1848-ban összehívták Pesten a zsidóság képviselőinek országos közgyűlését, melynek legfontosabb feladata az volt, hogy eljárjon az országgyűlésnél az emancipáció ügyében. A pécsi zsidóságot Schapringer Joachim képviselte. “Mi azért kívánjuk jogainkat – írták kiáltványukban -, mert emberek vagyunk – mi egyenlők akarunk lenni e haza minden lakosaival – egyenlők terheiben és áldásaiban, mert mi szintúgy vagyunk fiai, itt születtünk, itt nevelkedtünk, itt szabadon élni, halni akarunk.”
Az országgyűlés halogató magatartása az emancipáció ügyében mozgósította a zsidóságon belül a vallásreform radikális képviselőit. 
Nagyváradon, Aradon, Pesten egyleteket alakítottak azzal a céllal, hogy elősegítsék a zsidóság egyenjogúsítását. Úgy gondolták, az ősi szokások és szertartások felszámolásával megszüntetik az elkülönülést és így könnyebben emancipálódhatnak.
Ezek a gondolatok a pécsi izraelita közösség néhány tagját is erősen foglalkoztatták. 1848 novemberében kéréssel fordultak a város tanácsához, hogy engedélyezze a Pécsi Izraelita Újító Egylet megalakulását és működését. A kérvényt tizenegyen, a közösség fiatalabb tagjai, írták alá, vezetőjük Engel Adolf volt.
Az egylet céljai, hogy “az imádság és egyéb isteni szolgálatok mentűl hamarább magyar nyelven végeztessenek, s mihelyst a jövedelem megengedi, egy magyar hitszónokot tartsanak, hogy minmagunk és gyermekeinek a magyar nyelv tökéletes birtokába jutván, egyéb különc szokásainkban is mentül gyorsabban simulást eszközölhessünk.”
A pécsi izraelita közösség vezetői a maguk részéről teljese mértékben elutasították az egylet célkitűzéseit. Egyrészt sértette őket az a beállítás, hogy a vallás átalakítása nélkül a zsidó nem lehetne hazafi, másrészt a kérvényezők a zsinagógában engedély nélkül nem átallottak a hagyományostól eltérő istentiszteletet tartani, holott ettől eltiltották őket. A város vezetőit ez az “ellenpetíció” arról győzte meg, hogy ne engedélyezzék az újító egylet működését.
A magyar törvényhozás csak 1849. július 28-án rendelkezett a zsidók törvény előtti egyenlőségéről. Ez a hamarosan elbukó magyar ügy miatt a hazai zsidóság számára gyakorlati következménnyel nem járt, de mégis történelmi jelentőségű, mivel a térségben az emancipáció megvalósítására tett első kísérletnek számított.
Forrás: Radnóti Ilona: 1848 és a pécsi zsidók, In: Pécsi Szemle, 1999 ősz, 22-23. oldal
Prepuk Anikó: A zsidóság Közép- és Kelet-Európában a 19-20. században. 74. oldal
pecsizsidosag 