Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Wolf Jenő’

Ebben a bejegyzésben folytatom a pécsi Ullmann-bankház történetét. A család 19. század végi gazdasági és társadalmi felemelkedését jól mutatja a Fő (ma: Széchenyi) téri házuk és a pécsi polgárcsaládok – a “tükék” – esetében kötelező presztízsbirtok, egy Mecsek-oldalon fekvő szőlőskert megvásárlása.
A bank élén 1898-tól Pataki Viktor állt, aki cégvezetőként a sikeres működéshez a szakértelmet biztosította.
Ulmann M Károly 1900-ban elhunyt, ezt követően jelentkeztek az első nehézségek, melyekhez hozzájárult a szőlőtermesztéshez és borkereskedelemhez kapcsolódó ügyfélkör filoxéra-járványt követő elszegényedése.
Trosztler-Telegdi Kálmán személyében 1901-ben új cégvezető került Pataki mellé, aki 1906-ben elhagyta a bankházat. Helyét a szakmai tapasztalatokkal nem rendelkező fiatal Ullmann Móric foglalta el.
A bank csődbe jutása 1911-ben egy rossz tőkekihelyezéssel kezdődött.  A bankot 1913. november 28-án bezárták, és megindult a csődeljárás. A bankban ekkor már főként csak pécsi magánszemélyek pénzei voltak lekötve. A tulajdonosok hirdetményben értesítették az üzletfeleiket a nehézségekről, megértést kérve tőlük, és azt ígérték, hogy a problémák rendeződni fognak.
Telegdi Kálmán írt egy teljesen más tartalmú levelet a család tagjainak, amelyben arról tájékoztatta őket, hogy a bank bukása elkerülhetetlen, és emiatt nem kíván már visszatérni Pécsre.
A pécsi városvezetés és a pénzügyi elit  célja az volt, hogy csődeljárás helyett felszámolást eszközöljenek ki. A bank ügyeinek intézésére bizottságot hoztak létre, melynek elnöke Visy László főispán lett. A bizottság megpróbálta lebeszélni a befektetőket a cég elleni per, vagy csődeljárás indításáról. 1914. január 2-án Wolf Jenő Dr. Mosonyi Géza ügyvéd révén azonban mégis csődeljárást kezdeményezett özv. Ullmann M. Károlyné, Ullmann Móric – ekkor már Bécsben tartózkodó pécsi lakosok – és Telegdi Kálmán ismeretlen helyen tartózkodó (valószínűleg Svájcba menekült) ingó- és ingatlan vagyonára vonatkozóan.
Az eljárás nagyon elhúzódott, a bank hivatalosan csak 1930-ban szűnt meg.  Ez a csőd – akárcsak a magánbankok általában előbb-utóbb bekövetkező csődje – nem volt erős hatással Pécs pénzügyi életére, de a károsult kisbetéteseket a megtakarításuk elvesztése érzékenyen érintette.

Forrás: Gál Zoltán: A pécsi magánbankárok felemelkedése és bukása. In: Mozaikok Pécs és Baranya gazdaságtörténetéből. Pécs, 2005, 42-44. oldal.

Read Full Post »