Egy kis statisztika és az emancipációs törvény

Az 1840. évi XXIX. törvény rendkívül fontos lépés volt a magyarországi zsidók emancipációja felé, amely azonban a még Mária Terézia által zsidókra kirótt megszégyenítő “türelmi adót”, amelynek a neve később “kamarai adóra”, változott, nem törölte el. Erre csak 1846-ban került sor. E törvény legnagyobb eredménye azonban a szabad letelepedés lehetősége volt, a bányavárosok kivételével. Ennek eredményeképp a következő évtizedben több tízezer zsidó érkezett Magyarországra, ill. a hazai falvakból is megindult egy erőteljes beáramlás azokba a városokba, amelyek addig nem, vagy csak korlátozott számban engedtek be izraelitákat falaik közé.
A pécsi zsidóság létszáma az 1867-es kiegyezésig különböző források alapján így alakult:

1813: 8 felnőtt férfi
1823:       10 család
1827:      “27 zsidó”
1840:    72 személy
1842:  187 személy
1846: 228 személy
1850: 385 személy

1867-ben 1623 zsidó lélek élt Pécsett, ez az akkori lakosság 7%-a volt.
Még ez év november 25-én gróf Andrássy Gyula miniszterelnök beterjesztette a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet a képviselőház és a főrendi ház is nagy többséggel elfogadott. E törvény a társadalmi felemelkedés soha nem látott lehetőségeit nyitotta meg a hazai zsidóság előtt. A törvény rendkívül rövid szövege így szól:

1867. évi XVII. törvénycikk
az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében.
1. § Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogositottaknak nyilvánittatnak.
2. § Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet, ezennel megszüntettetik.

A zsidó vallás teljeskörű egyenjogúsítására – “recepciójára” – azonban csak majd’ 30 év múlva került sor.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 26. és 61. oldal
http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsidóemancipáció

Read Full Post »

A harmadik pécsi főrabbi

1861-ben az újra megalakult augsburgi hitköz- ség Dr. Jakob Heinrich Hirschfeld pécsi főrabbit hívta meg a rabbiszékbe. Utódaként a pesti rabbinátus ajánlatára Ehrlich Ede (1808-1882) került Pécsre. Ő 1863 Sovuausz ünnepén mondta el bemutatkozó beszédét és július 23-án elfoglalta hivatalát. Ehrlich mögött ekkor már két évtizedes rabbiműködés volt, melynek állomásai: Lengyeltóti (1843-1848), Somogyszil (1848-1853), és Debrecen (1856-1863).
Elődei az egész megye főrabbijaként működtek, ő kizárólag Pécsé. A Baranya területén élő, időközben megnövekedett létszámú zsidóság tanítását és lelki gondozását egy ember akkor már nem vállalhatta.
Ehrlich Ede minden alkalmat felhasznált, hogy a haza nyelvén prédikáljon, így az ő nevéhez fűződik a pécsi szószék megmagyarítása. Az 1869. július 22-én, az új zsinagóga felavatásán is magyar beszédet mondott. Nem véletlen, hogy a magyar nyelv használatát ennyire szívén viselte, hiszen az 1844-ben alapított és 12 év után újjáalakított “Magyar Egylet” egész gondolata az ő indítványára született.
Bár a pécsi hitközség többsége a szigorú tradicionalizmustól ekkora már eltávolodott, de még voltak itt ennek hívei, akik Ehrlich egyik-másik prédikációjába beleszóltak, vele vitákat kezdeményeztek, kiváltva ezzel a hitközség megbotránkozását.
Ehrlich az elöljárósággal egyetértésben “Chinun Neorim” néven Talmud Tórát alapított, amely évi 800 Forint hitközségi támogatással hét éven át működött.
Kilenc nyelven beszélt és írt, bámulatos emlékezőtehetségének köszönhetően Dr. Kohut Sándor szerint, aki őt a pécsi rabbiszékben követte, “a szövevényes döntvényirodalom élő szótára volt.”
1874. augusztusában nyugdíjba vonult és családjával Nagyváradra költözött, ahol a Cion templomban rabbihelyettesként működött 1882. március 22-én – Eszter böjtjén – bekövetkezett haláláig.
A 2330 kötetes könyvtárát végrendeletében az Országos Rabbiképző Intézetre hagyta.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 55-56. oldal
Halmos Sándor: Elfelejtett debreceni rabbik 1840-1945

Read Full Post »

A zsidó iskolaügy Pécsett II.

A Francz Josef Lehranstalt életében jelentős változást jelentett, hogy 1859-ben nyilvános főtanoda jelleget kapott, és ettől fogva államilag elismert bizonyítványt adhatott ki. A hitközség komoly áldozatot hozott az új intézmény érdekében:
1860. májusában 1.600 Forintért megvette a mai Mátyás király u. 17. szám alatti telket és egy 14 tanteremből álló egyemeletes iskolát épített, amelyet a kor fogalmai szerint igényesen felszerelt. A hét fős a tantestület számára saját könyvtárat rendezett be.
1861-től egyre nagyobb teret kap a magyar nyelv és műveltség oktatása. Ebben Seligman Eleázár tanító járt az élen, aki egyben a “Magyarító Egylet” akkor alakult helyi csoportjának vezetője.
1863-ban a hatósági látogatók már elégedetten szóltak az iskola megmagyarosodásáról.
A jól tanulók jutalomban, a nehéz anyagi körülmények között élők ruha- és másfajta segélyben részesültek.
A hitközség az elemi főtanoda épületét 1871. májusában eladta a városnak 24.559 Forintért, és az intézményét a Fürdő u. 1. szám alá költöztette.  A város ezt az épületet lebontotta és a helyén felépítette a ma is álló egyemeletes iskolát, amit a szomszédos reáltanoda kapott meg.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 58. oldal
Madas József: Pécs-belváros telkei és házai. Adatgyűjtemény. Pécs, 1978, 455. oldal

Megjegyzés: 1857 és 1892 között az ún. osztrák értékű – ezüst alapú – Forint volt Magyarországon a törvényes fizetőeszköz. Ezt váltotta fel 1892-ben az aranyalapú valuta.

Read Full Post »

A zsidó iskolaügy Pécsett I.

Áldás az uralkodóra.

A hitközség első, de még sikertelen iskolaalapítási kísérlete 1845-ben történt. 1851-ig magániskolákban, chéderekben tanultak a gyerekek. Ebben az évben a hitközség az egyik chédert saját kezelésbe vette. Ennek működése 1852-ben nyert biztosabb alapot, amikor a király előző évi pécsi látogatása emlékére gyűjtést indítanak az iskola céljára, amely kiegészítette az országos iskolaalap Pécsre jutó összegét. Így nyílt meg a Francz Josef Lehranstalt, a hitközség első hivatalos tanintézménye, amely az első tanévben négy tanítóval működött.
Mannheimer Frigyes igazgató távozása után Götzl Salamon személyében egy egészen kivételes tanítóegyéniség került Pécsre. Elméleti pedagógiai munkásságának része a zsidó iskolák héber oktatásáról írt tanulmánya.
A pécsi zsidó tanítóság első nemzedékéhez tartozik a cecei születésű Goldberger József   (1818-1882), az első magyar nyelvű héber társalgási nyelvkönyv  szerzője. Műve 1869-ben jelent meg Pozsonyban az alábbi címen: “Lásón m’ darebeth, gyakorlati héber nyelvtan.  Áhn F. új tanmódja szerint a magyar nyelvhez alkalmaztatva, tanodai és magán használatra.” Goldberger 1851 és 1854 között volt a tantestület tagja, ezt követően nagy köztiszteletben álló magántanítóként élt a városban.  Ő az egyik nagyatyja Fejér Lipótnak (1880-1959), a világhírű pécsi származású matematikusnak.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 57. oldal

Read Full Post »