Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Weisz Gábor’

ablak16E blogot pontosan öt évvel ezelőtt – 2011. május 17-én – gyakorlatilag türelmetlenségből indítottam. Eredetileg egy honlapot kívántam létrehozni a pécsi zsidóságról, ami folyamatosan bővíthető. Ennek az volt az oka, hogy a pécsi zsidó közösségről szinte semmilyen információ nem volt a neten, csak képek a zsinagógáról, és esetenként egy-egy rövid leírás róla.
Úgy gondoltam, hogy a honlap tartalmát egy munkaközösség gondozza majd. Olyan személyek, akiket kutatásaik, vagy egyéb, a pécsi a zsidó közösségehez kapcsolódó aktivitásuk ismeretében kértem fel erre. A megkeresettek közül azonban csak kettő jelezte, hogy kész közreműködni ebben a projektben, mások ezt finoman elutasították.
Sebaj, akkor majd hárman csináljuk – gondoltam. Felkértem egy szakembert a honlap vázának elkészítésére, megadtam a fő- és az almenüket, és fényképeket is biztosítottam a fejléchez. Ez az alapstruktúra hamar elkészült, így elkezdtem feltölteni a fotógalériákat és szövegeket is, amiket az ügy egyik támogatója bocsájtott a rendelkezésemre.

Ez lett volna a honlap fejléce a pécsi törvénytáblák képével.

Ez lett volna a honlap fejléce a pécsi törvénytáblák képével.

Szerettem volna egy német nyelvű verziót is készíteni, és egyéb elképzeléseim is voltak a honlap szerkezetének finomitására, de ezek programozása a többszörös ígéret ellenére mégsem készült el. Így ez a honlap-projekt megfeneklett. Fel kellett ismerjem, hogy olyan megoldást kell keressek, amelyben nem függök más(ok)tól, hanem a saját tempómban tudok haladni. Így határoztam a blog mellett, melyet Radnóti Ilona (1946-2009) pécsi múzeológus történész emlékének szántam. Ő az 1990-es évek közepétől publikálta kutatási eredményeit a pécsi és a baranyai zsidóságról, amelyek felkeltették az érdeklődésemet a téma iránt. (Tanulányait a pécsi Kronosz Kiadó a “Weiszmayer és Fuchs” címen gyűjteményes kötetben jelentette meg.)
Az öt év bejegyzéseinek egyik súlypontját a Pécsi Izraelita Község – később hitközség – első évtizedeinek történései képzik. 2014-ben a 100 éves évforduló kapcsán aktuális témaként adódott a pécsi zsidók részvétele az I. világháborúban, ZS1majd pedig a helyi zsidó közösség 1944-es felszámolásának és az utolsó nagy pécsi hullarablás részleteinek bemutatása. A bejegyzésekben beszámoltam továbbá a Pécsi Zsidó Hitközség által szervezett kulturális rendezvényekről, megemlékezésekről.

Ami öt éve nagyon érdekelt a pécsi zsidósággal kapcsolatban, arra a levéltári dokumentumokból választ kaptam. A jövőben – ahogy az időm engedi – német nyelvű összefoglalókat írok a bejegyzések végére, mivel a német nyelvterületről aránylag sok érdeklődő bukkan a blogra, de a nyelvi problémák miatt csak egy-két oldalt néznek meg. Több bejegyzést azonban nem kívánok már közzé tenni, a maradék időmre más irányú terveim vannak.

Szeretném ezúton is kifejezni a köszönetemet azoknak, akik fordításaikkal, magyarázataikkal mindig készséggel a segítettek a héber és a jiddis nyelvű szövegek megértésében: Eva Mihály Amichay, dr. Hrotkó Larissza, dr. Bíró Tamás, dr. Oláh János, Schönberger András.
Ismeretlenül is hálás vagyok dr. Alexander Kohut / dr. Kohut Sándor (1842-1894) pécsi főrabbinak (1874-1882), amiért a német nyelven elmondott búcsúbeszéde kéziratát Pécsett hagyta. Ugyancsak köszönet illeti (valószínűleg) Weisz Gábor (1857-1943) hitközségi titkárt, aki Kohut beszédét a két háború között írógépen latin betűsre átírta. Ezek az iratok jelentősen megkönnyítették számomra a régi német kézírásos betűk megtanulását, így további korabeli német nyelvű szövegek elolvasására is képessé váltam, ami a témám szempontjából elengedhetetlenül fontossá vált.

Részlet dr. Alexander Kohut főrabbi búcsúbeszédéből.

Részlet dr. Alexander Kohut főrabbi búcsúbeszédéből. Tanulni lehet belőle.

Köszönöm a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára munkatársainak, hogy mindig készséggel biztosították számomra a kért anyagokat. Ugyancsak mindenben támogatta munkámat a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárának kezelője, Vörös István Károly, akivel számos alkalommal folytattam hasznos eszmecserét a pécsi zsidóság történetének több vonatkozásáról.
Hálával tartozom a Hitközség elöljáróságának is, aki bizalommal fogadta és érdeklődéssel követte a helytörténeti kutatásaimat, valamint magántulajdonban lévő dokumentumok biztosításával hathatósan segítette is azt.
A fenti személyek együttműködése révén a blog mégis csapatmunkában valósult meg, még ha nem is úgy, ahogy a honlappal kapcsolatban eredetileg elképzeltem.
Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm mindazok érdeklődését, akik az évek során blogom követőivé váltak, és / vagy megtiszteltek hozzászólásaikkal.

szinesablakBúcsúképpen álljon itt a pécsi zsidósággal kapcsolatos két rövid bekezdés. A baloldali fotómat több bejegyzéshez használtam nyitóképnek. Ez a zsinagóga egyik ablakáról készült, melyből kettő van: az egyik az orgona-, a másik a kóruskarzatra vezető lépcsőházban. A kék és a sárga Pécs város zászlajának színei. Így ezek az kék és sárga színű Dávid-csillagok szépen kifejezik a helyi zsidó közösség pécsi identitását, ha úgy tetszik a pécsiségét.

Petschaft

A fotó kattintással nagyítható.

A Pécsi Izraelita Község 1841-től használt saját pecsétet. A blog „búcsúképén” bemutatom a pecsétlenyomatot. A két oroszlán által közrefogott koronás címerpajzs héber betűs szövege: kehila jehudit b’fünfkirchen, azaz: Pécsi Zsidó Község. Bár a szegély német szövege jórészt hiányos, a felirat azonban a korabeli zsidó községi pecsétek alapján egyértelműen kiegészíthető: Sigel der Israelitengemeinde zu Fünfkirchen, azaz: a Pécsi Izraelita Község pecsétje.

Schniedesch

Read Full Post »

tome2

Pécsi tóravért részlete.

Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordítását.
Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a német szöveget.

“A hitközségnek húsz éven át a legnagyobb tudósok és szónokok voltak a rabbijai és a legjobb énekesek a kántorai, ők azonban a „beduinok” ártalmas üzelmei miatt nem maradhattak. E funkcionáriusok gyakori váltogatása a hitközségnek sok pénzébe került, és a több mint 300 családot számláló közösségünknek hat éve nincs rabbija.[1]
A hitközségi jegyzőkönyvek tanulságos olvasmányok, amelyekből többet tanulhattok, mint sok könyvből. Azt tanácsolom nektek, járuljatok hozzá minden közhasznú kezdeményezéshez, ahogyan én is  – gyakran anyagi lehetőségeimen túlmenően is – mindig hozzájárultam hitközségünk terheihez. – Viszont arra kérlek benneteket, ha a nyugalmatok és a becsületetek kedves számotokra, kerüljétek el a hitközség székházát, örüljetek, ha mások pályáznak ezekre a hivatalokra. Nekünk bár nehéz, de tisztességes ügyleteink vannak, és az időnket jóval hasznosabb dolgokra tudjuk  fordítani.
A város közhasznú intézményeit, valamint más nyilvános intézeteket vallási megkülönböztetés nélkül mindig a lehetőségek szerint támogattam, így a karlsbadi zsinagóga építését épp úgy, vagy az itteni plébániatemplom felújítását, melyhez én adtam az első adományt. Tagja voltam a katolikus kézműves segédek egyesületének[2], társalapítója a Fünfkirchener Zeitungnak, egyik alapítója az óvodának, melynek oktatótermében a magasztos királyi párunk ezüstlakodalma emlékére egy márványtáblát helyeztettem el; társalapítója voltam a helyi mezőgazdasági egyesületének, a országos képzőművészeti egyesületének, az ipari kiállításokon bemutatott tárgyainkat a budapesti, kolozsvári, selmecbányai, lisszaboni, ill. más akadémiáknak és múzeumoknak ajándékoztuk.
Amikor Pécs és Nagykanizsa honvéd barakktábor létesítésére pályázott és az utóbbinak H. tábornok támogatása folytán nagyobb esélyei voltak, közbenjártam egy magas rangú személyiségnél, és városunk kapta meg ezt a számára rendkívüli előnyöket biztosító katonai tábort. A másolatokat tartalmazó könyvben találhattok erről leveleket.
Azt tapasztaltam, hogy a kiszolgált katonák a legmegbízhatóbb tisztviselők és a leghűségesebb szolgálók. Egy nyugdíjas katonahivatalnok 28 éven keresztül haláláig volt fürdőm pénztárosa, erdészeim és mezőgazdasági hivatalnokaim egykor mind katonák voltak. Az a véleményem, hogy fiatalemberek számára a legjobb iskola a katonai szolgálat, mert ott engedelmességet tanulnak, pontosságra, takarékosságra és mérsékletes életre szoktatják őket.
A Pulszky-eset szolgáljon számotokra figyelmeztetésül, hogy minden közhivataltól tartsátok távol magatokat. Már 1844-ben olvastam az itteni püspöki könyvtárban az annak idején jelentős Augsburger Allgemeinen Zeitungban Pulszky Ferenc nagy magyar hazafi írásait a magyarországi állapotokról. Magyarország akkor a világban kevéssé ismert ország volt, amelyről ezen felül a legkülönösebb és egyáltalán nem előnyös előítéletek terjedtek el, melyeket Pulszky a legjobb tudása szerint igyekezett helyesbíteni.
Azóta fáradhatatlanul ennek érdekében ténykedett, magas tiszteletbeli hivatalokat töltött be, amelyek számára alig hoznak annyi jövedelmet, hogy abból illő módon megélhetne, olyannyira, hogy nála még bírósági vagyonlefoglalásokra is került sor. E méltó férfiút a parlamentben és az újságokban mégis megvádolták azzal, hogy meglopta a nyilvános gyűjteményeket. Egy alapos vizsgálat bebizonyította, hogy ez aljas rágalom volt. A rágalmazók azonban büntetlenül maradtak. Tanuljátok meg ebből az esetből, hogy maradjatok távol közhivataloktól. – Egy német tudós írta: „Ha képesek lennénk az emberek szívében úgy olvasni mint egy nyitott könyvben, ha ismernénk elődeik sorát, és tudnánk, milyen körülmények között fejlődött jellemük, akkor szánalmat éreznénk gonoszságuk miatt, és ostobaságukon mosolyognánk.” Ez illik Pulszky esetére is.


[1] Dr. Kohut Sándor főrabbi 1882 nyarán Nagyváradra távozott. Őt Bach Jakab, Dr. Güns Áron és Weisz Gábor helyettesítette. A pécsi hitközség Dr. Perls Ármin kecskeméti rabbit 1889-ben hívta meg Pécsre főrabbinak, amit ő elfogadott. 

[2] Engel valószínűleg a német Adolph Kolping (1813-1865) által katolikus kézműves segédek számára alapított „Gesellenverein”-re gondol, amely a 19. sz. második felében több országban működve összesen több száz helyi szervezettel rendelkezett. Arról  nem találtam adatot, hogy Pécsett is lett volna egy ilyen képviselet.


Read Full Post »

eiznerA pécsi hitközség nyugalmazott főtitkára, Weisz Gábor, 83 éves korában a Chevra Kadisa kiadásában jelentette meg utolsó publikációját “Látogatás a pécsi zsidó sírkertben” címmel.  A munka bár csak 17 oldalas, de fontos forrása a pécsi zsidók társadalmi integrációjának, és a hitközség belső életéhez is tartalmaz adatokat.
A kiadványban nem szerepel a megjelenés évszáma, de a Chevra Kadisa elnökségét 1940-es évszámmal mutatja be, és okkal feltételezhető, hogy ezzel az akkori jelen állapotát rögzítette.
Weisz Gábor virtuális sétája időben 1800-ban kezdődik, amikor csupán egy-két zsidó család élt  a Mecsek alján. “Még meghalni sem volt tanácsos Pécsett. Nem volt temetőhelyük sem, ennek hiányában vagy Baksára, vagy Bonyhádra voltak kénytel- enek halottaikat szállítani.” – írja.
A dolgozat első része – mintegy a témába való bevezetésként – a pécsi zsidó temető létrejöttét és területének folyamatos gyarapodását, valamint a Szentegylet megalakítását mutatja be. Ezt követően pedig “belépünk az örök élet házába, valóságos csodakert, a kertészet remekeivel díszített virágok, gyönyörűen gondozott utak, művészi kivitelű emlékkövek tárulnak a szemünk elé. A levegő is hűvösebb, a napsugár is fátyolosabb a melankólia átérzésében.”
Ebben a második részben, a téma tulajdonképpeni kifejtésében, sorra olvashatók mindazon zsidó férfiak nevei, a városban az első letelepedési engedélyt megszerző Weiszmayer Márktól kezdve, akik fontos feladatokat láttak el a helyi  közösség életében: a hitközségi elnökök és titkárok, a Chevra elnökök és gondnokok, a főrabbik, a tanárok, sikeres vállalkozók, kiemelkedő adományozók, stb.
A befejező szakaszban átérződnek az 1938-as első, és 1939-es második zsidóellenes törvény, az egyre erősödő zsidóellenes közhangulat, valamint a zajló háború okozta mindennapi nyomasztó gondok, az aggódás a jövőért:
“A sírlátogatást befejeztük. Az élők mélységes kegyelettel búcsúznak az örökpihenőktől. Oh hányan irigylik azokat, akik már édesen nyugszanak, és nem éreznek semmit a ma tobzódó emberi gyűlölködésből, mely megcsúfolja az Isten képmására teremtett embert, az isteni lelket, melyet égi kéz oltott beléje.
Járjátok a temetőt, ápoljátok az Ősök iránti kegyeletet!
Az elmúlás gondolata megnyugvást ad, meggyógyítja a vérző sebeket. Ott fenn nincs fájdalom, nincs szenvedés, hanem csak a tiszta fénylő igazság szemléletének boldogsága.”
Weisz Gábor abban a kegyelemben részesült, hogy még időben – 1943. november 5-én – meghalhatott.

cimlap

Read Full Post »

weisz-GáborA Pécsi Izraelita Hitközség előző bejegyzésben bemutatott titkára, Weisz Gábor, az adminisztratív  és oktatási teendői mellett a pécsi zsidó közösség történetével is foglalkozott. Ennek  eredménye A Pécsi Izr. Hitközség monográfiája, amely Pécsett jelent meg 1929-ben 72 oldalon. Ebben 19 fejezetre bontva bemutatta a pécsi zsidóság történelmét és jelenét, főrabbijait, az iskoláját, a nőegyletet, a Chevra Kadisát, az elöljáróság tagjait 1848-tól és az alapítványokat.
A hitközség elöljárósága a szerző tudtán kívül egy külön oldalt beköttetett a publikáció elejére, amelyen egy fényképet közölt róla és egyebek között így méltatta a személyét:
“Szerénysége kitért az ünneplés elől. Történetünkben is mindenkiről van elismerő szava. Csak a saját munkásságáról hallgat.
Beszéljünk hát helyette most mi. Negyven esztendő elegendő távlat emberek, eszmék, gondolatok megértékelésére. És ha azt kérdeznénk tőlünk, milyen legyen a zsidó egyházi élet funkcionáriusa, azt válaszolnánk: legyen ilyen kötelességtudó, legyen ilyen hűséges, legyen ilyen megbízható, mint Ő. Ha művészi palettát adnának a kezünkbe, hogy fessük meg a zsidó hitfelekezeti élet munkásának kívánatos portréját, akkor visszaadnánk az ecsetet. Kár az időért. Minek a fáradság?  Egyszerűen rámutatnánk – WEISZ GÁBOR-ra. Legyen ilyen etikás, legyen ilyen jellemes, legyen ilyen puritán. Egyenes. Őszinte. Készséges. Békeszerető. Higgadt. Ne szaporítsuk a szót: – legyen ilyen weiszgábori!”

Forrás:  A Pécsi Izr. Hitközség monográfiája,, Pécs, 1929, 3-4. old.

monografie

Read Full Post »

weiszgA pécsi zsidó hitközség életében fontos szerepet játszó személyiségek közül a blogban a főrabbikon kívül már bemutattam röviden Stern Jakab, jánosi Engel Adolf és JózsefSchapringer Joachim és Lóránt (Lőwy) Lipót tevékenységét. Ebben a bejegyzésben Weisz Gábor (1857. Albertirsa – 1943. 11. 5. Pécs) életével ismerkedünk meg. Ő mint tanító és mint az ifjúsági istentiszteletek hitszónoka, a Chevra Kadisa titkára és rabbihelyettes (1888–1889, 1914–1920) szolgálta közösségét. Pécsre településétől a hitközség titkára (1888–1943). Rabbinikus tanulmányait a hőgyészi (Tolna m.) jesivában végezte, Pécsett Dr. Perls Ármin főrabbi mellett képezte tovább magát a teológiai tudományok terén. Ráchel címen imádságos könyvet jelentetett meg a nők számára (1883), és A zsidó nép története címen tankönyvet írt a nép- és polgári iskolai izraelita diákoknak. Tagja volt a Zsidó Lexikon szerkesztőbizottságának. Összeállította és megjelentette mestere irodalmi munkásságának jegyzékét (Perls Ármin Emlékezete), megírta a pécsi hitközség történetét: A pécsi izraelita hitközség monográfiája (Pécs, 1929). A Látogatás a pécsi zsidó sírkertben (Pécs, év nélkül) című munkájában a zsidó temetőben nyugvó jeles személyiségekről emlékezett meg.
Weisz Gábor az “időben meghalás” kegyelmében részesült, így nem látta már az általa élete végéig híven szolgált izraelita közösség 1944-es lelki és testi gyötrelmeit, majd pusztulását.

Köszönöm Vörös István Károlynak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta Pécs neves zsidó személyiségeiről készített adatbázisát.

Read Full Post »

Ebben a bejegyzésben Dr. Perls Ármin főrabbi publikációinak listáját adom közre Weisz Gábor összeállításában. Weisz Gábor (1857-1943) a pécsi izraelita hitközség főtitkára volt, Perls  főrabbi közvetlen munkatársa.
Az alábbi két fotó az 1929-ben kiadott “A Pécsi Izr. Hitközség monográfiája” című mű 38. és 39. oldaláról készült. Az első sajnos nem elég éles, de még olvasható.
A szövegben szereplő rövidítések feloldásai: M. Zs. Sz. = Magyar Zsidó Szemle; I.M.I.T. = Izraeli Magyar Irodalmi Társulat; R.E.J. = Revue des Études Juives. Ez utóbbi egy 1880-ban alapított negyedéves francia szakfolyóirat, amely a zsidó tudományok köréből közölt tanulmányokat. A “Magyar Izrael” a rabbikar folyóirata volt.

Read Full Post »

Dr. Perls Ármin főrabbi (1853-1914)

Dr. Kohut Sándor főrabbi Nagyváradra távozása után 1882 és 1889 között a pécsi rabbiszék betöltetlenül maradt.  Helyettesként Bach Jakab, Dr. Güns Áron és Weisz Gábor  működtek. Végül pályáztatás nélkül az első sorban szónoklatai révén akkor már országos hírű Dr. Perls Ármint hívták meg Kecskemétről a főrabbi tisztségbe.
Dr. Perls Ármin1853. november 1-jén a Szatmár megyei Nagykárolyban született. Világi és vallási iskoláztatása Nagykárolyban indult, a középiskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. A rabbi pályára készülő tehetséges fiatalember Berlinben folytatta tanulmányait. 1879-ben kötött házasságot unokahúgával Perls Etelkával. Négy gyermekük született: Miklós, Anna, Imre, Magdolna.
Az alig 26 éves rabbi első állomás helye Kassa volt. Három év múlva elfogadta kecskeméti hitközség meghívását, ahol 1882. augusztus 31-én iktatták be hivatalába. Hét évnyi munkálkodás után a kecskemétiek marasztaló kérése ellenére úgy döntött, elfogadja a pécsi hitközség meghívását. Új hivatalát 1889. szeptember 17-én foglalta el.
“Negyedszázados pécsi munkássága során csodálatos alkotóképességével élénk lendületet adott a hitéletnek és a hitközség minden intézményének.” – így értékeli őt Schweitzer József  főrabbi a pécsi hitközségről írt monográfiájában. Ténykedésének részletiről a következő bejegyzések szólnak bővebben.

"Perls főrabbi"

“Perls főrabbi”

Perls Ármin 1914. szeptember 14-én hunyt el Budapesten, de a pécsi zsidó temetőben nyugszik. Koporsójánál Dr. Flesch Ármin mohácsi, Dr. Junger Mózes siklósi, Dr. Roesenthal Tóbiás bonyhádi, Dr. Rubinstein Mátyás szekszárdi főrabbik, az emlékére szentelt gyászistentiszteleten Dr. Lőw Immánuel szegedi főrabbi emlékeztek meg az öröklétbe tért pályatársukról.
A Magyar Zsidó Szemlében Dr. Blau Lajos, a Rabbiképző rektora,  a Magyar Izraelben, a rabbikar folyóiratában, Dr. Neumann Ede nagykanizsai főrabbi, az Egyenlőségben, a legelterjedtebb felekezeti lapban Dr. Kiss Arnold budai főrabbi méltatták “a rabbikar, a zsidó tudomány, a magyar zsidóság gyászát, hitközségének rendkívüli vesztességét.” (Schweitzer József)

Forrás: Schweitzer József: A pécsi izraelita hitközség története, BP. 1966, 75-76. old.
Radnóti Ilona: Dr. Perls Ármin, pécsi főrabbi. In: Pécsi Szemle, 2001. tél p. 106-112. old.

Read Full Post »