Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Salloman Kaufer’

kipa2Az 1840-es évek végére a magyarhoni izraelita községekben – a haszid közösségeket most nem ideszámítva – három egymástól erőteljesen elkülönülő irányzatot találunk: az ortodoxokat, a “haladókat”, és az újítókat, avagy reformereket. Ez utóbbiakkal a “haladók” sem vállaltak semmilyen közösséget, hiszen ők – saját értelmezésük szerint – a zsidó vallási hagyományok alapjait nem kérdőjelezték meg, csupán a rítust illető esztétikai változtatásokat kívánták bevezetni. Ezt persze a “hittörvényhű” ortodoxok teljesen másként ítélték meg. Számukra megengedhetetlen volt a hagyomány bármilyen indokkal való megváltoztatása, és így már a “haladók” is kiírták magukat Ábrahám szövetségéből.
A reformerek úgy vélték, hogy a vallási és a nyelvi “elkülönésük” megszüntetésével eltűnnek azok a gátak, amelyek zsidóság társadalmi integrálódásának és az emancipációjának az útjában állnak. Törekvéseiket helyi Izraelita Újító Egyletek létrehozásával próbálták meg képviselni és terjeszteni.
Pécsett 1848 november végén lépett színre egy ilyen – 11 fős – csoport. Vezetőjük, szószólójuk Engel Adolf volt. A városvezetéshez benyújtott kérelmük közlése előtt bemutatom az aradi Izraelita Hitújító Egylet felhívásának hat pontját, mivel ezek részletesebbek és “szókimondóbbak”, mint a pécsiek levele. A zsidó vallás megújtásáról vallott aradi elképzelések 1848. május 3-án a Pesti Hírlapban is megjelentek, és ezáltal széles körben ismertté válhattak és hathattak – talán Pécsett is.

Az aradi reformerek a következő lépésekben látták a zsidók iránti ellenszenv leépítésnek hatékony módját:

1.) A Sabbat/Szombat mint “nyugnap” vasárnapra helyezése.
2.) A “szerfölött célszerűtlen” étkezési előírások megszűntetése.
3.) Az ünnepek a legrövidebb időre való csökkentése, az ún. félünnepek és böjtnapok eltörlése.
4.) Az istentiszteletek imáinak élő nyelvekre történő átültetése, imádkozás lehetővé tétele “külső jelruhák” (tálisz, tfilin) nélkül és fedetlen fővel.
5.) A körülmetélésnek, mint a zsidó vallásba való felvétel feltételének a megszüntetése.
6.) A Tízparancsolaton kívül a Talmud, minden vallási szertartás, parancsolat és egyéb szokás érvénytelenítése.
Az aradi újítók “kölcsönös türlem” alapján megengedték volna, hogy akik továbbra is a régi hagyományok alapján szeretnének élni és imádkozni, azt megtehessék.

És most lássuk, ehhez képest mivel hozakodtak elő a pécsi újítók. A forrásszöveget a könnyebb olvashatóság érdekében sok helyen a mai helyesíráshoz igazítottam (pl. egybe- és különírás, hosszú-rövid mássalhangazók), de az eredeti szavakat meghagytam, hogy ne vesszen el a korbeli fogalmazás sava-borsa. A saját kiegészíteseim, értelmezéseim szögletes zárójelekben vannak.

“1848-ik évi november hó 26-án Pécs városában alakult Izraelita Újító Egylet jegyzőkönyvének

Kivonata

A’ hongyűlés [országgyűlés] azon nyilvánított akaratánál fogva, miszerint az Israel vallását követők vallásásos különckedéseikből kibontakozván simulni törekedjenek e’ hon egyéb vallás felekezetbelieihez – Pécs város kebelében lakó Israeliták néhányai átlátván hitünk szertartásaiban részerint szokásokból becsúszott visszaélésekhezi vak ragaszkodását leginkább agg férfiainak – egy vallásos szerkezetünket átalakítani törekvő egyletbe gyűltünk öszve, ‘s elhatároztuk alázattal megkérni a helybeli igen Tisztelt Tanácsot: hogy az eddigi szigorúan vallásunk ó, ‘s jelen korszakban meg nem állható [fenn nem tartható] rendszeréhez ragaszkodó Israelita községtüli elválasztásunkat – úgy [és] a következendő pontokban kitett saját költségünkön teljesítendő újításokat – megengedni méltóztassék.

1-ször: Az Újító Egylet irányul tűzi ki magának, a vallásunkban visszaélésbül becsúszott, ‘s nevetségig aljasuló [süllyedő] szertartásokat – úgy az emberiséggel öszve nem férhető azon imádságokat, melyeket egyéb újító egyletek is kihagytak – lassanként kiküszöbölni, a templomban tartandó imádságokat ‘s egyéb isteni szolgálatokat egy jól rendezendő éneklő kör által végeztetni, szóval magunkat a frissen alakult Israelita Újító Egylettel folytonos érintkezésbe tenni.
2-szor: Hogy a nagylelkű magyar nemzet meggyőződjék, miszerint az Újító Egylet tagjai méltókká óhajtják tenni magukat e hon hű fiainak neveztetni, fő föladata leend az egyletnek minden törekvéseit oda irányozni, hogy az imádság ‘s egyéb isteni szolgálatok mentül hamarébb magyar nyelven végeztessenek, ‘s mihelyt a jövedelem engedendi, egy magyar hitszónkot tartanak, hogy mi magunk, ‘s gyermekeink a magyar nyelv tökéletes birtokába jutván egyéb különc szokásinkban is mentől gyorsabban simulást eszközölhessünk. Azon fogunk működni, hogy egyházi törvényeink a magyar nemzet törvényei alá helyeztessenek, azaz, ha a’ szükség úgy kivánná, készek leendünk éltünket, vagyonunkat a’ haza oltárára felajánlani ünnepnapokon is, mint eddig vallássértés nélkül nem tehettünk – azon öntudattul boldogtva, miszerint hazafiúi kötelességünket híven teljesíttők. [sic!]
3-szor: Az Újító Egylet lemond minden jövedelmekről, melyeket az Israelita Község beszedett, de ellenben nem fizet az Újító Egylet az Israelita Község Rabbinusának és [a község] szolgáinak, mivel az újító egylet csak olyan szolgáinak fizetend, kik az újabb kor szellemében tesznek hasznos, elvünk szerinti szolgálatokat.

4-szer: Minthogy az Újító Egylet tagjai egyszersmind részvényesei is a templom- és Község házának, azokat mindaddig használandják, még [amíg] elegendő pénzerő gyűl öszve egy saját templom és egyletház építésére. Addig pedig ezen Újító Egylet tagjai a templomon a legkisebb változást sem kívánnak tétetni – ami továbbá a templom kijavítását, jó karban tartását ‘s kivilágítását illeti, azt az Újító Egylet aránylagosan tagjai számához viselendi.

"Engel Adolph, Tolvivő"

Engel Adolph, Tolvivő

5-ször: Az egylet jegyzőkönyve selyem zsinórral átfűzött – Paraphitt [sic!] – ‘s az egylet pötsétéjével megerősített teendhei[?]. Amíg az egylet tagjai a magyar nyelv birtokába bővebb avatottságot nem szereznek, a jegyzőkönyv német nyelven szerkesztendő leend.

“Engel Adolph
Tollvivő
[jegyzőkönyvvezető]”

A pécsi zsidó község Salloman Kaufer vezette elöljárósága előtt nem maradt rejtve a “reformerek” aktivitása, akik a zsinagógában “saját rítusú” istentiszteletet tartottak és gyakorlatilag a községtől való nyílt elszakadásukat kezdeményezték. Ez megbotránkoztatást váltott ki és a városi tanácsnak címzett panaszlevélre sarkallta az elöljáróságot. Eszerint Engel Adolf a “köz imaházba bémenni és ott a mostanitól eltérő szertartású vallásgyakorlatot elkezdeni nem átallot légyen”, miközben az általa kidolgozott “új hitforma” megtarthatóságát “közhatóságilag” még nem hagyták helyben. Engel Adolfot szervezkedése folytatásától eltiltották. Ezzel a pécsi újító egylet épp hogy csak felbukkanó napja le is áldozott, több híradás nem maradt fenn róla.

A bejegyzéshez felhasznált eredeti pécsi dokumentumok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. Az aradi Izraelita Hitújító Egylet felhívásának teljes szövege itt olvasható: http://www.hebraisztika.hu/szovgyujt/KG_chrest_113.pdf

Read Full Post »

A bizottság tagjai.

A bizottság tagjai.

A zsidó vallási élet egyik fontos intézménye a rituális fürdő, azaz a mikve. Írásos adatunk van arról, hogy a pécsi közösség a 19. század közepén már rendelkezett mikvével, melyet több más intézményéhez hasonlóan árverés útján a legtöbbet kínálónak egy éves időtartamra működtetésre bérbe adott. Mivel a törvény adta lehetőséggel élve 1840-től megindult az izraeliták városokba települése, a létszámában folyamatosan gyarapodó pécsi község is kinőtte a korábban létrehozott infrastrukturális kereteit. Volt amin aránylag egyszerűen lehetett segíteni: 1851-ben már három zsidó konyha működött a városban, szemben az 1840-es évek első felében lévő eggyel. Ugyanez volt a megoldás a kóser mészárszékre, vagy a kóser borkimérésre is. Azonban különböző okokból nem mindenből lehetett egyszerű “többszörözéssel” kielégíteni a növekvő igényeket. E körbe értendő például a zsinagóga, a temető, de a fürdőház is.
Az alábbiakban egy jegyzőkönyvi határozat fordítását közlöm, amely az izraelita közösség mikvével kapcsolatos égető gondját kívánta orvosolni. Ez egyben példázza az egyik korábbi bejegyzésben nagy vonalakban már bemutatott hitközségi működést: az elöljáróság az állandó választmány mellé konkrét feladatokra eseti bizottságokat is kinevezhetett a kebelbéli tagokból – mint ahogy az az új mikvével kapcsolatban is történt.
Az itt közölt dokumentum eredetije megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában.

“Bizottsági ülés 1855. szeptember 5-én.

A 497-es számú jegyzőkönyvi határozat alapján az új fürdőépületre vonatkozó keretek kidolgozására és meghatározására kinevezett bizottság ülésén Sall. Billitz elnök úr mellett megjelent Sall. Kaufer úr, Mayer Wiener úr, Andr. Schwartz úr és Mor. Fuchs úr.
Tekintettel a Hitközség Elöljárósága és a Választmány tagjai által meghatározott feladatra, hogy dolgozzuk ki a fürdőházzal kapcsolatos lehetőségeket, az az egyhangú határozat született,

hogy a templomtól jobbra lévő szomszédos házat, amely nem csak az ideiglenes fürdőépület, hanem a későbbi templombővítés céljára is alkalmas lenne, rövid időn belül meg kell vásárolni. Mégpedig úgy, hogy e Bizottság részéről Sall. Kaufer urat a Hitközség Elöljárósága egyik kijelölt tagjával közösen hatalmazzák meg, hogy késedelem nélkül tegyék meg az e ház megvásárlásához szükséges lépéseket. Ezért e célból a Hitközség Elöljárósága ezennel felhatalmazást kap, hogy e vásárláshoz és a fürdőépülethez szükséges tőkét a község terhére 6%-os kamatra kölcsönként felvehesse, és egyben arra kérjük, hogy a vétel megtörténte után azonnal, minden további halogatás nélkül valósítsa meg ezt az immár nélkülözhetetlen fürdőépületet.

Salmon Billitz
Andras Schwartz
S. Kaufer
Maÿer Wiener
Moritz Fuchs”

Az új mikvével kapcsolatos jegyzőkönyv részlete.

Az új mikvével kapcsolatos jegyzőkönyv részlete.

Read Full Post »

mezu1Ebben a bejegyzésben az előző posztban felsorolt izraelita tulajdonban lévő ingatlanok elhelyezkedését szemléltetem Pécs belvárosában. A topográfiához Madas Józsefnek (1905-1988) a pécsi belváros házairól és telkeiről megjelent adatgyűjteményét használtam fel. Sajnos nem sikerült minden név szerint ismert zsidó háztulajdonos akkori pontos lakhelyét meghatároznom. Talán a Siklósi-, vagy netán a Szigeti külvárosban lakhattak. Madas József e városrészekre vonatkozó kutatásainak rendszerezése és nyomdába adása előtt elhunyt.
Azonban időközben találtam pár, e korszakból való ide illő információt, így ezeket is feltüntettem az alábbi térképvázlaton.

A piros számok feloldása:

  1. Király u. 10., Gabriel Lederer, Vétel: 1852. V. 2., Ár: 14.600 Forint
  2. Felsőmalom u. 3., Joachim Schapringer nagykereskedő és neje Matild Leitner, Vétel 1848. X. 16., Ár: 14. 125 Forint
  3. Líceum u. 5., Adolph Engel kereskedő és neje Anna Justus, Vétel: 1856
  4. Munkácsy M. u. 9., Gabriel Reich és neje Barbara Blum, Vétel: 1850. VIII. 8., Ár: 3.800 Forint
  5. Irgalmasok utcája 6., Sigmund Grün vegyeskereskedő és neje Katharina Fuchs, Vétel: 1850. VIII. 1., Ár: 5.000 Forint
  6. Teréz u. 5., Marcus Goldstein és neje Johanna Sax, Vétel: 1853. VI. 23., Ár: 2.200 Forint
  7. Citrom u. 7., Israel Löw megyés főrabbi és neje Rosalia Hoffer, Vétel: 1856
  8. Citrom u. 9/1., Zsidó Község, zsinagóga, Vétel: 1841. VII. 4.,  Ár: 680 Forint
  9. Citrom u. 9/2., Zsidó Község, fürdőház (mikve), Vétel: 1856. (A községi jegyzőkönyv alapján ide vélelmezem.)
  10. Zrínyi u. 13., Salloman Kaufer és neje Karolin Goldstein, Vétel: 1850. VII. 25., Ár: 5.000 Forint
  11. Szent István tér 7., Andreas Schwarz, Vétel: 1852. XII. 19., Ár: 8.600 Forint
  12. Teréz u. 13., Simon Engel sapkakészítő és neje Barbara Rosenstock, Vétel: 1856
  13. Jókai u. 5-7, Zsidó Község községház és tanoda, Vétel: 1852. VIII. ?., Ár: 3.880 Forint

belvaros

Read Full Post »

blauesfensterAz izraeliták Magyarországon a 19. század közepéig nem voltak birtokképesek, azaz nem szerezhettek ingatlanokat. A lakásaikat, boltjaikat, vállalkozásaikat (szeszfőzde, kocsma, mészárszék, malom, halastó, stb.), közösségi tereiket (zsidó konyha, tanház, zsinagóga) bérelniük kellett az őket befogadó adott uradalomtól, vagy városok esetén a város hatóságától, esetleg keresztény természetes személyektől.
Pécsett csak a temető és egy zsinagóga céljára átalakított lakóház lehetett a község birtokában, amihez 1852-ben egy iskolaépület is társult.
Egy 1855-ből fennmaradt lista alapján tudjuk, kik voltak azok az izraeliták Pécsett, akiknek a nevén ingatlan volt. Az alábbi nevek mögötti számok a házak számát jelentik. Ekkor még nem utcák szerint számozták a házakat, hanem egy-egy városrész utcái alkottak önálló, és idővel nehezen kezelhető nyilvántartatási egységet – több száz házzal.
A listában szereplő személyek a városi gazdasági elithez és / vagy a hitközségi elithez tartoztak.

Gabriel Ledrer – ház No. 6; Gabriel Reich – ház No. 7 7/8; Adolf Engel – ház No. 29; Josef Engel – ház No. 81; Leopold Justus – ház No. 82; Israel Rosenstock – ház No. 100; Josef Rothmüller – ház No. 123; Israel Löw – ház, No. 124; Marcus Goldstein – ház No. 162;  Simon Engel – ház No. 166; Salloman Kaufer – ház No. 175; Sigmund Grün – ház No. 208; Joachim Schapringer – ház No. 257; Andreas Schwarz – ház No. 302; Leopold Hirschfeld – ház No. 328; izraelita községház – No. 592; Salloman Billitz szőlő, 5 egység, No. 1630-1631.

A forrásul szolgáló német nyelvű dokumentum megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában.

Read Full Post »

A kép kattintással nagyítható.

A kép kattintással nagyítható.

A pécsi zsinagóga – eredetileg csak a férfiaknak szánt – bejáratának küszöbét átlépve a szélfogó által lezárt előcsarnokba érünk. E kis tér északi és déli oldalát fekete gránitlapok borítják, melyeken aranyozott betűkkel a (hit)község életében egykor fontos szerepet játszó személyek nevei és haláluk időpontjai olvashatók.
Az elnökök listájának élén csepregi Schapringer Joachim olvasható. Ezt akár tudomásul is vehetnénk, abból kiindulva, hogy a táblák egykori megrendelői bizonyára alaposan utánanéztek a dolgoknak. Azonban a község jegyzőkönyvei és egyéb korabeli dokumentumai ezt az elsőséget megkérdőjelezik.
A kérdésünk is így hangozhatna: mióta beszélhetünk zsidó községről Pécsett? Mióta kívántak / tudtak az itt élő izraeliták immár közösségként, vagy jogi személyként megjelenni? Mert elnökről beszélni csak egy választott elöljáróság megléte esetén lehet, amely egyrészt a közösség belső életének irányító szerve, másrészt harmadik fél felé képviseli a pécsi zsidókat, mint községet.

A hitközségi levéltár legrégebbi dokumentuma egy 1837-ből fennmaradt szerződés a Pécsi Zsidó Község és Kovatsits Jacob mészárosmester között a kóser hús biztosításának részleteiről.

Az Pécsi Zsidó Község első fennmaradt említése.

A Pécsi Zsidó Község első fennmaradt említése.

1837. március 2-án, a szerződés keltének napján, a helyi izraeliták magukat tehát már mint községet határozták meg szerződő félként. A dokumentumon részükről sajnos nincs aláírás. Pedig ebből megtudhatnánk, ki volt ekkor a pécsi izraelita elöljáróság elnöke. Schapringer csak később költözött Pécsre, tehát ő nem lehetett.
A következő témánkba illő dokumentum egy birtoklevél 1841-ből. A Pécsi Zsidó Község ebben ez évben vette meg Vitéz Ferenc Citrom utcában lévő lakóházát, hogy ott kialakíthassa a zsinagógáját. Ebben már olvashatjuk azok neveit is, akik a pécsi zsidó közösség részéről aláírták szerződést.

az első aláíró: Moses Weissmayer, a Pécsi Zsidó Község elnöke.

M. Weissmayer sk., a Zsidó Község elnöke.

Az, hogy Moses Weissmayer mióta volt elnök, a kutatás jelen állása alapján pontosan nem tudható. Elvileg lehetett már 1837-ben is, hiszen ez a család kapott elsőként letelepedési engedélyt Pécsett a 18. század végén, és azóta itt éltek. Egy későbbi jegyzőkönyvi bejegyzés szerint ellenőrizték Weissmayer 1835 és 1841 közötti elszámolásait, amiket rendben találtak. Ez alapján vélelmezhető, hogy a pécsi zsidók 1835-től már rábízták a közös pénztár kezelését, és ekkor már ő lehetett az akkor 12-15 családfőt számláló helyi zsidó közösség vezetője.

Alul középen: 1841

Alul középen: 1841

A Pécsi Izraelita Hitközség 1944-ben még használt hivatalos körpecsétje alsó ívének közepén az 1841-es évszám szerepel. Mintha ezt tekintették volna pécsi zsidók a községgé alakulás “hivatalos” évének. Vajon mi történt ekkor a helyi zsidó történelem szempontjából? Talán kiderül ez is egyszer. A község jegyzőkönyvei 1842. november 1-től maradtak fenn, így ezekből  nem tudhatjuk meg, miért volt 1841 döntően fontos év a község számára.

Moritz Fuchs aláírása 1846. augusztus végén.

Moritz Fuchs aláírása 1846. augusztus végén.

Az 1843. január 1-jén kelt bejegyzés szerint a szavazásra jogosult községi tagok egy évre új elöljáróságot választottak, melynek elnöke Moritz Fuchs lett. Fuchs 1846 augusztus végén – Pesten – kelt lemondóleveléből kiderül, hogy négy éven és nyolc hónapon át volt a pécsi község elnöke. Ez azt jelenti, hogy 1842. január 1-től látta el az elnöki teendőket.
1847. január 1-től Salloman Kaufert választották elnöknek, akit egy év múlva megerősítettek hivatalában. 1849-ről nincs jegyzőkönyvi bejegyzés, kik alkották az elöljáróságot. Nem kizárt, hogy a régiek lettek megerősítve a funkciójukban, amint erre több példa is van ezekből az évekből.
Eközben a vallási reformot kívánók és a szigorúan hagyománytisztelők között erősen megnövekedett a feszültség, szinte patthelyzet alakult ki a két irányzat képviselői között. Emiatt 1850. január 1-jén nem tudták a polgári év elején szokásos elöljáróságválasztást eredményesen megejteni, hanem – kényszermegoldásként – a két gabe, a pénztáros és a pénzügyi ellenőr intézte a szükséges adminisztrációt.

Joachim Schapringer aláírása 1850. március 4-én.

Joachim Schapringer aláírása 1850. március 4-én.

Mivel a zsidó község elöljáróság nélkül bizonyára csak korlátozottan tudott működni, az 1851-es esztendőre a helyi hatóságot kérték meg az elöljáróság kinevezésére. Ennek döntése eredményeképpen lett Joachim Schapringer az elnök. Eltérően a hivatali elődeitől: kinevezett, és nem a teljes jogú pécsi izraeliták többsége által megválasztott elnök.
Ebből a kis visszapillantásból látható, hogy a kőbe vésés ténye és az aranyozás, valamint az “igazság” között nem mindig található összefüggés.

Read Full Post »

kipa2Ezzel a bejegyzéssel visszatérek az 1848-as pécsi eseményekhez, és egyben be is fejezem a témát. Korábban idéztem a városi tanács Szemere Bertalan belügyminiszternek küldött jelentését arról, hogy Pécsett nincs ellenük a legkisebb ellenszenv sem. Pedig volt, ez már többszörösen is kiderült a korábbi 1848-as eseményekkel foglalkozó bejegyzésekből. Ezt támasztja alá a városi tanács alábbi jegyzőkönyvi bejegyzése is:

A téma: “A’ kebelbéli zsidóknak elutasítása iránt nyilvánult kívánságok lecsillapítása.”

A döntés: “Felszólítás határoztatva a’ kebelbéli lakósokhoz, hogy a’ már úgy is önkéntesen elköltöző zsidóság irányában a’ törvény további rendeléséig legyenek azon békességgel, melyet tőlük jelen fontos perczben a’ Nemzet életének a’ közhaza úgy törvényes kormányunk parancsszava megkíván.”

Az “önkéntes elköltözés” zsidó szemszögből másképp látszott.
Jánosi Engel Adolf ezt írja visszaemlékezéseiben erről az időszakról a gyerekeinek: “1848 márciusában jó Édesanyátok a megboldogult Lajos testvéretekkel elmenekült a városból, mivel egy nyárspolgár banda a zsidók általános elüldözését kezdeményezte.”
1848 márciusában a zsidó község küldöttsége – Salloman KauferJoachim Schapringer, Mayer Wiener – Pestre sietett, hogy a kormánytól kérjen segítséget szorult helyzetükben. A 104 ezüst Forintra rúgó költségeikről – melyet magánszemélyek előlegeztek meg – 1850. október 27-én döntött a közgyűlés (lásd a kattintással nagyítható fotót): a község a pénztárából fizesse vissza ezt az összeget az érintett személyeknek.

"..az izraeliták akkori üldözése miatt..."

“..az izraeliták akkori üldözése miatt…”

Read Full Post »