Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2013. október

Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordítását.
Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a német szöveget.

A-E-unterschrift“A helyi, eredetileg kis hitközségünk a monarchia minden részéből érkezettekkel gyarapodott, és egyrészt a vallási és erkölcsi nézetek különbözősége, másrészt  egyes tagok azon becsvágya, hogy folyamatosan megtartsák vezető szerepüket, amit másoknak átengedni nem akartak, ismételten oda vezetett, hogy a hitközség békéje komolyan fenyegetve látszott, a neológ és ortodox táborra való szakadás elkerülhetetlennek tűnt. Ilyen időszakokban  a két párt közötti béke helyreállításán fáradoztam, hogy a közösség egységét megőrizzem, és noha semmilyen ambíciót nem éreztem ehhez, többször vállaltam hivatalt az elnökségben.
1859-ben a megboldogult Reinfelddel felépítettem a nagy iskolaépületet, amelyet később városi reáliskolának vettek meg. A hitközség 1856-os elnöksége egy nagy iskolaépület egy éven belüli felépítésének kötelezettségét vállalta magára a hatóságnál. A hitközség annak idején a megyei hatóság alá volt rendelve, amelynek 1859 októberén benyújtotta az építési tervet, ám következő májusig nem kapott építési engedélyt. Ennek ellenére mégis megkezdtük az építkezést. A megye elöljárója, Szalay, magához hívatott Reinfelddel együtt, és az eljárásunk miatt felelősségre vonással fenyegetett meg bennünket. Azt feleltem a nagy hatalmú embernek, hogy ha ez az épület a hitközségnek nem tetszik, úgy hajlandó vagyok azt átvenni, mert hitközségi ügyekben nem keresünk személyes előnyöket. Azonban hiányzott a pénz az építkezéshez. A boldogult Rothmüller azt nyilatkozta, hogy hajlandó házát zálogul adni egy felveendő hitelért. Ez az áldozatkészség annál is inkább elismerésre méltó, mert az említett ház Rothmüller egész vagyona volt. Amíg ilyen áldozatkész férfiak vannak, nem árvul el a zsidóság.
Köszönettel, de nem fogadtuk el felajánlását, amellyel akkor nagy érdemeket szerzett a hitközség érdekében, és a szükséges pénzt a helyi székeskáptalantól és a takarékpénztártól szereztük meg. Az építkezés befejeztével ismét lemondtam elöljárói tisztségemről. Abban az időben a bécsi Schey nagykereskedő felszólította a magyar zsidókat, hogy csatlakozzanak egy küldöttséghez, amelynek meg kellett volna köszönni azt a kegyet, hogy az 1854-ben Bach minisztertől származó rendeletet, amely szerint zsidók nem szerezhettek ingatlant, eltörölték, és a zsidóság birtokképességét újra helyreállították. A helyi hitközség engem akart e küldöttségbe nevezni, ezt a megtiszteltetést azonban azzal utasítottam vissza, hogy ha egy természetes jogomat elveszik, majd visszaadják, azért én nem mondok köszönetet.
Amikor 1862-ben a megboldogult Rothüllert elöljárónak választották, kevés köszönetben részesült az annak idején megmutatkozó nagy szívéért. Voltak emberek, akik irigyelték tőle ezt a tiszteletbeli hivatalt, és elintézték, hogy Luzsevics[1] polgármester felfüggesztette őt tisztségéből, amire Justus Jakab és Krausz Dávid urakat, valamint engem bíztak meg a hitközség ügyeinek intézésével.”

Adolf Engel fakereskedésének fejléce 1882-ből.

Engel Adolf fakereskedésének fejléce 1882-ből.


[1] Engel rosszul emlékszik: Luzsevich László 1848 és 1852 között volt Pécs polgármestere. A szóban forgó időben Nagy József töltötte be ezt a tisztséget.

Reklámok

Read Full Post »

Pécsi tóramellvért részlete.

Pécsi tóravért részlete. (Kattintással nagyítható.)

Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordí- tását. Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsáj- totta a német szöveget.

“A nálam már több mint 30 éve hűen szolgáló Takács házmesterem fiát tanít- tattam és lelkésszé képeztettem ki, és mihelyt Mindszenten, vagy Jánosin megüresedne egy plébánosi hely (az első 4000, a második 2000 Forint évi járadékkal jár),  plébánossá akarom ott kinevezni, hogy édesapja méltó nyugalomban nála tölthesse majd élete hátralévő részét.
Egészségi állapotom 1871 óta megkövetelt évi egy gyógykúrát Karlsbadban. Sok emléktáblát láttam ott, melyet az  emberi kegyelet egyes kiváló férfiaknak ajánlott, de sehol sem találtam magyar táblát, habár a karlsbadi forrásokat kiváló magyarok is felkeresték. A legjelentősebb magyar fürdővendég kétségtelenül a megboldogult Eötvös József báró volt, aki már 1842-ben a zsidók egyenjogúsításról írt, és eszméit később kultuszminiszterként energikusan meg is valósította. – Hitünk érdekében szerzett elévülhetetlen érdemeiért kegyeletteljes köszönetként 1873-ban egy megfelelő felirattal ellátott magyar és német nyelvű carrarai márványból készült szép táblát helyeztettem el a „Mariahilf” házon, amelyben Eötvös lakott, hogy e tábla láttán a jövendő nemzedékek is emlékezzenek e nagy magyar gondolkodóra és költőre, aki emlékezetének különösen a magyar zsidók örök hálával tartoznak. Csak aki a korábbi állapotokat megtapasztalta, lesz képes ezt teljes jelentőségében méltányolni, mert 1848-ig a zsidóknak Magyarországon az országszerte szokásos általános adókon kívül még türelmi adót is kellett fizetniük, melyet 13 éves koromtól kezdve nekem is le kellett róni.  Ettől függetlenül az egyenjogúsításig politikai jogokkal egyáltalán nem rendelkeztek. 1849-ben Haynau tábornok a zsidókra egy millió Forint hadiadót vetett ki, mert hűséges hazafiaknak bizonyultak.
Őfelsége, igazságszerető királyunk kegyelméből a millió Forint zsidó iskolaalappá lett alakítva. Az itteni hitközség is támogatásban részesült minta-főtanodája fenntartására. Az Országos Kongresszuson a magyar hitközségek között felmerülő nézeteltérés miatt a minta-főtanodákat feloszlatták, és az ezeknél fel nem használt támogatást Trefort kultuszminiszter a budapesti rabbiképző szeminárium felállítására használta fel.”

Read Full Post »

toramellv1

Pécsi tóramellvért részlete. A kép kattintással nagyítható.

Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordítását. Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a német szöveget.

“A sok munkával szerzett vagyonomat jól fektettem be, ám a legjobb befektetési tőke a gyermekeim nevelésére kiadott pénz. A négy fiam alaposan képzett kereskedő, és már irodalmi területen is maradandót alkottak. József fiam, akit zenei körökben zeneszakíróként ismernek, 18. életévében „Das Judentum in der Musik“ címen brosúrát írt Richard Wagner azonos című röpirata ellen, amelyben jó zsidóként megvédte törzsének tagjait Wagner írásának indokolatlan támadásaival szemben.
Sándor fiam a magyarországi faiparról és fakereskedelemről írt egy könyvet, ő építette a helybeli katonai lovaglóiskolát, és a varasdi kaszárnyát, amelyért Őfelsége a Ferenc- József-éremmel tüntette ki. Az antwerpeni világkiállításon zsűritagként működött, és a belga királytól a Lipót–Rend Lovagkeresztjét nyerte. Ezeken kívül több más külföldi érdemrend tulajdonosa.
Gyula fiam, akinek sokoldalú, vállalkozásaink összes ágát átfogó tevékenysége nem engedi, hogy a reáltudományok iránti vonzalmának teljes mértékben eleget tegyen, Bécsben végezte kereskedelmi tanulmányait, ezen felül elméletileg és gyakorlatilag képzett mezőgazdasági és erdészeti szakember.
Móric fiam, aki a már említett házat építette, a fűrész- és parkettagyárunkat vezeti. Szabad idejében különböző lapokban verseket szokott közzétenni, és idén a Lipcsében megjelent, „Hassan” című szomorújátékával lepett meg, amely a kritikák szerint tehetségét bizonyítja.  Ám egyiküknél se váljon képességük gyakorlása kenyérkeresetté, és azt kívánom, hogy valamennyien hűek maradjanak az üzlethez. Amikor az egyik közülük a grandseigneurt akarta játszani, és munkanapokon karddal sétálgatott, azt mondtam neki: „Ha ifjúságodban karddal parádézol, akkor öreg korodban kard nélkül fogsz vívni menni” – és ezt meg is szívlelte.
Vejem, Dr. Löwy, az egészségtanról írt könyvet, és a kultuszminiszter a helyi iskolák higiénia professzorává nevezte ki.
A három házas lányom, akik közül Lujza négy évig Bécsben nevelkedett, mind példás háziasszony,”

Read Full Post »

Kiddusserleg részlete.

Pécsi Kiddus-serleg részlete. (A kép kattintással nagyítható.)

Ebben a bejegyzésben folytatom jánosi Engel Adolf pécsi zsidó nagyiparos “Aus meinem Leben” (Életemből) című önéletrajzi írásának fordítását.
Köszönöm Christof Baiersdorf úrnak, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a német szöveget.

“1884-ben Sándor fiam részére megvettem a Bécs-oberdöblingi régóta nagy hírű Barawiczka-féle parketta- és épületasztalos gyárat, amelyet – odaköltözve – ügyfelei megelégedésére azóta ő vezet, és még a császári udvarnak is szállít.
Az 1885-ös Budapesti Országos Kiállításon a Kultuszminisztérium megrendelésére mi építettük meg a Fundational pavilont, amelynek szolid és sikerült kidolgozása általános elismerésben részesült. Jóllehet a fővárosi magisztrátusnak részben ingyen, részben nagyon olcsó áron közel 100 pavilont ajánlottak fel, mégis az általunk szállítottat vette meg magas áron a Kultuszminisztériumtól, és Budán a János-hegyen állíttatta fel, mert az tartósságban a többit túlszárnyalta.
1885-ben vettem meg Gyula fiam számára Draskovich gróf úrtól az Ócsárd–Pázdány birtokot. A gróf nagyon elégedetten nyilatkozott a vételárról, ami számomra a legörvendetesebb, mivel nem vásárolok olyan személytől, aki szorult helyzetben van. Ez a birtok is bérbe volt adva, azonban a bérlő, aki nagyon rendes ember volt, a jánosi társának teljesen az ellentéte, addig maradhatott, amíg sikerült neki egy másik bérleményt szereznie.
1845-ben az összes adóm 10 Forint volt; ma 6000 Forintot fizetünk közvetlen adóként a többletdíjakkal együtt, és hasonlóan magas összeget közvetett módon mint szállítási adó, illetékek, stb. .
Az üzleti életben a hitelezéseknél mindig óvatosan jártam el, mégis több mint negyvenezer Forintot veszítettem üzleti praxisom folyamán a hiszékenységem miatt.
Habár mindig a békesség híve voltam, és amint megmutattam, ennek érdekében nem egyszer nagy áldozatokat is hoztam, üzleti pályám folyamán mégis 50 pert kellett végig küzdenem. Több évvel ezelőtt a legkeményebb télben találkoztam egy ügyvéddel, aki tíz éven át az ádáz ellenlábasom volt, azóta saját hibájából teljesen lecsúszott. Nagyon rosszul volt öltözve és vacogott a hidegtől. Csináltattam neki egy meleg öltönyt, és amikor eljött hozzám, hogy megköszönje, azt válaszoltam, nem tartok igényt semmiféle hálára, csakis a ritkaság miatt vállaltam ezt a kiadást, mert rendszerint ha egy ügyvéd olyan hosszú ideig viszi a pereket, mint ö, az ügyvéd meggazdagodik, az ügyfél tönkremegy, most ellenben ennek fordítottja történt.”

Read Full Post »