Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Schönberger András’

ablak16E blogot pontosan öt évvel ezelőtt – 2011. május 17-én – gyakorlatilag türelmetlenségből indítottam. Eredetileg egy honlapot kívántam létrehozni a pécsi zsidóságról, ami folyamatosan bővíthető. Ennek az volt az oka, hogy a pécsi zsidó közösségről szinte semmilyen információ nem volt a neten, csak képek a zsinagógáról, és esetenként egy-egy rövid leírás róla.
Úgy gondoltam, hogy a honlap tartalmát egy munkaközösség gondozza majd. Olyan személyek, akiket kutatásaik, vagy egyéb, a pécsi a zsidó közösségehez kapcsolódó aktivitásuk ismeretében kértem fel erre. A megkeresettek közül azonban csak kettő jelezte, hogy kész közreműködni ebben a projektben, mások ezt finoman elutasították.
Sebaj, akkor majd hárman csináljuk – gondoltam. Felkértem egy szakembert a honlap vázának elkészítésére, megadtam a fő- és az almenüket, és fényképeket is biztosítottam a fejléchez. Ez az alapstruktúra hamar elkészült, így elkezdtem feltölteni a fotógalériákat és szövegeket is, amiket az ügy egyik támogatója bocsájtott a rendelkezésemre.

Ez lett volna a honlap fejléce a pécsi törvénytáblák képével.

Ez lett volna a honlap fejléce a pécsi törvénytáblák képével.

Szerettem volna egy német nyelvű verziót is készíteni, és egyéb elképzeléseim is voltak a honlap szerkezetének finomitására, de ezek programozása a többszörös ígéret ellenére mégsem készült el. Így ez a honlap-projekt megfeneklett. Fel kellett ismerjem, hogy olyan megoldást kell keressek, amelyben nem függök más(ok)tól, hanem a saját tempómban tudok haladni. Így határoztam a blog mellett, melyet Radnóti Ilona (1946-2009) pécsi múzeológus történész emlékének szántam. Ő az 1990-es évek közepétől publikálta kutatási eredményeit a pécsi és a baranyai zsidóságról, amelyek felkeltették az érdeklődésemet a téma iránt. (Tanulányait a pécsi Kronosz Kiadó a “Weiszmayer és Fuchs” címen gyűjteményes kötetben jelentette meg.)
Az öt év bejegyzéseinek egyik súlypontját a Pécsi Izraelita Község – később hitközség – első évtizedeinek történései képzik. 2014-ben a 100 éves évforduló kapcsán aktuális témaként adódott a pécsi zsidók részvétele az I. világháborúban, ZS1majd pedig a helyi zsidó közösség 1944-es felszámolásának és az utolsó nagy pécsi hullarablás részleteinek bemutatása. A bejegyzésekben beszámoltam továbbá a Pécsi Zsidó Hitközség által szervezett kulturális rendezvényekről, megemlékezésekről.

Ami öt éve nagyon érdekelt a pécsi zsidósággal kapcsolatban, arra a levéltári dokumentumokból választ kaptam. A jövőben – ahogy az időm engedi – német nyelvű összefoglalókat írok a bejegyzések végére, mivel a német nyelvterületről aránylag sok érdeklődő bukkan a blogra, de a nyelvi problémák miatt csak egy-két oldalt néznek meg. Több bejegyzést azonban nem kívánok már közzé tenni, a maradék időmre más irányú terveim vannak.

Szeretném ezúton is kifejezni a köszönetemet azoknak, akik fordításaikkal, magyarázataikkal mindig készséggel a segítettek a héber és a jiddis nyelvű szövegek megértésében: Eva Mihály Amichay, dr. Hrotkó Larissza, dr. Bíró Tamás, dr. Oláh János, Schönberger András.
Ismeretlenül is hálás vagyok dr. Alexander Kohut / dr. Kohut Sándor (1842-1894) pécsi főrabbinak (1874-1882), amiért a német nyelven elmondott búcsúbeszéde kéziratát Pécsett hagyta. Ugyancsak köszönet illeti (valószínűleg) Weisz Gábor (1857-1943) hitközségi titkárt, aki Kohut beszédét a két háború között írógépen latin betűsre átírta. Ezek az iratok jelentősen megkönnyítették számomra a régi német kézírásos betűk megtanulását, így további korabeli német nyelvű szövegek elolvasására is képessé váltam, ami a témám szempontjából elengedhetetlenül fontossá vált.

Részlet dr. Alexander Kohut főrabbi búcsúbeszédéből.

Részlet dr. Alexander Kohut főrabbi búcsúbeszédéből. Tanulni lehet belőle.

Köszönöm a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára munkatársainak, hogy mindig készséggel biztosították számomra a kért anyagokat. Ugyancsak mindenben támogatta munkámat a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárának kezelője, Vörös István Károly, akivel számos alkalommal folytattam hasznos eszmecserét a pécsi zsidóság történetének több vonatkozásáról.
Hálával tartozom a Hitközség elöljáróságának is, aki bizalommal fogadta és érdeklődéssel követte a helytörténeti kutatásaimat, valamint magántulajdonban lévő dokumentumok biztosításával hathatósan segítette is azt.
A fenti személyek együttműködése révén a blog mégis csapatmunkában valósult meg, még ha nem is úgy, ahogy a honlappal kapcsolatban eredetileg elképzeltem.
Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm mindazok érdeklődését, akik az évek során blogom követőivé váltak, és / vagy megtiszteltek hozzászólásaikkal.

szinesablakBúcsúképpen álljon itt a pécsi zsidósággal kapcsolatos két rövid bekezdés. A baloldali fotómat több bejegyzéshez használtam nyitóképnek. Ez a zsinagóga egyik ablakáról készült, melyből kettő van: az egyik az orgona-, a másik a kóruskarzatra vezető lépcsőházban. A kék és a sárga Pécs város zászlajának színei. Így ezek az kék és sárga színű Dávid-csillagok szépen kifejezik a helyi zsidó közösség pécsi identitását, ha úgy tetszik a pécsiségét.

Petschaft

A fotó kattintással nagyítható.

A Pécsi Izraelita Község 1841-től használt saját pecsétet. A blog „búcsúképén” bemutatom a pecsétlenyomatot. A két oroszlán által közrefogott koronás címerpajzs héber betűs szövege: kehila jehudit b’fünfkirchen, azaz: Pécsi Zsidó Község. Bár a szegély német szövege jórészt hiányos, a felirat azonban a korabeli zsidó községi pecsétek alapján egyértelműen kiegészíthető: Sigel der Israelitengemeinde zu Fünfkirchen, azaz: a Pécsi Izraelita Község pecsétje.

Schniedesch

Reklámok

Read Full Post »

Az évfordulóról a Pécsi Zsidó Hitközség 2015. szeptember 6-án kulturális programmal emlékezett meg.
Az egybegyűlteket Goldmann Tamás hitközségi elnök, dr. Páva Zsolt polgármester és Schönberger András főrabbi köszöntötte. Az újraalakulásról a hitközség alelnöke, dr. Stark András, beszélt. Ezt követően Rubin Eszter “Barhesz” című könyvéből Csákányi Eszter olvasott fel részleteket. A szünetben a közönségnek módja nyílt megkóstolni Rubin Eszternek a délután Pécsett sütött barheszét. A rendezvény befejező részében Stark András Rubin Eszterrel beszélgetett az askenázi és az izraeli zsidó konyháról, a zsidó identitásról és ezek összefüggéseiről.

Dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere

Dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere

Schönberger András, főrabbi

Schönberger András, főrabbi

Dr. Stark András

Dr. Stark András

Rubin Eszter és Csákányi Eszter

A szerző és az előadóművész: Rubin Eszter és Csákányi Eszter

barchesz

Rubin Eszter és dr. Stark András

Rubin Eszter és dr. Stark András

Read Full Post »

emlekko“A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából tartottak megemlékezéseket kedden Pécsett. Páva Zsolt polgármester mondott ünnepi beszédet, a programban emlékséta, a zsidó emlékhelyek koszorúzása és kiállításmegnyitó is szerepelt.

A megemlékezések délután a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumának dísztermében kezdődtek. Az emlékműsorra érkezőket a Széchenyi István Iskola diákjainak Holokauszt a művészetben című prezentációja és a Zsidók Magyarországon a 20. században, a Centropa Hungary kisfilmje fogadta. A gimnázium dísztermében kiállítottak egy Emlékfalat is, amely a holokauszt pécsi és Pécs környéki áldozatainak állított emléket.
A program elején Gál Károly atya celebrálásában keresztény ima hangzott el az áldozatok emlékéért; ezt követően Szenczy Sándor baptista lelkipásztor, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke mondta el a Szeretet imáját.

Páva Zsolt polgármester ünnepi beszédében utalt rá: a két világháború közötti évtizedek ellenségessé váló politikai légköre, az antiszemitizmus felerősödése, majd a zsidótörvények korszaka fokozatosan megnehezítették a pécsi zsidóság életkörülményeit is.
Emlékeztetett arra, hogy az első két zsidótörvény hatásaként 1939-re az állásvesztések miatt a zsidóság nagy része segélyekre szorult, a fiatal értelmiségiek pedig a kamarák zártsága miatt nem tudtak végzettségüknek megfelelően elhelyezkedni. A harmadik zsidótörvény befejezte a vagyon és megkezdte a személyi szabadság korlátozását. Az ország német megszállását követően, 1944 májusában Pécsett gettóba terelték a helyi és környékbeli zsidó lakosságot. (“Terelték” – Kik? A betlehemi pásztorok? A zsidók maguk vonultak a gettóba, mert nem kívánták, hogy a helyi karhatalom puskatussal verje be őket. Dr. Esztergár Lajos polgármester vezényelte le közigazgatási apparátusával a gettósítást, de a zsidó vagyon széthordásában is van  felelőssége. A gettót a pécsi rendőrkapitányság közegei őrizték. – schniedesch)
A pécsi gettóban 2711-en laktak – mondta. (Biztos volt nap, amikor Pécsett pont ennyi zsidó volt a gettóba zárva, de a létszám több okból is 2.700 és 2.750 között ingadozott. – schniedesch) A pécsi zsidók deportálása 1944. június 23-án kezdődött, amikor a gettó lakóit az egykori Lakits laktanyába szállították. (Ez a mondat sehogy sem jó. A deportálás az az elhurcolás. Június 23-án nem kezdődött semmi Pécsett. Helyesen: 29-én és 30-án számolták fel a hatóságok a gettót, és gyalog, 100-as csoportokban hajtották át az embereket a “koncentrációs pontra” a Lakits építészről elnevezett huszárlaktanyába. – schniedesch) Július 4-én vagonírozták be őket a pécsi pályaudvaron. (Helyesen: az iparvágányok rámpáján, a pályaudvar közelébe sem mehettek. – schniedesch) A polgármester azt mondta, az elhurcoltakat a helyi sajtó cinizmusa, a jóérzésű lakosság megdöbbenése kísérte útjukon. (Valójában senki sem kísér(het)te őket, mert nem kötötték a lakosság orrára, mikor ürítik ki a Lakits laktanyát. A kíséret m. kir. csendőrökből és a Waffen-SS tagjaiból állt. A helyi “nemzeti és keresztény” sajtó cinizmusa úgy általában véve sajnos igaz. – schniedesch)
Páva Zsolt felidézte: a pécsi zsidóságról a legkorábbi írásos emlékek a török hódoltság korából származnak. A városban letelepedő, javarészt a kereskedelem különböző ágaiban tevékenykedő zsidók a 19. század első felében szervezték meg hitközségüket, illetve vallási-rituális intézményeiket. A pécsi zsidók létszáma az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején már megközelítette a 300-at, az igazi fellendülés azonban a dualizmus időszakában következett be. A kiegyezés és az emancipáció ehhez megfelelő politikai és társadalmi hátteret biztosított.
A pécsi zsidóság gyarapodását szimbolizálja az 1869-ben felavatott – és ma is működő – zsinagóga. A 19-20. század fordulóján a zsidóság lélekszáma elérte a négyezret, ami a városi összlakosság nyolc százalékát jelentette. A zsidótörvények kora, a munkaszolgálat, majd a soá tragikus következményekkel járt. A nácik és csatlósaik 1944. július 4-én mintegy négyezer pécsi és környékbeli zsidót hurcoltak el Auschwitzba – mondta. (Helyesen: 4-én kb. max. 3.000 embert. 6-án is kb. max. 3.000 embert, a Mohács- és Bonyhád-környéki zsidókat – schniedesch)

A polgármester felidézte: a pécsi zsidóság olyan neves embereket adott a városnak, mint Schapringer Joachim, aki a legnagyobb városi adófizetők egyike volt; szót ejtett Jánosi Engel Adolfról, Baranya egyik legsikeresebb 19. századi üzletemberéről és Forbát Alfréd pécsi születésű építészről, aki Weimarban részt vett a Bauhaus megvalósításában (Ebből a mondatból az is kiderül, hogy aki írta, nem tudja mi is volt ez a  BAUHAUS. – schniedesch) és kitért Klein Árminnak, a Zsolnay-gyár első jelentős tervezőjének és mérnökének a munkásságára is.
A műsor végén diákok vezetésével indult emlékséta, amely a pécsi zsidóság elhurcolásának fontosabb helyszíneit érintette. A tömeg tagjai az emlékhelyeken koszorút helyeztek el az elhunytak tiszteletére. Többek között érintették a Gyermekek Emlékművét, a Lánc utcai Botlatókövet, a Holokauszt Roma Áldozatainak Emlékművét, a Mártírok útját, a vasútállomást és a pécsi izraelita temetőt is. A holokauszt-emléknap zárásaként a Zsolnay Kulturális Negyed E78-as kiállítóterében Szenczy Sándor nyitotta meg a Fények a sötétben – Wallenberg és a zsidó Wallenbergek című, a holokauszt témáját feldolgozó kiállítást.
Az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapját. 1944-ben április 16-án kezdődött meg az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján a zsidó emberek gettókba zárása. Ezt követte ausztriai, németországi és lengyelországi haláltáborokba hurcolásuk. Néhány hónap alatt több százezer vidéki magyarországi zsidó embert gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban.”

Az eseményről a Pecsiujság.hu internetes hírportál tudósítását vettem át. Sajnos van a cikkben pár tárgyi tévedés is, amit részben fent pontosítottam. De ez tűnik a legsúlyosabbnak: “A harmadik zsidótörvény befejezte a vagyon és megkezdte a személyi szabadság korlátozását.”  Lehet, hogy ez a sajtónak juttatott polgármesteri anyagban állt, a helyszínen nem tűnt fel, hogy ez elhangzott volna. Röviden itt csak annyit, hogy ez az állítás nem igaz, az 1941. IV. törvénycikk –  “harmadik zsidótörvény” – egyéb rendelkezések mellett a keresztények és zsidók közötti házasságot, ill. zsidó férfi és keresztény nő házasságon kívüli nemi kapcsolatát tiltotta – vö. “fajgyalázás”. A zsidó vagyonnal kapcsolatban 1944-ben számos rendelet született, a magyar zsidók alapvető állampolgári szabadságjogai is ekkor illantak a semmibe.
Schönberger András pécsi főrabbi mindkét helyszínen jelen volt, a gimnáziumban imát, a kiállításmegnyitón bevezetőt mondott. A tudósításból az ő személyének említése sajnálatosan kimaradt.
Biztos voltam benne, hogy az online-újság letiltja a tudósítás kommentelési lehetőségét, mivel a hozzászólások egy része sem tartalmába, sem stílusában nem ütötte meg azt a minimumot, amit a szerkesztőség is elvárhatónak tart. (Pedig igen alacsony a mérce…)
Annyi kellemes meglepetés ért azon a délutánon, hogy a polgármesteri PowerPoint-előadás diáinak mintegy 50%-a e blog bejegyzésein alapult, a képek kb. 80%-ában a saját fotóimat ismertem fel. Tudom, szerénytelenség, de jól esett, hogy nem csak nekem okoz örömet e blog folyamatos írása, hanem más is némi hasznát látta. Például a polgármester egyik munkatársa.

(A képek kattintással nagyíthatóak.)

diaksag

iskola1

iskola2

mav1

"Megölte őket a gyűlölet. Megőrzi őket az emlékezet."

“Megölte őket a gyűlölet. Megőrzi őket az emlékezet.”

wesley

mav3

getto

temeto

roma

Read Full Post »

Régóta üresen. Oka van.

Az előcsarnokban egy hirdetőtábla is látható. Ebben tették közzé a házasulandók nevét. A közösségi imákról kifelé menet a férfiak így szerezhetek tudomást arról, kik kerülnek hamarosan rokonságba. A női lépcsőházak kijáratánál nincs hirdetőtábla. A hitközség nő tagjai nyilván más csatornákon már  megtudták a számukra is fontos információkat.
Bár nem tartozik az előcsarnok eredeti berendezéséhez, de mivel ma itt  van az “ideiglenes” helye, meg kell említsük a Holokauszt pécsi áldozataira emlékeztető gránittáblát.
A mai Szigeti, Tüzér és Athinay utcák által határolt területen volt az ún. “Lakits” lovassági laktanya, szemben az Alpár Ignác által tervezett honvéd hadapródiskolával (1898).

Megmenekült.

A pécsi zsidóságot 1944. június végén a gettóból  e laktanya istállóiba terelték, és ezzel az emberek testi-lelki szenvedését még tovább fokozták. Július 4-én és 6-án innen hajtották a csendőrök és  a német katonák Pécs megalázott,  jogfosztott és kisemmizett polgárait az állomáshoz, ahol már várták őket a marhavagonokból összeállított szerelvények.
A mintegy 20  haldoklót  a hozzá- tartozóknak a sorsukra kellett hagyniuk.
Az egyik laktanyaépület  Szigeti utcára néző falán helyezték el 1996-ban azt az emléktáblát, amely most az előtér déli részében látható.
A város ezt az egykori laktanyát eladta egy külföldi ingatlanfejlesztő cégnek, amely 2-3 éve a telken minden épületet lebontott.  Schönberger András főrabbi hozatta  el az emléktáblát a zsinagógába a bontási munkák megkezdésekor.
Epilógus: Mivel a laktanya és istállói 1944 nyarán beváltak “átmeneti tömegszállásnak”, a háború után a Pécs környéki falvak “nemzet- és hazaáruló” sváb családjait ugyanitt őrizték a magyar hazából való elűzés előtti napokban. A zsidó vagyon szétosztása után a sváb vagyon volt soron…  A svábok emléktábláját is sikerült  valakinek időben biztonságba helyezni. Ha épül valaha itt még valami, az emléktáblák visszahelyezése erkölcsi kötelesség. Ez nem lehet kérdés.

Read Full Post »