Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Sigmund Grün’

szinesablakIsrael Löw Baranya vármegye főrabbijának 1857 februárjában történt nyugdíjba vonulása miatt gondoskodni kellett az utódjáról. Ennek elvileg két útja volt: a közvetlen meghívás a rabbiszékbe, vagy a nyílt pályáztatás. A baranyai zsidó közösségek ez utóbbi mellett döntöttek. A pécsi község a korábbi évek álláskiírásait – tanári, iskolaigazgatói, sakteri, hitszónoki, kórusvezetői állásokról volt szó – több újságban is megjelentette. Vélhetően a pécsi rabbiállásról is ezekben jelent meg a kiírás, melyre 25 rabbi jelentkezett. A megküldött bizonyítványaik alapján előzetes válogatás történt köztük. A baranyai zsidó hitközségek képviselői a négy legjobbnak tartott pályázót kívánták személyesen is megismerni és hitszónoklatát meghallgatni. Az alábbi forrásközlés erről szól.
Ebben a költségekre vonatkozó szakasznál az áll, hogy annak felét a “rendes fizetés arányai szerint” osztják szét a hét baranyai járás zsidósága között. Ez alatt vélelmezhetően a nyugdíjba vonult megyés főrabbinak fizetendő hozzájárulás arányait kell érteni.

Az eredeti jegyzőkönyvi határozat megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában. A saját fordításomban közlöm.

“A Baranya vármegyei izraelita hitközségek elöljáróságainak ma, 1857. március 17-én, megtartott ülésén a rabbi megválasztásával kapcsolatban az alábbiakról határoztak:

A következő urakat hívják meg próba-hitszónoklatra

1., Dr. Hirschfeld urat Szenicéről, aki 50 forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 2., M. Singer urat N[euan?]ból, aki szintén 50 Forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 3., J. Popper urat Hohenemsből, 50 Forint átalánnyal; 4., Dr. Dreifuss urat [Volldorfból] 100 Forint átalánnyal. E rabbi urak egymás után történendő meghívásával a Pécsi Hitközség Tekintetes Elöljárósága lett megbízva.
Ezen urak mindegyikének válaszát az itteni megjelenésükről a Pécsi Hitközség Elöljárósága köteles az összes járási elöljáróságnak kellő időben tudtára hozni, hogy ők a próba-hitszónoklatokon jelen lehessenek. A kiválasztott rabbi ezt követő felvételének ugyancsak  Baranya vármegye összes elöljáróságának részvételével kell megtörténnie.
A pályázók fent jóváhagyott utazási költségátalányát a pécsi és a Baranya vármegyei községeknek együttesen kell kifizetni. Az utazási költségek szétosztása a következő módon történik: a Pécsi Község fizeti a költségek felét, a másik felét a vármegye 7 járása a rendes fizetés arányai szerint. E négy jelölt 25 pályázó közül lett kiválasztva. Ha az egyikük, vagy esetleg akár mindegyikük elvárás alatt teljesítene, úgy Jakob Oberdorf urat Wendsbukból és H. Reichmann urat Mecklenburg Strelitzből kell meghívni.
Ezzel a jegyzőkönyvet lezárják és aláírják. Pécsett, 1857. március 17-én.

A Pécs város községe részéről Gabriel Reich elöljáró sk., Schapringer sk., Sigm. Grün sk., L. Justus sk., A. Reinfeld sk., Mor. Fuchs sk., Jos. Rothmüller sk.; Coromme Frank cs. k. vármegyei biztos sk.; a Siklósi járás részéről Adolf Schulhof sk., Jakob Deutsch sk.; a Sásdi járás részéről J. Mautner sk.; a Mohácsi járás részéről Jakob Münster sk.; a Pécsi járás részéről David Lang sk., Ig. Walter sk.; a Szentlőrinci járás részéről Jakob Pfeffermann sk., Ig. Deutsch sk.; a Pécsváradi járás részéről David Schwarz sk., Peter Armuth sk.; Wilh. Singer sk.; a Dárdai járás részéről M. Cohn sk.”

A baranya vármegyei izraelita hitközségek üléséről készült jegyzőkönyv részlete. (Kattintással nagyítható.)

Reklámok

Read Full Post »

szinesablakA bonyhádi Löbl Fürst (1802-185?) éveken át sikertelenül próbálkozott a pécsi betelepedéssel, míg végre a helyhatóság hozzájárult ehhez. Neve a községi jegyzőkönyv határozataiban eleinte a jiddis kiejtésnek megfelelő “First“-ként, ill. a Löbl helyett néha a “polgáribb” Leopold szerepel. Fürst Bonyhádon Salamon Deutsch textiláru-kereskedésében volt tanonc, majd pedig eladó. Az 1830-as évek közepétól többször próbált betelepedni Pécsre, ahol kérelmét rendre elutasították. De  az 1840-es évek elején elérte célját és házaló kereskedésre kapott engedélyt a várostól. Idővel otthoni árusításra, majd saját bolt nyitására is.
A pécsi zsidó községben aránylag hamar tisztséghez jutott: 1843-ban az elöljárósággal együtt megválasztott három fős “választmány” egyik tagja.
Az 1843-1844. évi türelmi adó elosztásánál a 7 fizető osztályra bontott bekebelezett tagságon belül az 5. csoportba került, tehát a szegény zsidók közé számított. 1844-ben az ideiglenes községi alapszabály megalkotását feladatul kapó bizottságban olvasható a neve. 1848-ban újra a választmány tagja. Ebben az évben már a 2. adófizető osztályba sorolták, tehát anyagi helyzete az elmúlt évek során sokat javult. 1850-ben a “vallási szabályokat” kidolgozó bizottságba delegálták.
Ebben az évben a “hagyományhű” és a “haladó” tagság közötti feszült patthelyzet következtében a pécsi izraeliták nem választottak elöljáróságot. Fürst a község “fej nélküli” bürokráciájának működését azzal segítette, hogy két hónapra díjmentesen vállalta a hús- és vágási Krajcár nyilvántartásának vezetését. Novemberben a türelmi adót szétosztó bizottságban kapott feladatot. 1851-ben is a 2. adófizető osztályba sorolták jövedelme alapján. 1852 decemberétől az állandó iskolabizottság tagja, amely az elöljáróság mellett tanácsadó testületként működött a község fenntartásában lévő elemi iskolát érintő minden kérdésben.
Az alábbi végrendelet alapján úgy tűnik, hogy nem voltak gyermekei, vagy az örökhagyáskor már nem éltek.

Az eredeti német nyelvű dokumentum megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség Levéltárában. Saját fordításomban közlöm. A bejegyzéshez a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában található dokumentumokat is felhasználtam.

"Lebel Firsth" - Ez nem az ő sk. aláírása - valószínűleg nem ismerte a latin betűket. A vastagabb héber "folyóírás" az ő sk. aláírása.

“Lebel Firsth” – Egy városi hivatalnok hallotta és írta így a nevet egy 1840-es átvételi elismervényre. First/Fürst  a latin betűket nem ismerte. A vastagabb héber “folyóírás” L. F. saját kezű aláírása.

 

“Végrendelet

Mivel a vagyonom az 1856. február 6-án kelt végrendelkezésem óta az állandó betegágyam miatt folyamatosan csökkent, ezért indíttatva érzem magam, hogy azt teljesen semmisnek nyilvánítsam, és ép elmével szabad akaratomból bárminemű kényszer nélkül a vagyonomról a következő rendelkezést tegyem, és ezt az alulírt tanúk jelenlétében mint megmásíthatatlan érvényűt megerősítsem.

1-ször: A helyi zsinagógában a tulajdonomban lévő huszonhetes számú férfi ülőhelyemet halálom után az itteni Kan[?] Kamejet Alap kapja meg. Ez az ülőhely éves jövedelméért az alapszabálynak megfelelően évente tartson gyász-istentiszteletet a lelkemért.

2-szor: A temetésem előtt osszanak szét 5, azaz öt Váltóforintot a szegények között, és adjanak 5, azaz öt Váltóforintot egy szegény tudósnak, aki a 30 gyásznapon teljesítse az istentiszteleteken a kötelességeket.

3-szor: Hámán testvérem mindkét lány unokája, név szerint Julia és Nenetti Friedländer, kapjon a hagyatékomból 40, azaz negyven Forintot, amely összegeket biztos módon kamatoztassák, és házasságkötésükkor adják át nekik. Ugyanígy Hámán Fürst testvérem fiú unokája, név szerint Maxim Friedländer, is kapjon 40, azaz negyven Váltóforintot, amit biztos módon kamatoztassanak, és Baranya Vármegye főrabbijának[1] belátása szerinti időpontban neki is adják oda.

4-szer: Az elsőnek megnevezett lányunokák mindegyike kapjon ezen kívül egy teljes ágyneműt, amelyet a halálom után fél éven belül a feleségem adjon át nekik.

A végrendelet részlete. (Kattintással nagyítható.)

A végrendelet részlete. (Kattintással nagyítható.)

5-ször: Megboldogult Cili testvérem árvái a halálomat követő két hónapon belül kapjanak összesen 10, azaz tíz Váltóforintot.

6-szor: A vagyonomból fennmaradó összes többi hagyatékot, a készpénzt épp úgy, mint a boltban lévő árukat, a könyvben vezetett tartozásokat és a váltótartozásokat, az arany- és az ezüstneműket, a helyi zsinagógában lévő harmincegyes számú női ülőhelyet és a ház teljes berendezést a feleségemre, Minára, született Fleschre, hagyom. Általános tekintettel arra, hogy nevezett feleségem számomra a hozományából készpénzt és tárgyi eszközöket egyaránt adott, és különös tekintettel arra, hogy szeretett feleségem a sok éven át tartó betegágyam alatt hűségesen és szorgalmasan ápolt és ellátott, ezért ép elmével kinyilvánítom ezt az utolsó és kényszermentes kívánságomat, hogy a fennmaradó vagyonomat illetően nevezett Mina nevű feleségem legyen az egyetlen és kizárólagos általános örökösöm, és a többi rokonom közül senki se éljen ez ellen kifogással semmilyen bíróságnál.

Azt, hogy a fenti megkérdőjelezhetetlen érvényű végrendelkezést önként és ép elmével tettem, saját kezű aláírásommal ezennel megerősítem.

Pécs, 1857. május 9-én.

Löbl Fürst

A fenti végrendelkezést Löbl Fürst előttünk szabad akaratából és ép elmével tette, valamint saját kezűleg írta alá. Jos. Weiss tanú, Kallman Becker tanú, Sigmund Grün tanú, J. Rothmüller tanú, David Markus tanú, Wolf Kellerth tanú, Leop. Bloch írnok.”

Fürst Löbl említése egy 1840-es városi hiatalos iratban.

“Fürst Löbl Zsidó” említése egy városi hivatalos iratban.

Read Full Post »

szinesablakA Pécsi Zsidó Község  1840-es évekből fennmaradt német nyelvű jegyzőkönyveiben többször szerepel a „Vormund”, azaz a „szószóló”, mint az elöljáróság egyik választott tisztségviselője. Dr. Schweitzer József főrabbi a pécsi zsidó közösségről írt monográfiájában (Lásd e blog „könyvek” oldalán) a tagok érdekeit képviselő bizalmi személyként határozta meg a szerepét. A “tagok” alatt csak a községbe bekebelezett izraelitákat kell érteni, azonban a pécsi lakhatási joggal bár rendelkező, de a belépési díjat még meg nem fizető „kívülállókat” (hucim) nem.

A községi jegyzőkönyvekben elsőként szereplő szószóló Salomon Kaufer textilkereskedő volt, aki 1843-ban látta el e feladatkört, majd 1844-ban újra megválasztották.

Az 1843-ra választott pécsi izr. elöljáróság tagjai. Sallomon Kaufer szószóló. a kép kattintással nagyítható.

Az 1843-ra választott pécsi izraelita elöljáróság tagjai. Sallomon Kaufer szószóló. (A kép kattintással nagyítható.)

Kaufer az 1845-ös választáson nem került be az elöljáróságba, Sigmund Grün lett a szószóló, és egy év múlva ebben a funkcióban újra az ő neve szerepel a jegyzőkönyvben. Egy határozat őt nevezi meg a Moses Hermann községi tagot sújtó pénzbüntetés behajtása kapcsán, mint a városi hatóságnak szükség esetén küldendő „asszisztenciát”. Az 1847. január elsején tartott közgyűlés a hagyományoknak megfelelően új elöljáróságot választott, de a funkcionáriusok között nincs nevesített szószóló. 1848. január 1-től azonban újra van: Eduard Schwarz. (Ő gyaníthatóan azonos Raphael Schwarz-cal, a jegyzőkönyvi határozatok egyik rendszeres aláírójával. „Eduard” névvel többet nem említtetik a dokumentumokban.)
Jelenleg nem ismert egyetlen e korból fennmaradt pécsi községi alapszabály sem, de a jegyzőkönyvekben néha rövid utalások történnek rá.  Főként az, hogy már sürgető „a kor kívánalmaihoz” való igazítása. De az is, hogy a már megválasztott elöljárónak joga volt megválasztani az első ülnököt, vagy a szószólót. Ez azt jelzi, hogy a szószóló presztízse az elöljáró első helyettesével azonos volt.

Az 1848-ra választott elöljáróság és választmány tagjainak nevei a jegyzőkönyvben. Az utolsó szószóló Edurad (Raphael?) Schwarz. (A kép nagyítható.)

Az 1848-ra választott elöljáróság és választmány tagjai a jegyzőkönyvben. Az utolsó szószóló Edurad – Raphael? – Schwarz. (A kép kattintással nagyítható.)

1849 januárjában a zsinagógai ceremónián és a vallási szokásokon „jobbítani” szándékozó, valamint a „hittörvényhű” kebelbéli tagok között már olyan nagy volt a feszültség, hogy az egyik tábor sem tudta a szükséges szavazattöbbséget biztosítani az elöljáróság megválasztásához. Emiatt az ügyek intézését kénytelenségből az egyébként is megválasztandó két templomgondnokra (gaboim), továbbá a pénztárosra és a pénzügyi ellenőrre bízták. Ebben az évben tehát nem tudunk „hivatalos” szószólóról.
1850 február elején a zsidó község a városkapitány jelenlétében és elnökletével tartotta a elöljáróságválasztást. A hat főből álló elöljáróságot a jegyzőkönyv sajátos módon a „kimutatások revizorának“ nevezi, akinek a „kedélyek megnyugtatása, a kimutatások megőrzése és rendbetétele“ lesz a feladata. Nevesített szószóló így újra nem volt köztük. Az elöljáróság formálisan ugyan létezett, de nem a korábbi évek hatásköreivel működött. Ez ugyancsak a „haladók“ és a „hagyományhűek“ között megmerevedett frontvonalra utal. A jegyzőkönyvi határozatokat ebben az évben többnyire Wiener Mayer kereskedő, a község pénzügyi ellenőre írta alá elsőként. Távollétében Sigmund Kellerth, vagy Leopold Bloch hitközségi szolga (meschubed) volt az aláíró.
A szószóló 1849-től többet már nem fordul elő a Pécsi Zsidó Község jegyzőkönyveiben.
Leopold Löw /Lőw Lipót szegedi főrabbi által jegyzett, és a “budai tanácskozáson” 1851 novemberében jóváhagyott keret-alapszabály-tervezet nem tesz említést a hitközségek elöljáróságáról írt fejezetben a szószólóról, mint megválasztandó tisztségről. Úgy tűnik, ez a feladatkör a politikai és társadalmi környezet változásai folytán okafogyottá vált.

Jakov Katz „Hagyomány és válság” című könyvében (Múlt és Jövő Kiadó, 2005) ír az askenáz zsidó közösségek életében kiemelt szerepet játszó funkcionáriusról, a stádlánról, azaz a közvetítőről, vagy másképp a szószólóról. Neki épp úgy feladata volt a keresztény világgal fenntartott kapcsolatok ápolása, mint az újak teremtése, továbbá a világi hatóságoknál a zsidó közösség, vagy akár az egyes községi tagok képviselete is. Vélhetően a pécsi izraelita szószólók is hasonló funkciókat voltak hivatottak ellátni, azonban a tényleges működésükre sem a községi, sem pedig a városi tanács iratanyagából nem ismert eddig konkrét példa.

Read Full Post »

mezu1Ebben a bejegyzésben az előző posztban felsorolt izraelita tulajdonban lévő ingatlanok elhelyezkedését szemléltetem Pécs belvárosában. A topográfiához Madas Józsefnek (1905-1988) a pécsi belváros házairól és telkeiről megjelent adatgyűjteményét használtam fel. Sajnos nem sikerült minden név szerint ismert zsidó háztulajdonos akkori pontos lakhelyét meghatároznom. Talán a Siklósi-, vagy netán a Szigeti külvárosban lakhattak. Madas József e városrészekre vonatkozó kutatásainak rendszerezése és nyomdába adása előtt elhunyt.
Azonban időközben találtam pár, e korszakból való ide illő információt, így ezeket is feltüntettem az alábbi térképvázlaton.

A piros számok feloldása:

  1. Király u. 10., Gabriel Lederer, Vétel: 1852. V. 2., Ár: 14.600 Forint
  2. Felsőmalom u. 3., Joachim Schapringer nagykereskedő és neje Matild Leitner, Vétel 1848. X. 16., Ár: 14. 125 Forint
  3. Líceum u. 5., Adolph Engel kereskedő és neje Anna Justus, Vétel: 1856
  4. Munkácsy M. u. 9., Gabriel Reich és neje Barbara Blum, Vétel: 1850. VIII. 8., Ár: 3.800 Forint
  5. Irgalmasok utcája 6., Sigmund Grün vegyeskereskedő és neje Katharina Fuchs, Vétel: 1850. VIII. 1., Ár: 5.000 Forint
  6. Teréz u. 5., Marcus Goldstein és neje Johanna Sax, Vétel: 1853. VI. 23., Ár: 2.200 Forint
  7. Citrom u. 7., Israel Löw megyés főrabbi és neje Rosalia Hoffer, Vétel: 1856
  8. Citrom u. 9/1., Zsidó Község, zsinagóga, Vétel: 1841. VII. 4.,  Ár: 680 Forint
  9. Citrom u. 9/2., Zsidó Község, fürdőház (mikve), Vétel: 1856. (A községi jegyzőkönyv alapján ide vélelmezem.)
  10. Zrínyi u. 13., Salloman Kaufer és neje Karolin Goldstein, Vétel: 1850. VII. 25., Ár: 5.000 Forint
  11. Szent István tér 7., Andreas Schwarz, Vétel: 1852. XII. 19., Ár: 8.600 Forint
  12. Teréz u. 13., Simon Engel sapkakészítő és neje Barbara Rosenstock, Vétel: 1856
  13. Jókai u. 5-7, Zsidó Község községház és tanoda, Vétel: 1852. VIII. ?., Ár: 3.880 Forint

belvaros

Read Full Post »

blauesfensterAz izraeliták Magyarországon a 19. század közepéig nem voltak birtokképesek, azaz nem szerezhettek ingatlanokat. A lakásaikat, boltjaikat, vállalkozásaikat (szeszfőzde, kocsma, mészárszék, malom, halastó, stb.), közösségi tereiket (zsidó konyha, tanház, zsinagóga) bérelniük kellett az őket befogadó adott uradalomtól, vagy városok esetén a város hatóságától, esetleg keresztény természetes személyektől.
Pécsett csak a temető és egy zsinagóga céljára átalakított lakóház lehetett a község birtokában, amihez 1852-ben egy iskolaépület is társult.
Egy 1855-ből fennmaradt lista alapján tudjuk, kik voltak azok az izraeliták Pécsett, akiknek a nevén ingatlan volt. Az alábbi nevek mögötti számok a házak számát jelentik. Ekkor még nem utcák szerint számozták a házakat, hanem egy-egy városrész utcái alkottak önálló, és idővel nehezen kezelhető nyilvántartatási egységet – több száz házzal.
A listában szereplő személyek a városi gazdasági elithez és / vagy a hitközségi elithez tartoztak.

Gabriel Ledrer – ház No. 6; Gabriel Reich – ház No. 7 7/8; Adolf Engel – ház No. 29; Josef Engel – ház No. 81; Leopold Justus – ház No. 82; Israel Rosenstock – ház No. 100; Josef Rothmüller – ház No. 123; Israel Löw – ház, No. 124; Marcus Goldstein – ház No. 162;  Simon Engel – ház No. 166; Salloman Kaufer – ház No. 175; Sigmund Grün – ház No. 208; Joachim Schapringer – ház No. 257; Andreas Schwarz – ház No. 302; Leopold Hirschfeld – ház No. 328; izraelita községház – No. 592; Salloman Billitz szőlő, 5 egység, No. 1630-1631.

A forrásul szolgáló német nyelvű dokumentum megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában.

Read Full Post »

A pécsi zsidó község kezdeteivel foglalkozó írásokban – Cserkúti Adolf levéltáros 1914-es dolgozatára hivatkozva – azt olvashatjuk, hogy a helyi zsidók első elöljárója – 1842-től – Moritz Fuchs / Fuchs Móric. Ha azonban figyelmesen megnézzük a pécsi zsidó község és Vitéz Ferenc kebelbéli polgár között létrejött adásvételi szerződést, amely 1841. július 4-én kelt, és amelyben Vitéz házát a zsidók megveszik zsinagóga céljára, azt látjuk, hogy az első aláíró nem Fuchs, hanem Moses Waiszmair. Az ő neve alatt áll:  Juden gemeinde vorsteher, azaz:  a zsidó község elöljárója. Moritz Fuchs a második név, amely mellett, mint ahogy Salamon Kaufer és Sigmund Grün neve mellett / alatt sem áll funkció. Ők a kebelbéli pécsi zsidók képviselői, titulus nélkül. szerzalairasA fentiekből az derül ki, hogy ekkor informálisan Moses Waiszmair töltötte be zsidó elöljáró szerepét. A község létszáma az 1840. évi XXIX. törvénycikk megjelenése óta azonban erősen megnőtt, és így egy vezetőnek már szüksége volt a helyhatóság legitimációjára is. Pécs Város Tanácsa 1842. évi jegyzőkönyvében április 9-én ezzel kapcsolatban ez olvasható: “Az e’ városban tűrt Zsidó Község, mivel a’ száma szaporodott; a’ tűrtek és nem tűrtek közt a’ jó rendnek fenntartása és ezen Tanáts Rendeléseinek foganatosítása végett engedelmet magoknak adatni kérnek, hogy egy elöljárót /: Zsidó Bírót :/ magoknak választhassanak.” A tanács úgy határozott, hogy a városban “lakhatási jussal” rendelkező zsidók a Kapitányi Hivatal hozzájárulásával válasszanak maguk közül egy elöljárót, és a személyt helybenhagyás végett jelentsék be. A május 7-i jegyzőkönyvben rögzítették a Kapitányi Hivatal jelentését, miszerint a városban lévő zsidók az ő jelenlétében “Fux Móritzot” választották meg elöljárónak.

fuxm

Read Full Post »

birtoklevelAz első pécsi zsinagógáról és felavatási ceremóniájáról egy korábbi bejegyzésben már olvashatók adatok. A Pécsi Zsidó Hitközség archív irattárában fennmaradt az első zsinagóga épületévé átalakított lakóház birtoklevele. Az alábbiakban ezt az 1841 nyarán keletkezett dokumentumot ismertetem.
Ennek egy nyomtatott általános bevezetője van, amely egy kézzel írt magyar nyelvű szövegben folytatódik.  (Lásd a bejegyzés végén.) Ebből kiderül, hogy Vitéz Ferenc a belvárosban lévő 84 négyszögöl nagyságú ingatlanát a Pécsi Zsidó Községnek “synagoga állítás végett” 680 Forintért eladta. A szomszédok: keletről Peck Mátyás, nyugatról Lachinger Mátyás, délről a városfal, északról az utca.
Ezt egy német nyelvű szöveg követi, ez gyakorlatilag az ide másolt adásvételi szerződés, amely öt pontban rögzíti a megállapodás részleteit, a felek kötelességeit. A hitközséget Moses Weiszmayer elöljáró, Moritz FuchsSigmund Grün és Salamon Kaufer képviselte. 1841. július 4-én a vevő 40 forint foglalót adott az eladónak.

contrait2

A szerződés német nyelvű részlete.

Az utolsó oldalon a szöveg ismét magyarra vált, talán mert az eladó nem értett (kellően jól?) németül. Elismerte, hogy július 9-én Spiesz János tanácsnok előtt átvette a vevőtől a még hiányzó 640 Pengőforintot, és ezzel “a’ Zsidó községet megnyugtatta”. A felek még aznap megjelentek Pintér Mihály főjegyző és két tanácsnok előtt és szóban is megerősítették a szerződésben foglaltakat. Ezt követően július 10-én Jellasits János aljegyző kiadta a város pecsétjével ellátott “Bizonyság és Birtok Levelet”. Miután a szomszédok sem tettek semmilyen ellenvetést az adásvétel ellen, a városi hatóság a Pécsi Zsidó Községet augusztus 18-án  a szokott módon “a birtokba bevezette”.

szerzodes

Kattintással nagyítható.

Read Full Post »