Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Sámuel próféta. Dávid király’

fueszertarto

Fűszertartó részlete.

Ebben a bejegyzésben zárom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordítását.
Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a német szöveget.

“A kötelességeim lelkiismeretes elvégzésének tudata mindig kellő megelégedettséget nyújtott és soha sem törekedtem nyilvános kitüntetésekre. – Annál nagyobb elégtétellel jegyezhetem fel a tényt, hogy felséges királyunk kegyéből 1886. április 6-án abban a magas kitüntetésben részesültem, hogy törvényes leszármazottaimmal együtt díjmentesen magyar nemesi ranggal lettem felruházva, és szolgálataim kitüntetése idén a „Jánosi” nemesi előnév adományozásával lett kiegészítve.
Ez a magas kitüntetés csak serkentőként szolgál számomra, hogy míg erőm engedi, tovább munkálkodjak hazánk jólétéért. Szándékomban áll, hogy a környékünkön ismeretlen selyemtermelést birtokaimon bevezessem. E célból ez év őszén az egészségi állapotom miatt  szükséges görzi tartózkodást arra használtam, hogy különböző előtanulmányokat végezzek. Báró C. W. Bretton „Praktische Anleitung zur Seidenzucht“ (A selyemtenyésztés gyakorlati útmutatója) című könyvében például azt a megszívelendő javaslatot találtam, hogy selyemtermelő-mintaiskolák létesítendők, melyek a vidéki papság, az iskolaszemélyzet és a vidéki kultúra más barátainak a vezetése alatt kell állniuk, és ezáltal – miként Bretton írja – „gyermekek ezreinek lenne biztosítva a foglalkoztatás és az oktatás, rokkantak ezreinek lenne tető a fejük felett és lenne élelmük, szorgos polgárok ezrei jutnának bőséges nyereséghez. A mezőgazdasághoz pedig országaink legtöbb vidékén egy új termékeny ágazat társulna, mégpedig a Legmagasabb[1] mindent élettel telítő jelmondata „Viribus Unitis”[2] szerint. Bretton ezen kívül úgy véli, hogy a selyemkultúra nagyon jelentősen emelné a termőföldek nagy részének az értékét, ami a mezőgazdasági államok, mint amilyen a mienk is, fő kincsét képzi.
Nemesített eperfákat fogok hozatni Görzből és Botzenból[3], és úgy az itteni szőlőnkben, mint Jánosin, Felső-Mindszenten, valamint az általam újonnan létesített Szatina-pusztán, Simonfán, Ócsárdon és Pázdányon ilyen eperfa-csemetéket fogok ültetni. E közhasznú példa remélhetőleg sok követőt talál.
Bízom abban, hogy megadatik nekem, hogy alkossak még néhány közhasznú dolgot, és ebben az esetben e vázlatokat szívesen folytatom.
Amikor Sámuel próféta halála közeledtét érezte, felhívást intézett Izrael népéhez, hogy akinek követelése van vele szemben, jöjjön el hozzá, és ő minden követelést kielégít. – Abban a tudatban, hogy mindig a helyeset akartam tenni és tettem is, ebben az értelemben szólhatok én is mindazokhoz, akik velem valaha kapcsolatban álltak – nem lesz senki, aki állíthatná, hogy  velem szemben jogos követelése volna.
Visszatekintve életemre, Dávid királyunk szavaival kiálthatom én is: „A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett, az Úr vitte végbe ezt![4]
Szeretem az életet, nem félek a haláltól, és bármikor kész vagyok az Örök Bíró előtt számadást adni.

Pécsett, 1887. december végén.”


[1] I. Ferenc József
[2] „Viribus Unitis“ –  „Egyesült erővel“ – I. Ferenc József jelmondata.
[3] Bolzano (Bozen), város Dél-Tirolban, ma Olaszországban.
[4] Zsoltárok Könyve, 118, 22-23.

Reklámok

Read Full Post »