Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Schapringer’

szinesablakIsrael Löw Baranya vármegye főrabbijának 1857 februárjában történt nyugdíjba vonulása miatt gondoskodni kellett az utódjáról. Ennek elvileg két útja volt: a közvetlen meghívás a rabbiszékbe, vagy a nyílt pályáztatás. A baranyai zsidó közösségek ez utóbbi mellett döntöttek. A pécsi község a korábbi évek álláskiírásait – tanári, iskolaigazgatói, sakteri, hitszónoki, kórusvezetői állásokról volt szó – több újságban is megjelentette. Vélhetően a pécsi rabbiállásról is ezekben jelent meg a kiírás, melyre 25 rabbi jelentkezett. A megküldött bizonyítványaik alapján előzetes válogatás történt köztük. A baranyai zsidó hitközségek képviselői a négy legjobbnak tartott pályázót kívánták személyesen is megismerni és hitszónoklatát meghallgatni. Az alábbi forrásközlés erről szól.
Ebben a költségekre vonatkozó szakasznál az áll, hogy annak felét a “rendes fizetés arányai szerint” osztják szét a hét baranyai járás zsidósága között. Ez alatt vélelmezhetően a nyugdíjba vonult megyés főrabbinak fizetendő hozzájárulás arányait kell érteni.

Az eredeti jegyzőkönyvi határozat megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában. A saját fordításomban közlöm.

“A Baranya vármegyei izraelita hitközségek elöljáróságainak ma, 1857. március 17-én, megtartott ülésén a rabbi megválasztásával kapcsolatban az alábbiakról határoztak:

A következő urakat hívják meg próba-hitszónoklatra

1., Dr. Hirschfeld urat Szenicéről, aki 50 forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 2., M. Singer urat N[euan?]ból, aki szintén 50 Forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 3., J. Popper urat Hohenemsből, 50 Forint átalánnyal; 4., Dr. Dreifuss urat [Volldorfból] 100 Forint átalánnyal. E rabbi urak egymás után történendő meghívásával a Pécsi Hitközség Tekintetes Elöljárósága lett megbízva.
Ezen urak mindegyikének válaszát az itteni megjelenésükről a Pécsi Hitközség Elöljárósága köteles az összes járási elöljáróságnak kellő időben tudtára hozni, hogy ők a próba-hitszónoklatokon jelen lehessenek. A kiválasztott rabbi ezt követő felvételének ugyancsak  Baranya vármegye összes elöljáróságának részvételével kell megtörténnie.
A pályázók fent jóváhagyott utazási költségátalányát a pécsi és a Baranya vármegyei községeknek együttesen kell kifizetni. Az utazási költségek szétosztása a következő módon történik: a Pécsi Község fizeti a költségek felét, a másik felét a vármegye 7 járása a rendes fizetés arányai szerint. E négy jelölt 25 pályázó közül lett kiválasztva. Ha az egyikük, vagy esetleg akár mindegyikük elvárás alatt teljesítene, úgy Jakob Oberdorf urat Wendsbukból és H. Reichmann urat Mecklenburg Strelitzből kell meghívni.
Ezzel a jegyzőkönyvet lezárják és aláírják. Pécsett, 1857. március 17-én.

A Pécs város községe részéről Gabriel Reich elöljáró sk., Schapringer sk., Sigm. Grün sk., L. Justus sk., A. Reinfeld sk., Mor. Fuchs sk., Jos. Rothmüller sk.; Coromme Frank cs. k. vármegyei biztos sk.; a Siklósi járás részéről Adolf Schulhof sk., Jakob Deutsch sk.; a Sásdi járás részéről J. Mautner sk.; a Mohácsi járás részéről Jakob Münster sk.; a Pécsi járás részéről David Lang sk., Ig. Walter sk.; a Szentlőrinci járás részéről Jakob Pfeffermann sk., Ig. Deutsch sk.; a Pécsváradi járás részéről David Schwarz sk., Peter Armuth sk.; Wilh. Singer sk.; a Dárdai járás részéről M. Cohn sk.”

A baranya vármegyei izraelita hitközségek üléséről készült jegyzőkönyv részlete. (Kattintással nagyítható.)

Read Full Post »

iskola-jad1852 és 1944 között a Pécsi Izraelita Hitközség fenntartásában csak alsófokú oktatási intézmény működött. A zsidó gyerekek középfokú továbbtanulásához a város iskoláiban nyílott lehetőség. Az alábbi dokumentumból kiderül, hogy a katolikus főgimnázium vezetése mennyire támogatta az izraelita diákjai valláserkölcsi nevelését.

“A pécsi kath. főgymnásiumi igazgatótól

Igen tisztelt hitközségi Elöljáróság!

Minthogy négy év előtt, midőn a pécsi izraelita hitközség egy küldöttséget menesztett hozzám, abban állapodtunk meg, hogy senki másnak, hanem egyedül a hitközség t. Elöljárósága kérelmére mentessenek fel a főgymnásiumi izraelita tanulók nagyobb ünnepeken az előadásoktól: ezen eset beállván, szíves viszonzásul jelentem, miszerint említett főgymnasiumi tanulók Pünkösd ünnepe méltó megünneplése végett f. hó 26. és 27-ik napjain minden előadási órától felmentetnek. 
Négy év előtti hozzám jött küldöttség, melynek élén t. Schapringer úr állott, jól fog emlékezni, hogy azon időre, ha az isr. templom felépülend, megkínáltam az isr. hitközséget azon ajánlattal, hogy az izr. főgymnásiumi tanulók minden szombaton 10 órakor kötelezve legyenek templomukba elmenni és az isteni tiszteleten jelen lenni. A templom felépült és én az adott szavam szerint elrendeltem, hogy az israelita ifjak minden szombaton 10 órakor kötelességszerűleg a templomba menjenek. Azonban értésemre esett, hogy a főgymnasiumból eltávozó ifjak a templom helyett csavarogni mennek; nem különben, hogy némely szülők ellenparancsára, némely israelita tanulók az iskolákat el sem hagyják, s tehát templomba sem mennek.
Miután elvitázhatatlan igazság az, hogy bármely vallású is legyen valaki, csak akkor leszen belőle jó ember és jó honpolgár, ha megtanulta az Istent félni és szeretni: egész tisztelettel felkérem a pécsi izr. t. cz. Elöljáróságot, szíveskedjék úgy intézkedni, hogy a szombatonkint templomba bocsátott főgimnásiumi izraelita tanulók valami módon ellenőriztethessenek, hogy közülük többen az isteni tiszteletet el ne csavaroghassák.
Ez érdemben történt bár mely intézkedést a legszívesebben fogad alulírt

Kelt Pécsett, május hó 24-én 1871

Tisztelettel
Dr. Szalay Alfréd
igazgató”

A közölt dokumentum megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában. A pécsi zsidó iskolaügy történetéről itt, itt, itt, és itt találhatók információk a blogban.

oktatas

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordítását.
Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a német szöveget.

E-A-vorsitzender“Sok fáradozás után sikerült a Hertelendy-féle házat és kertet, amely a hadialap tulajdona volt és bérlete csupán évi 200 forint bevételt hozott, nyilvános árverésen 14500 forintért Schapringer, Justus Lipót, Grün S., Justus Jakab, Trentschiner és az időközben megboldogult Reinfeld és Blau urakkal közösen megvennünk. Az eladás révén a hadialapnak évi 600 Forint többletbevétele volt. A fent nevezett hét úr és én a kert egy részét a hitközségnek ajándékoztuk a felépítendő új templom telkéül, a házban pedig kereskedőkaszinót létesítettünk olvasóteremmel. Az e helyiségekben tartott összejövetelek nagymértékben támogatták a zsinagóga építését, és a kaszinó révén még sok közhasznú dolgot lehetett volna megvalósítani, ám ez az egyetértés hiánya miatt a kaszinó fel lett oszlatva, és – nem a közjó előnyére – lassan egy klikk jött létre, amelyet az itt általánosan elfogadott „beduinok” elnevezéssel illetnek.
A már említett okokból 1874-ben újra szakadás fenyegette a hitközséget. Engem választottak meg elnöknek, de a tisztség elfogadását ahhoz kötöttem, hogy a megbékélés jeléül a hitközség költségére életnagyságú kép készül Joachim Schapringer úrról, és az a tanácsteremben lesz elhelyezve, ami meg is történt. Az intézkedésemre hívták meg ide Dr. Kohut Sándor főrabbit. – Amikor helyreállt a hitközség békéje, önként visszaléptem, másnak hagyva e hálátlan hivatalt.
Néhány hitközségi rendzavarót e vétkekért utolért a sorsuk. Egyikük, 1860-ban hitközségi elnök és az egyik legnagyobb itteni üzlet társtulajdonosa, csalárd csődeljárás miatt Amerikába volt kénytelen menekülni, ahol családjától távol szegény emberként halt meg. Egy másik az akkori elöljárók közül, aki némelyik évben könnyedén többet keresett, mint amennyi az én vagyonom volt és itt a legszebb házat birtokolta, vagyonát ahogy szerezte, úgy el is vesztette, jelenleg szegény emberként él a fővárosban.”

Bejegyzés Eng(e)l Adolf helyéről az első zsinagógában (1842. január 30.)

Bejegyzés Eng(e)l Adolf helyéről az első zsinagógában (1842. január 30.)

Read Full Post »

Pécsett a takarékpénztárak mellett néhány zsidó kézben lévő magánbankház – Schapringer, Ullmann, Krausz, Grün, Tausz – próbálta finanszírozni a létszámában nem túl jelentős vállalkozói réteget. A következő bejegyzésekben ezekkel ismerkedünk meg röviden.
Csepregi Schapringer Joachim életpályáját e blogban korábban már vázoltam. Ő 1840-ben Nagykanizsáról települt Pécsre mint termény- és sertészsír kereskedő. 1862-ben Grün Zsigmonddal társulva nyitotta meg “Bank és Váltóüzletét”, majd 1869-ben önállósult. 1876-ban Móric és Ignác fiát társul fogadta az üzletbe. 1896-ban bekövetkezett halála után legkisebbik fia, Gusztáv, vette át a banküzlet irányítását. Csepregi Schapringer Gusztáv tagja volt a Pécsi Törvényhatósági Bizottságnak, de a pécsi Kereskedelmi és Iparkamara és a OMB pécsi fiókja alelnöki, továbbá az 1907-es pécsi országos kiállítás főszervezői posztját is betöltötte. A bankház 1903-ban Kaposvárott is fiókot nyitott, amit négy év múlva bezárt.
A cégtulajdonos 1907-ben bekövetkezett halála előtt üzlettársává fogadta Fürst Gyula cégvezetőt. Ezzel az volt a célja, hogy a cég fennmaradásához szükséges szakértelmet biztosítsa. Fürst tehát 1907-től tulajdonosként vitte tovább a bankházat, amelynek minden bizonnyal nem tett jót a Schapringer családdal való évtizedes huzavona. A cég helyzete csak az első háború és a szerb megszállás (1918-1921) után konszolidálódott ismét, immár Fürst Gyula leszármazottainak tulajdonában.
A gazdasági világválság okozta nehézségek hatására a Schapringer-bankház 1929-ben szűnt meg, mivel Fürst Ervin akkori cégtulajdonosnak nem sikerült csődön kívüli egyezséget  kötnie az ügyfeleivel. A cég ellen a betétesek még 1931 után is “csalárd bukás”  bűntette miatt tettek feljelentést.
Forrás: Gál Zoltán: A pécsi magánbankárok felemelkedése és bukása. In: Mozaikok Pécs és Baranya gazdaságtörténetéből. Pécs, 2005, 39-41. oldal.

Forrás: Pécs szab. kir. város és Baranya vármegye Címtára, Pécs, 1909.

Read Full Post »