Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Tiszaeszlár’

Ebben a bejegyzésben magyar fordításban közlöm a Fünfkirchner Zeitung tiszaeszlári gyilkossággal kapcsolatos vezércikkének második és egyben befejező részét.
Az 1882. Június 4-én megjelent írás első része itt olvasható.

“Amit itt mondunk, azt minden művelt ember belátja, és mégis sokan annyira elfogultak, és teleszívódtak a régi előítélettel, hogy nem riadnak vissza a gyilkosban megjelölni a zsidóságát, azt a vallást, amely különösképpen szigorúan tiltja a vér fogyasztását, és amely tilalmat épp az  igazhitűek, az úgy nevezett „orthodox” zsidók, sokkal szívósabban és állhatatosabban betartanak, mint az úgy nevezett liberális zsidók, akiknél a zsidóságból a legtöbb esetben semmi más nem maradt, mint a származásuk. Erre bizonyítékul szolgálhat, hogy ők, azaz az orthodox zsidók, csak teljesen vérmentes és kiáztatott húst fogyasztanak. Az emberek szellemének és szívének tulajdonságait, az erényeit és bűneit többé azonban már ne tekintsük a vallásuk következményének. Hiszen, ha az emberek ama tanítások szerint cselekednének, amelyeket nekik Krisztus, vagy Mózes, vagy Mohammed, vagy Konfuciusz az életük zsinórmértékéül előírták, akkor már nem lenne semmilyen bűntény. De mivel a bűnözők nem a vallásalapítók tanítása, hanem az ösztöneik és szenvedélyeik sugalmazása szerint cselekszenek, és csupán ezek révén válnak tolvajokká és gyilkosokká, valamint ezek révén oltják el galád kézzel Isten fényét, melyet számukra minden vallás meggyújt, ostobaság vagy aljasság az összes létező vallásból valamelyiket felelőssé tenni egy bűncselekmény, vagy egy erény megvalósításáért, amelyet egyes követőik visznek végbe, vagy akár egy őrült ember tettét valamelyik vallásnak tulajdonítani. Ezt a magyar zsidófaló Istóczy úr épp olyan jól tudja, mint Stöcker, a német Hámán, és mégis számára egy zsidó bűnöző az egész közösség megvádolásának kiemelésére szolgál, amely közösség nagy része undorodik a bűnözőktől, bármely vallásfelekezethez tartozónak vallják is magukat. Szerencsére a magyar országgyűlés szellemileg kiváló férfiakból áll, akiket Istóczy őrültsége szórakoztat, és képesek őt az értékén kezelni. De a magyar lakosság egészséges értelme is berzenkedik az ellen, hogy egy embert gyanúsítással üldözzenek, mert a véletlen úgy hozta, hogy ehhez, vagy ahhoz a valláshoz tartozik. A lakosság tudja, hogy minden vallás hívei között vannak gazfickók és tisztességes emberek. Az előzőek a társadalom szégyenfoltjai, az utóbbiak a díszei. Ezen a tiszaeszlári gyilkosság mit sem fog változtatni. Ebben egészen bizonyosak vagyunk.”

Read Full Post »

A 130 évvel ezelőtti tiszaeszlári vérvádra és az ebből fakadó – immár az országos sajtó által is gerjesztett –  zsidóellenes hisztériára a Fünfkirchner Zeitung 1882. június 4-én vezércikkben reagált. Az alábbiakban e cikk fordítását közlöm.
Mivel az írás terjedelme jelentősen meghaladja a blogbejegyzéseim átlagos hosszát, Joachim Gutmann szerkesztőnek az üggyel kapcsolatos véleményét két részletben teszem közzé. A tulajdonnevek írásánál a ma használatos formákat követem.
A fordítókat sokszor foglalkoztató dilemmában – a lehető legnagyobb szöveghűség kontra gördülékeny olvashatóság – a szöveghűség mellett döntöttem.
Megjegyzés: A szövegben említett “Hoßter” és véres tette a korabeli olvasók számára bizonyára ismert volt.

A tiszaeszlári rejtély

A hirtelen híressé vált Ónody képviselőnek a magyar képviselőházban tett interpellációja óta a tiszaeszlári Solymosi Eszter állítólagos szörnyű lemészárlásának hátborzongató titka az ország egész sajtójában állandó és eltúlzott terjedelmű rovatot képez. A legnagyobb napilapok serény munkatársai és a különleges ügyekben illetékes buzgó tudósítói a helyszínről könyökhossznyi és borzongtató részleteket küldenek a szegény Eszternek egy metsző-konzorcium által történt lemészárlásáról, melynek élén a tiszaeszlári metsző, Schwarz, áll; de mindezek ellenére az eltűnt lány titkát nem szellőztették meg. Még ha az egész szörnyű rémtörténetet a lakosság túlizgatott fantáziának számlájára írnánk is, mégis egyre inkább az a látszat keletkezik, mintha a tett maga, amely a hihetetlensége okán kezdetben mesének tűnt, lényegében valamennyi valóságot tartalmazna, azaz egy utálatra méltó emberszörny egy lányt magához csalt és végzett vele. Ha az esetet önmagában nézzük, azaz egy ember, aki hivatásánál fogva csak libákat, tyúkokat és legfeljebb jámbor négylábúakat szokott levágni, a böllérkésével embert öl, amely a legkínosabb és legjogosabb feltűnést kelti, azt teljesen természetesnek vesszük; de hogy ezzel az esetből nagyobb felhajtást csinálnak, mint Hoßter véres tettéből, vagy az emberi társadalom másik száz szörnyetegéből, az az Isten által az emberi szívbe plántált szent jog megsértése. E jelenség oka nyilvánvalóan abban a körülményben található, hogy akinek Eszter gyilkosának kellene lennie, az ahhoz a valláshoz tartozik, amelyik az őrült Istóczynak az útjában van. E férfi számára, aki bosszúból azért, mert egyszer egy zsidó becsapta, minden zsidó ellen, a szemita törzs ellen üldözőháborút prédikál, a szegény Eszter á-propos eltűnt. Ez az ő malmára hajtja a vizet; de az érthetetlen marad, hogy más józan emberek egy gyilkosnak, mivel ő „véletlenül” a zsidó valláshoz tartozik, a zsidóságát említésre méltónak tartják, és a gyilkosságát a húsvéti kenyérbe fűszerként használt keresztény vérről szóló épp oly régi, mint amilyen ostoba mesével kapcsolatba hozzák. Még nincs bebizonyítva, bár lehetséges, hogy az eszlári metsző ölte meg a lányt, azonban a vallásának eme aljas tettéhez épp oly kevés köze van, mint más száz gyilkos és méregkeverő vallásának az ő tetteikhez. Ugyanis ha Schwarz ölt, akkor nem csak a polgári törvény szerint, hanem a mózesi szerint is, amely a „Ne ölj!” elvet az alapvető parancsolatai közé állította, eljátszotta az életet, és rászolgált a halálbüntetésre.”

Read Full Post »