossz házakban látják, és ő már eleget hallott a hasonló, ellene szóló panaszokból, ezért inkább ne is mondjanak semmit, mivel már túl sokat tud Löbl Firstről. Így ők szó nélkül távoztak.

Ezért a legalázatosabban kérem a Tekintetes Városi Tanácsot, hogy utasítsa el Löbl First kérelmét. Ő inkább ott folyamodjon letelepedési engedélyért, ahol a jó bizonyítványait beszerezte.

Maradok a Tekintetes Városi Tanács legalázatosabb szolgája

Moritz Fuchs kalmár és kereskedő”

"Moritz Fuchs Kauf & Handelsmann"

“dem Löbl. Magistrats ergebenster Diner Moritz Fuchs Kauf & Handelsmann”

Fürst azért kérte Weiszmayer és Kaufer segítségét, mivel az előbbi volt a helyi zsidó község elöljárója, Kaufer pedig vélhetően az egyik elöljárósági tag. Talán szerette volna, hogy tanúk legyenek vele a beszélgetésen. A városi tanács a felek írásos indoklásait mérlegelve meghozta döntését, amelyet korábban – még nem ismerve ezeket az iratokat – már közzé tettem itt.

Az e bejegyzéshez felhasznált dokumentumok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Read Full Post »

szinesablakFolytatom Moritz Fuchs kebelbéli pécsi zsidó történetét. Az előző bejegyzésben elolvasható, miként véleményezték a helyi keresztény kereskedők az ő házalási engedély iránti kérelmét. Ezzel azonban nem zárult le a történet. A házalási engedélyt kapott Fuchs idővel a lakásán is árulta portékáit. Ennek természetesen híre ment, és a helyi Kalmárok Társasága azt kérte a város hatóságától, hogy ezt tiltsa meg neki. Ez meg is történt. Erre Fuchs ifj. Fábrÿ Ferenc ügyvéd által, aki őt a házalási engedély ügyében már sikerrel képviselte, az alábbi – ahogy akkor hívták – „könyörgő levelet” nyújtotta be. Ennek mellékleteihez tartozott Buda és Pest tanácsának igazolása arról, hogy városaikban a letelepedési engedéllyel rendelkező házaló zsidók az otthonukban árulhatnak is. A folyamodvány szövege így szólt:

Tekéntetes Nemes Tanáts!

Az A. alatt ide mellékelt határozat szerént az Tekéntetes Tanáts kegyessen megengedni méltóztatott, hogy e városban, mint szülött helyemen (Sic!) az házaló kereskedést egész esztendő által űzhessem, melly ekkép nyert kegyes engedelem következésében kereskedésemet mái napig is űzöm. – De minthogy az B. és C. alatt ide zárt Bizonyítványok szerént Buda és Pest szabad Királyi Városokban tűrt Zsidók, kiknek az házaló kereskedés egész esztendő által megengedve vagyon, az magok lakásokon azt alatomban, az az vagy Bolt felnyitása nélkül, vagy pedig czímerek kifüggesztése nélkül szabadon űzhetnék, magamat is Pest és Buda Városokban tűrt Zsidókkal egyenlőnek vélvén, kereskedésemet máiglan lakásomon is fenn ki tett [a fent leírt] módon alatomban űztem. Történt azonban, hogy a’ napokban T.[ekintetes] Hauer Tanácsbéli Úr által az lakásomon Portékáim eladásátul letiltattam.
Tekéntetes Nemes Tanáts! Az kereskedés egyetlen mesterségem, mellyet tanultam, és egyetlen ág, mellyel előremenetelemet és életmódomat eszközölhetem, mert tsupán az házaló kereskedéssel, mellyet az esztendőnek nagyobb részében kellemetlen és zivataros ideje miatt portékáim elromlásával félben hagyni és otthon henyélni kéntelen lévén, az végső ínségre jutnom kelletik, ha az lakásomon való kereskedés űzésétől megfosztatom. Mellynél fogva kérem alázatosan nékem az B. és C. alatti Bizonyító levelek szerént Pest és Buda Szabad Királyi Városok példájára lakásomon is az portékáimmal való kereskedést kegyesen megengedni. Ki malasztiba [kegyelmükbe]ajánlott mélly tisztelettel maradok

Tekéntetes Nemes Tanátsnak

legalázatosabb szolgája
Fux Moritz
kebelbéli tűrt Zsidó”

Pest szabad királyi város Moritz Fuchsnak írt igazolása arról, hogy náluk a házaló tolerált és kommoráns zsidók otthonukban is árulhatnak. Részlet. Kattintással nagyítható.

Pest szabad királyi város Moritz Fuchsnak írt igazolása arról, hogy náluk a házalásból élő tolerált és kommoráns zsidók otthonukban is árulhatnak. Részlet. Kattintással nagyítható.

Más iratokból tudjuk, hogy a kérelmezőt valójában nem fenyegette az a veszély, hogy „végső ínségre” jusson. Ez itt egyelőre csak egy elővételezett megállapítás. Vagyonáról a következő bejegyzésben lesz konkrét és „megnyugtató” adat.
Most csak annyit a vagyoni helyzetéről, hogy 1836-ban sógorával, 
Salamon Kauferral, végrehajtást kért a saját apja ellen, mivel Baruch Fuchs a kettejük által nyújtott mintegy 17.000 Váltóforint hitelt a megállapodásuk ellenére nem fizette vissza.
(Mellékesen: érdekes lenne tudni, honnan tudott a két fiatal ember ilyen jelentős kölcsönt adni. A pénzromlást nem számítva, pusztán a nominális összevetésből is látható, hogy mekkora összeg is volt ez: 1841-ben a zsidó község a belvárosban zsinagóga céljára 680 Váltóforintért vett meg egy – bizonyára nem új és nem is túl nagy – házat telekkel együtt. 1850-ben a hitközségi iskola tanárainak éves fizetése 400 Váltóforint volt, az igazgatóé 600 Váltóforint, 1858-ban 
dr. Hirschfeld főrabbi éves fix jövedelme 1000 Váltóforint.)
Fuchs és Kaufer kényszerűen belátták, hogy Baruch ingó vagyonából árverés útján sem tudják a pénzüket visszaszerezni, így anyagilag nagyot buknának. Ez pedig nem volt cél. Ezért inkább megállapodtak nekik fizetendő éves törlesztőrátában – Baruch mindenkori bevételének egy harmad részében -, így a végrehajtás végül elmaradt.
E kitérő után vessünk még egy pillantást az ügyre. Mivel nem csak Moritz Fuchs mérte jogait a budai és pesti zsidókéhoz, hanem a pécsi magisztrátus is a maga döntéseit a hivatkozott két szabad királyi város tanácsainak döntéséhez, így az 1839. augusztus 31–én tartott tanácsülésen a kérelemről az alábbi végzés született: 
A minden czímer és kitétel nélkül lévő árulás más városokban a’ Zsidóknak lakásaikban megengedve lévén; Fux Moritznak is az őtet megkeresőknek portékái árulása ezennel megengedtetik.”

Buda szabad királyi és főváros Moritz Fuchsnak írt igazolása arról, hogy náluk a házaló tolerált és kommoráns zsidók otthonukban is árulhatnak. Részlet. Kattintással nagyítható.

Buda szabad királyi és főváros Moritz Fuchsnak írt igazolása arról, hogy náluk a házalásból élő tolerált és kommoráns zsidók otthonukban is árulhatnak. Részlet. Kattintással nagyítható.

A bejegyzéshez felhasznált iratok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Read Full Post »

A pécsi zsidó község kezdeteivel foglalkozó írásokban – Cserkúti Adolf levéltáros 1914-es dolgozatára hivatkozva – azt olvashatjuk, hogy a helyi zsidók első elöljárója – 1842-től – Moritz Fuchs / Fuchs Móric. Ha azonban figyelmesen megnézzük a pécsi zsidó község és Vitéz Ferenc kebelbéli polgár között létrejött adásvételi szerződést, amely 1841. július 4-én kelt, és amelyben Vitéz házát a zsidók megveszik zsinagóga céljára, azt látjuk, hogy az első aláíró nem Fuchs, hanem Moses Waiszmair. Az ő neve alatt áll:  Juden gemeinde vorsteher, azaz:  a zsidó község elöljárója. Moritz Fuchs a második név, amely mellett, mint ahogy Salamon Kaufer és Sigmund Grün neve mellett / alatt sem áll funkció. Ők a kebelbéli pécsi zsidók képviselői, titulus nélkül. szerzalairasA fentiekből az derül ki, hogy ekkor informálisan Moses Waiszmair töltötte be zsidó elöljáró szerepét. A község létszáma az 1840. évi XXIX. törvénycikk megjelenése óta azonban erősen megnőtt, és így egy vezetőnek már szüksége volt a helyhatóság legitimációjára is. Pécs Város Tanácsa 1842. évi jegyzőkönyvében április 9-én ezzel kapcsolatban ez olvasható: “Az e’ városban tűrt Zsidó Község, mivel a’ száma szaporodott; a’ tűrtek és nem tűrtek közt a’ jó rendnek fenntartása és ezen Tanáts Rendeléseinek foganatosítása végett engedelmet magoknak adatni kérnek, hogy egy elöljárót /: Zsidó Bírót :/ magoknak választhassanak.” A tanács úgy határozott, hogy a városban “lakhatási jussal” rendelkező zsidók a Kapitányi Hivatal hozzájárulásával válasszanak maguk közül egy elöljárót, és a személyt helybenhagyás végett jelentsék be. A május 7-i jegyzőkönyvben rögzítették a Kapitányi Hivatal jelentését, miszerint a városban lévő zsidók az ő jelenlétében “Fux Móritzot” választották meg elöljárónak.

fuxm

Read Full Post »

contraitEbben a bejegyzésben közlöm a legutóbb bemutatott adásvételi szerződés német nyelvű részének fordítását. A szövegben előforduló “konvenciós Forint” (Conventions Münze) a Mária Terézia által 1750-ben Ausztriában bevezetett fizetőeszköz, amelyet egyes német fejedelemségek mellett Magyarországon is használtak. Hazánkban 1857-ig volt forgalomban.

Szerződés

mely egyrészt Vitéz Ferenc úr mint eladó, másrészt a Pécsi Zsidó Község mint vevő között a mai napon megköttetett.
1. Vitéz Ferenc úr eladja a Citrom utcában lévő cseréppel fedett házát a fent nevezett Zsidó Községnek, amely háznak keletről Pek Mátyás és Árpád háza, nyugatról Lachinger Mátyás bodnármester háza a szomszédja.
2. A Zsidó Község ezért a házért 680 konvenciós Forint összeget, azaz hatszáznyolcvan konvenciós Forintot fizet, amelyből ma 40 konvenciós Forintot foglalóként fizet ki, és 6 vagy 14 nap múlva 360 konvenciós Forintot, azaz háromszáz hatvan konvenciós Forintot fizet ki. A maradék 280 konvenciós Forintot október 4-ig fizeti meg.
3. A fenti 360 konvenciós Forint kifizetésénél Vitéz Ferenc úr köteles a Zsidó Községnek nyugtát adni, és a Zsidó Község köteles Vitéz Ferenc úrnak 280 konvenciós Forintról kötelezvényt adni, hogy ezt ő a Zsidó Község összköltségeként bejegyeztethesse.
4. Ha a Zsidó Község megszegné e szerződést, úgy elveszti a 40 konvenciós Forint foglalót és még 60 konvenciós Forintot kell hozzá fizetnie. Ha Vitéz Ferenc úr nem tartaná meg e szerződést, akkor a 40 konvenciós Forint foglalót vissza kell adnia és további 100 konvenciós Forint bánatpénzt kell fizetnie a Zsidó Községnek.
5. Ha a Zsidó Község október 4-ig elmulasztaná a fent nevezett 280 konvenciós Forintot megfizetni, úgy vitéz Ferenc úr jogosult a házat minden további per nélkül liciteljárással eladni.
Pécs, 1841. július 4-én. M. Weiszmayer s.k., a Zsidó Község elöljárója Moritz Fuchs s.k., Salamon Kaufer s.k., Sigismund Grün s.k., Vitéz Ferenc s.k. mint eladó felvettem 40 pengőforintot foglalóul.”

A szerződés 3. pontja. (Nagyítható.)

A szerződés 3. pontja. (Nagyítható.)

Read Full Post »

birtoklevelAz első pécsi zsinagógáról és felavatási ceremóniájáról egy korábbi bejegyzésben már olvashatók adatok. A Pécsi Zsidó Hitközség archív irattárában fennmaradt az első zsinagóga épületévé átalakított lakóház birtoklevele. Az alábbiakban ezt az 1841 nyarán keletkezett dokumentumot ismertetem.
Ennek egy nyomtatott általános bevezetője van, amely egy kézzel írt magyar nyelvű szövegben folytatódik.  (Lásd a bejegyzés végén.) Ebből kiderül, hogy Vitéz Ferenc a belvárosban lévő 84 négyszögöl nagyságú ingatlanát a Pécsi Zsidó Községnek “synagoga állítás végett” 680 Forintért eladta. A szomszédok: keletről Peck Mátyás, nyugatról Lachinger Mátyás, délről a városfal, északról az utca.
Ezt egy német nyelvű szöveg követi, ez gyakorlatilag az ide másolt adásvételi szerződés, amely öt pontban rögzíti a megállapodás részleteit, a felek kötelességeit. A hitközséget Moses Weiszmayer elöljáró, Moritz FuchsSigmund Grün és Salamon Kaufer képviselte. 1841. július 4-én a vevő 40 forint foglalót adott az eladónak.

contrait2

A szerződés német nyelvű részlete.

Az utolsó oldalon a szöveg ismét magyarra vált, talán mert az eladó nem értett (kellően jól?) németül. Elismerte, hogy július 9-én Spiesz János tanácsnok előtt átvette a vevőtől a még hiányzó 640 Pengőforintot, és ezzel “a’ Zsidó községet megnyugtatta”. A felek még aznap megjelentek Pintér Mihály főjegyző és két tanácsnok előtt és szóban is megerősítették a szerződésben foglaltakat. Ezt követően július 10-én Jellasits János aljegyző kiadta a város pecsétjével ellátott “Bizonyság és Birtok Levelet”. Miután a szomszédok sem tettek semmilyen ellenvetést az adásvétel ellen, a városi hatóság a Pécsi Zsidó Községet augusztus 18-án  a szokott módon “a birtokba bevezette”.

szerzodes

Kattintással nagyítható.

Read Full Post »

Meghatalmazás

Meghatalmazás

A Pécsi Zsidó Hitközség archív irattárában több dokumentum fennmaradt a kezdeti időkből. Ezek közé tartozik egy meghatalma- zás is, amely 1846 márciusából származik. Ebben a pécsi elöljáróság megbízta két tagját – Moritz Fuchsot és Joachim Schapringert -, hogy képviseljék Pécs összes izraelitáját egy pesti tanácskozáson, melyet abból az alkalomból hívtak össze, mert V. Ferdinánd király eltörölte a Mária Terézia által 1743-ban elrendelt “Toleranztax”-ot, a zsidók által fizetendő türelmi adót.
Alább bemutatom az elöljáróság tagjainak aláírást. A fenti két személyen kívül ők képviselték a pécsi zsidó közösséget 1846-ban: S.(igismund) Grün szószóló, Adolph Engel, P.(hiliph) Trebitscher, Salamon Kaufer, Andras Schwarcz, Johan(n) Reich, Gabriel Reich (?), Salamon Sax, Mayer Wiener, Ig.(naz) Kaufer, (Moses) Waiszmair.

Vorstand1846

A pécsi elöljáróság tagjainak aláírása 1846-ban. (Kattintással nagyítható.)

Read Full Post »