Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Jacob Heinrich Hirschfeld’ Category

szinesablakA baranyai járások zsidó hitközségeinek képviselői a pécsi elöljárósággal egyeztetve a 25 jelölt közül négyet hívtak meg Pécsre próba-hitszónoklatra. A pécsi jegyzőkönyvekben fennmaradt levélmásolatokból kiderül, hogy a pécsi elöljáróság favoritja kezdetben nem a későbbi főrabbi, dr. Jakob Heinrich Hirschfeld, volt.
A megyés főrabbi éves fix keresetét 1000 Váltóforintban határozták meg, melynek egyik felét a pécsiek, másik felét a baranyai járások hitközségei biztosították. Ezen kívül a főrabbi különböző szolgáltatásokért további díjazásra volt jogosult. Ennek mértékéről az alábbiak szerint döntöttek.
A jegyzőkönyvi részleteket saját fordításomban közlöm, a szögletes zárójelben a saját kiegészítéseim vannak. Az eredeti dokumentumok megtalálhatók a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában.

“Jegyzőkönyv. Felvéve 1857. december 24-én a Baranya Vármegyei hitközségek elöljáróságainak általános ülésén.

Tárgy: A jóváhagyandó bevételek és díjak a hivatalba lépő vármegyei főrabbi úr számára.

a) (Kabale) A sakteri hivatal ellátására való alkalmasságot tanúsító bizonyítvány szárnyasra 2 váltóforint, baromra 4 váltóforint
b) (Get) válólevél házasoknak, az elnöklésért 10 tíz váltóforint
c) (Halica) elnöklésért 10 tíz váltóforint
d) Morenu talmudtudósi bizonyítvány 10 tíz váltóforint
e) Vallási funkciók, amelyekhez a járásokban élő magánszemélyek hívják, az útiköltségen kívül napi 5 öt váltóforint.

David Lang sk. a Pécsi járás részéről; L. Roth sk. és J.[akob]  Münster sk. a Mohácsi járás részéről; Ferdinand Füchsel sk. [?]; Adolf Schulhof sk. [a Siklósi járás részéről]; David Schwarz sk. [?]; H. Rosenbaum sk. [?]; Jakob Deutsch sk. [?]; M. Kohn sk. [?]; J.[akob]  Pfeffermann sk. [a Szentlőrinci járás részéről].”

A pécsi stóladíjakról majd’ egy hónap múlva született döntés, amely nem tért el a megyei díjaktól, ugyanakkor részletesebb:

“Általános ülés 1858. január 20-án.

Jelen vannak az aláírók.

Tárgy: A helyi hitközség megállapítja a jövedelmeket a hivatalba lépő vármegyei és helyi főrabbi úr, dr. I. H. Hirschfeld számára, aki jelenleg Szenicén rabbi.  

Határozat:

a: esketés: egy arany dukát
b: Hóver (megtisztelő cím): 4 négy váltóforint
c: Morenú (vallástudósi oklevél):  10 tíz váltóforint
d: születés anyakönyvezése: 24 Krajcár
e: kérésre temetési beszéd 4 négy váltóforint
f: bármilyen bizonyítvány kiállítása: 1 egy váltóforint
g: gyászmenet vezetése ornátusban: 1 egy váltóforint
h: vallási bizonyítvány kiállítása tanoncoknak,
gimnáziumi és reáliskolai tanulóknak 2 két váltóforint.
A vallásismeretről és más iskolai tárgyakról szóló bizonyítványok másodaláírásáért nem jár díjazás.
i: elnöklés válás lebonyolításánál, vagy a halica szertartása esetén: 10 tíz váltóforint
h: egy kabale sakter oklevél szárnyasra: 2 két váltóforint
sakteroklevél baromra: 4 négy váltóforint 

Gab.[riel] Reich sk. elöljáró, S.[igmund]  Grün, sk. L.[eopold]  Justus sk. A.[lexander]  Reinfeld sk., Herm.[ann]  Blau sk., And.[reas]  Schwarz sk., Moritz Fuchs sk., J.[ochaim]  Trenschiner sk., J.[oachim]  Rothmüller sk.”

A pécsi stóladíjakról szóló határozat részlete.

A pécsi stóladíjakról szóló határozat részlete. Kattintással nagyítható.

Az új rabbival kapcsolatos dokumentumok közül a pécsi érkezésének előkészítéséről szólót teszem még itt közzé. Ebből kiderül, hogy a pécsi és a baranyai izraeliták miként adták meg a módját a tisztes fogadásának.

“Levél dr. H. J.  Hirschfeld rabbi úrnak Szenicére

Tisztelendőséged!

Megtisztelő számunkra Tisztelendőségeddel azt az örömteli hírt közölhetni, hogy e hó 6-án 6586 számon megérkezett hozzánk a Magas cs. k. Helytartóság Soproni Kerületének megerősítése az Ön körünkben történő hivatalba lépéséről. Ehhez hozzáfűzhetjük azt az örömhírt is, amely Tisztelendőségedet nem kevésbé fogja meglepni, és amely számunkra az Ön sikeres hivatalviselésének kedvező előjele, nevezetesen, hogy megérkezett egyúttal az a Magas rendelet is, amely az iskolánkat a Soproni Kerület mintatanodájává emeli. Mivel a tisztelendő Rabbi Úr az e hó 13-án kelt utolsó levelében olyan udvarias volt, hogy tisztelt ideérkezése napjának pontos meghatározását ránk hagyta, így ezennel tájékoztatjuk Tisztelendőségedet, hogy megérkezése napjának a következő hónap 4-ét határoztuk meg, és e döntésünk után a járási hitközségek elöljáróit is meghívtuk, mivel a tisztelt leveléből úgy értettük, hogy Tisztelendőségednek is ez az időpont a legmegfelelőbb. Ezt követően az a döntést hoztuk, hogy a helyi hitközség elöljárósága, melyhez a Dárdai és a Mohácsi járás hitközségeinek elöljáróságai is csatlakoznak, Tisztelendőségedet jövő hó 3-án, hétfőn, a gőzhajó megérkezésekor Mohácson fogadja, ahol Ön és tisztelt családja éjszakázni fog. Jövő hó 4-én, kedden, reggel 8 órakor Tisztelendőséged Mohácsról a fent említett testületek kíséretében útnak indul ide. Útközben a Nomyo[1] faluban lévő köztes állomáson a Siklósi, a Pécsváradi és a Pécsi járás hitközségi elöljáróságai várják Tisztelendőségedet. A Szentlőrinci és a Sásdi járás hitközségi elöljáróságai, továbbá a helyi hitközség több tekintélyes tagja az üszögi parkerdőnél fogják Tisztelendőségedet fogadni. És mivel itt az a hagyomány[2] a lelkészek számára, hogy egy új községbe érkezéskor legelőször az Isten házába térnek be, ezért a bevonulást majd úgy vezetjük, hogy az délután 2, vagy 3 óra felé ide érkezzen a templom elé. Itt a tantestület, a tanulóifjúság és a helyi község minden tagja fogja várni. Majd betérünk a templomba, ahol a kórus a Mincha-imát[3] fogja előadni. Ennek befejeztével várjuk Tisztelendőséged első köszöntőbeszédét. Adja a Mindenható, hogy a szent és jámbor célunk érdekében hozott rendelkezéseket semmilyen váratlan akadály ne zavarja meg, hogy vallási vezetőnk a tisztelt családjával szerencsésen és áldással érkezzen meg ide. Ezt kívánja leghőbb módon

Tisztelettel az izraelita hitközség elöljárósága. G. Reich sk.

Pécs, 1858. április 18.”

Ezeket a rendelkezéseket meghívó formájában elküldték a  vármegye hét járása elöljáróságainak. A szövegben lévő “Dárdai járás” a térképen a “Baranyavári”.

Dr. Hirschfeld főrabbi baranyai útja: 1) Mohács; 2) Nyomja; 3) Üszög; 4) Pécs. A kép kattintással nagyítható.

Dr. Hirschfeld főrabbi baranyai útjának állomásai: 1) Mohács; 2) Nyomja; 3) Üszög; 4) Pécs. A kép kattintással nagyítható.

[1] Nyomja – ma Szederkény (Baranya m.) község része. A Pécs és Mohács közötti kb. 40 km-es út megközelítőleg felénél, a Karasica vízfolyás jobb partján.

[2] Érdekes a helyi hagyományra – a minhagra – való hivatkozás, mivel az Pécsett és Baranyában e vonatkozásban tulajdonképpen még nem létezett. Esteleg Lőw Izrael megyés főrabbi Pécsre költözésekor elsőnek a mai Zrínyi utcában fennállt közösségi imaszobát kereste fel, és ez volt a hivatkozás alapja.

[3] A Mincha-ima a délután folyamán elmondandó ima.

Reklámok

Read Full Post »

mannheimerDr. Jacob Heinrich Hirschfeld a pécsi hitközség második főrabbijaként sokszor imádkozott a város első zsinagógájában, amelyről az előző bejegyzések szóltak. Őt az 1861-ben újjáalakult augsburgi hitközség hívta meg a rabbiszékbe. (Az előző hitközség ott 1440-ben szűnt meg.) Hirschfeld 1863-ban hagyta el Pécsett. Augsburg felé utazva Bécsben meglátogatta Isaak Noah Mannheimer (Koppenhága 1793  – Bécs, 1865) rabbit, aki az ún. “zsidó reformmozgalom” egyik közismert és szinte szélsőséges képviselője volt. Ő az istentiszteleteken egyáltalán nem használta a héber nyelvet és tudatosan keresztény zeneművek csendültek fel a zsinagógájában. Idős korára mérsékelte szélsőséges álláspontját. Művei közül az 1840-ben megjelent “Wiener Gebetbuch” (Bécsi Imakönyv) nagy népszerűségre tett szert. Bécs városa Mannheimer 70. születésnapján díszpolgári címet adományozott neki.
Hirschfeld látogatása végén Mannheimertől egy hitszónoki köpenyt kapott ajándékba.
Mannheimer tisztelői a 70 éves rabbi elismeréseként egy emlékalbumot adtak ki, amely judaisztikai tanulmányokat és verseket tartalmazott. (1864-ben adták ki Bécsben.) Ebben jelent meg a volt pécsi főrabbi alkalmi költeménye a “A próféta köpenye” címmel.

Der Mantel des Profeten

O kühn schlug Deines Wortes Flamme,
und mächtig weckend in das Herz
dem formverjüngten, alten Stamme,
und hub es schwunghaft himmelwärts.
Drum hebt Dich heut, im Festgetümmel,
Begeist’rungsflamme in den Himmel,
wo Geisteshelden sind die Sterne,
die weithin glänzen in die Ferne.

* * *

Die Himmelfahrt ins Reich der Geister
Kann der jedoch nicht schauen hier,
dem Du beim Abschied, edler Meister,
den Rednermantel gabst von Dir.
Nun denn! S leist‘ ich auch Verzicht,
Auf Deines Geistes Doppel-Licht,
Und gebe gerne mich zufrieden,
ist nur die Hälfte mir beschieden.

Az információkat a JHVA (Jüdisch Historischer Verein Augsburg) blogján találtam. A képek forrása: http://sammlungen.ub.uni-frankfurt.de/freimann/content/pageview/1371843

mantel2

Kattintással nagyítható.

Read Full Post »

Időközben találtam egy olyan kiadványt, amely részletesen leírja a mai zsinagóga felavatási ünnepségének menetrendjét. Több mint 140 év távlatából talán nem teljesen érdektelen felidézni, hogy a pécsi zsidó közösség miként adta meg a módját az új temploma felszentelésének.

“Az építés 1868-ban annyira jutott, hogy a nagy ünnepeken a gyülekezet már ott imádkozhatott, bárha ajtók, ablakok és egyéb berendezés nem volt kész.
A szűkös anyagi viszonyok mellett szinte lehetetlennek látszott a szándék keresztülvitele, de a vezetők hajthatatlan erős akarata s Istenbe vetett szikla szilárd hite lehetővé tette a lehetetlent s e mű 1869-ben teljesen elkészült. (…)
A templom felavatására most már nagyarányú előkészületek folytak és ez óhaj 1869. julius 22-én teljesült is. A felavatást Lőw Lipót szegedi, dr. Hirschfeld I. H. augsburgi és Ehrlich Ede pécsi főrabbik végezték.
A felavatási ünnepség sorrendje a következőképpen állapíttatott meg:

I.
A zárkő letétele.

Egyidejűleg énekli a kar a 188. zsoltár 22-25. verset Sulzertől: “A kő, melyet az építők megvetének, zárókővé vált. Istentől lett az, mily csodálatos ez szemeink előtt! Ezt a napot Isten szerzé, örvendjünk és vigadjunk azon.”

II.
A sz. thórák a templomba hozatása

Ének: 122. zsoltárból, Halévitől: “Vigadok, midőn mondják nekem: menjünk Isten házába.”
                                   A sz. thórák frigyszekrénybe helyeztetnek.
Ének: 24. zsoltárnak 7. versétől végig, Naumburgtól. “Emelkedjetek fel kapuk, ti örökké való kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya”  Szela.

III.
Megnyitó beszéd.
Magyar nyelven.
Szónok: Ehrlich Ede, a pécsi izr. hitközség főrabbija.

IV.
Felszentelési beszéd.
Magyar nyelven.
Szónok: Lőw Lipót, a szegedi izr. hitközség főrabbija.

V.
A sz. thóra körülvitetési szertartása.
Ének Sulzertól.
Sema.
Halljad Izrael, az Örökkévaló,  a mi Istenünk, egyetlen egy Isten!
Egy a mi Istenünk, magasztos a mi Urunk, szent az Ő neve.
Lechó adónáj. (…)
Uvenuchó-jómár. (…)

VI.
Felszentelési beszéd.
Német nyelven.
Szónok: Nt. dr. Hirschfeld J. H. augszburgi izr. hitközségi főrabbi és ezelőtt a baranyamegyei izr. hitközségek főrabbija.

VII.
Zárlati ének.
113. zsoltár.
Hallelujah Meyerbeeertől. (…)

Az ünnepély fényes lefolyása a hivekre felemelőleg hatott, utána diszebéd fejezte be az emlékezetes napot. (…)

Az avató főrabbiknak emlékül 2 serleg készült. Dr. Hirschfeld részére e fölirással: “Seiner Ehrwürden dr.  I. H. Hirschfeld, unserem unvergesslichen Seelsorger zur Erinnerung an die Tempelweih-Feier zu Pécs 22. Juli 1869.”
Lőw Lipót szegedi főrabbinak:
“Lőw Lipót, a nagyérdemű főpapnak templomunk felszentelése emlékeül legbensőbb hódolattal ajánlja az izr. hitközség Pécsett 1869. julius 22-én.”

Forrás: Weisz Gábor: A Pécsi Izr. Hitközség monográfiája, Pécs, 1929, 20-23. old.

Read Full Post »

1861-ben az újra megalakult augsburgi hitköz- ség Dr. Jakob Heinrich Hirschfeld pécsi főrabbit hívta meg a rabbiszékbe. Utódaként a pesti rabbinátus ajánlatára Ehrlich Ede (1808-1882) került Pécsre. Ő 1863 Sovuausz ünnepén mondta el bemutatkozó beszédét és július 23-án elfoglalta hivatalát. Ehrlich mögött ekkor már két évtizedes rabbiműködés volt, melynek állomásai: Lengyeltóti (1843-1848), Somogyszil (1848-1853), és Debrecen (1856-1863).
Elődei az egész megye főrabbijaként működtek, ő kizárólag Pécsé. A Baranya területén élő, időközben megnövekedett létszámú zsidóság tanítását és lelki gondozását egy ember akkor már nem vállalhatta.
Ehrlich Ede minden alkalmat felhasznált, hogy a haza nyelvén prédikáljon, így az ő nevéhez fűződik a pécsi szószék megmagyarítása. Az 1869. július 22-én, az új zsinagóga felavatásán is magyar beszédet mondott. Nem véletlen, hogy a magyar nyelv használatát ennyire szívén viselte, hiszen az 1844-ben alapított és 12 év után újjáalakított “Magyar Egylet” egész gondolata az ő indítványára született.
Bár a pécsi hitközség többsége a szigorú tradicionalizmustól ekkora már eltávolodott, de még voltak itt ennek hívei, akik Ehrlich egyik-másik prédikációjába beleszóltak, vele vitákat kezdeményeztek, kiváltva ezzel a hitközség megbotránkozását.
Ehrlich az elöljárósággal egyetértésben “Chinun Neorim” néven Talmud Tórát alapított, amely évi 800 Forint hitközségi támogatással hét éven át működött.
Kilenc nyelven beszélt és írt, bámulatos emlékezőtehetségének köszönhetően Dr. Kohut Sándor szerint, aki őt a pécsi rabbiszékben követte, “a szövevényes döntvényirodalom élő szótára volt.”
1874. augusztusában nyugdíjba vonult és családjával Nagyváradra költözött, ahol a Cion templomban rabbihelyettesként működött 1882. március 22-én – Eszter böjtjén – bekövetkezett haláláig.
A 2330 kötetes könyvtárát végrendeletében az Országos Rabbiképző Intézetre hagyta.

Forrás: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története.
Budapest, 1966, 55-56. oldal
Halmos Sándor: Elfelejtett debreceni rabbik 1840-1945

Read Full Post »

Lőw Izrael 1857-ben történt nyugalomba vonulása után a hitközség rendkívül gondos előkészületeket követően 1858-ban 25 pályázó közül Dr. Jacob Heinrich Hirschfeldet választotta meg rabbinak. Mivel a pécsi főrabbi hatásköre kiterjedt az egész vármegyére, a választáson küldöttei útján képviseltette magát Baranya zsidósága is.
Dr. Hirschfeld 1819. január 20-án született a Nyitra vármegyei Sasváron (Šaštín, Schoßberg, ma Szlovákiában).
Pécsi működése előtt, 1855-től a Nyitra vármegyei Szenice rabbija. Itt kötött házasságot Pauline Ausch-sal.  1858 januárjában még Szenicén született meg négy gyermekük közül az első, Viktor.
Dr. Hirschfeld hajóval érkezett Mohácsra, ahol a helyi és a dárdai hitközség küldöttsége fogadta. Egy napos pihenő után az ő kíséretükben indult lovas kocsin Pécs felé. Az útvonal egyes szakaszain a megye zsidóságának küldöttségei csatlakoztak a kocsisorhoz. A város határában a pécsiek deputációja köszöntötte az érkező főrabbit, akinek első útja a zsinagógába vezetett, ahol ünnepélyes ima után megtartotta székfoglaló beszédét.
A főrabbi személyében egyesítette a hagyományos zsidó tudományosságot ko- rának német műveltségével. A pécsi hitközség vezetősége nem minden büszkeség nélkül jelentette a városi hatóságnak, hogy Dr. Hirschfeld egyrészt kiválóan képzett a zsidó teológiai tudományokban, másrészt “ismert filozófus”  is. A hitközség tehát egyszerre tartotta fontosnak, hogy szellemi vezetője  minden tekintetben, a zsidó és a világi tudományokban egyaránt, kimagasló képzettségű ember legyen. Hívei nagy megelégedéssel tekintenek működésére. Áldásos hatással volt az iskolára, kiváló szónok, ragyogóan ismerte a talmudi irodalmat. Pécsett csupán öt évig ténykedett, majd elfogadta az 1861-ben 261 fővel formálisan is megalakult, és dinamikusan növekvő augsburgi hitközség meghívását a rabbiszékbe. Így  lett 1863 végétől 1871-ig  Augsburg első újkori  rabbija. Mielőtt Pécsről távozott volna, a gyerekek és az ifjúság bibliai, ill. talmudi képzésének előmozdítása érdekében megalapította a Talmud Tóra Egyletet.
A pécsi zsidóság iránta érzett tiszteletét jelzi, hogy visszahívták az új zsinagóga felszentelésére, és távozása után  még sok-sok évvel is meghívást kapott a Chevra Kadisa megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésre is. Erre a családjával immár Bécsben élő egykori főrabbi nem jött el, de elküldte beszédét, amelynek témája a lélek halhatatlanságának eszméje.
Dr. Jacob Heinrich Hirschfeld rabbi-pályafutása Augsburgban  ért véget. A reform irányultságú rabbit a hitközség elbocsájtotta az állásából.  (Nevezhetjük az élet fintorának, hogy hamarosan a hitközség is a reformirányzat felé mozdult.) Az 1871-es augsburgi rabbikonferencia után a zsidó ortodoxia képviselői őt több rabbitársával együtt országszerte újságkban közzétett felhívásukban nyilvánosan kiközösítették. Ezek után már egy hitközség sem kívánta őt rabbinak alkalmazni. A Hirschfeld család így 1871-ben Münchenbe költözött, ahol a családfő újságíróként dolgozott és a feleségével zongoraleckék adásával igyekezett megkeresni a  betevőre valót. 1876-ban már Bécsben élnek, ahol Pécs és Baranya egykori főrabbija segéd-hitoktató.  Itt halt meg 1902. október 6-án.

Források: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története,
Budapest, 1996, 53-55. oldal

http://jhva.wordpress.com/2011/05/22/rabbiner-von-augsburg-jakob-heinrich-hirschfeld/

Bécsi gyászhirdetés Pauline Hirschfeld haláláról (1897.1.26.)

Read Full Post »