Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2014. április

ZS1A “népfrontosnak” ítélt Pécsi Napló 1944. április 16-i hatósági megszüntetése után a Dunántúl maradt Pécs egyetlen napilapja. E bejegyzésben a lap május 6-i számában a pécsi gettóról megjelent cikket közlöm. Az ebben olvasható létszám – 3400 személy – téves. Az újság az 1941-es népszámlálás adatát vette alapul. A gettó létszáma a fennállása ideje alatt valójában 2700-2800 fő között mozgott.
Kik hiányoztak? Több száz férfi munkaszolgálatos volt, ill. 1941 óta többen elvesztek a keleti fronton. Mintegy 100 pécsi zsidót a helyi rendőrség és a Gestapo már a gettó felállítása előtt letartóztatott és internált – jórészt “hazafias” lakossági feljelentések alapján. A zsidóellenes rendeletek megjelenésekor többen öngyilkosságot követtek el – a gettóban is előfordultak ilyen esetek. Végül voltak olyan pécsiek, akik a zsidók helyközi utazási tilalmának bevezetésekor (1944. május 5.) nem Pécsett tartózkodtak, és nem utazhattak haza a családjukhoz.
(A  kép kattintással nagyítható.)

PN-G1

Reklámok

Read Full Post »

ZS1A következő bejegyzések témája a pécsi gettó lesz. A Budapesti Közlönyben 1944. április 28-án jelent meg az 1610/1944 M. E. sz. rendelet a zsidók lakásával és lakóhelyének kijelölésével kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában. Ennek 9. §-a kimondta: „(1) A törvényhatóság első tisztviselője a 8. § alá nem eső községekre valamint városokra vonatkozóan akként rendelkezhetik, hogy a zsidók a városnak ill. községnek csak meghatározott részeiben, illetőleg meghatározott utcákban, esetleg kijelölt házakban lakhatnak.[1]
(2) Az (1) bekezdésben említett esetben a zsidók elhelyezéséhez szükséges lakásokról a községekben a főszolgabíró, városokban a polgármester gondoskodik.”
A Dunántúl című helyi lap április 29-én a zsidókat sújtó rendeletek pécsi végrehajtásának kapcsán megjegyezte: „Még egy nagyfontosságú ügyben kell határozni, mégpedig rövidesen a város vezetőségének. Ez a zsidó lakosság külön helyre való kitelepítésének kérdése. A zárt helyre való kitelepítésre máris többféle terv merült fel. Végleges döntés azonban még nincs. A részletes tervezet egy hét múlva áll majd készen és annak végrehajtására még május első felében sor kerül.” A helyi lap május 5-én „Három terv készült a pécsi zsidók egyhelyre való telepítésére” címmel újabb írást közölt a témában. Az írásból megtudható, hogy valójában több terv is készült, „azonban mindössze hármat találtak olyannak, amely nagyobb zökkenő nélkül keresztül vihető.” A lap szerint vitéz Endre László belügyminisztériumi államtitkár hamarosan Pécsre érkezik, helyszíni szemlét tart és utána megtörténik a döntés. A döntésben az játszik szerepet, hogy minél kevesebb keresztény családot kelljen lakásából „kimozdítani”. Ebben a szociális érzékenységéről híres polgármester, Dr. Esztergár Lajos, szemlélete ismerhető fel. A kor “nemzeti érzelmű” hivatalnokától elvárható módon az érzékenysége “fajspecifikus” volt.
A város hatósága végül a „zsidók számára elkülönített városrész” számára egy a vasúthoz közel eső városszéli területet jelölt ki. Ennek határai: a báró Bánffy Dezső utcának (1945-től Mártírok útja) az Ispitaalja (2014-ben Semmelweis) utcától a Vas Gereben utcáig terjedő északi szakasza, a Kassa utcának az Ispitaalja utcától a Vas Gereben utcáig terjedő déli szakasza,  az Ispitalja utcának a báró Bánffy Dezső utca és a Kassa utca közé eső nyugati szakasza, és a Vas Gereben utcának a Kassa utca és a báró Bánffy Dezső utca közé eső keleti szakasza. Ide tartozott még a Tompa Mihály utca Szilágyi Dezső utca és Hetyei Sámuel (2014-ben Kandó ) utca Kassa és báró Bánffy Dezső utca közé eső szakasza. Ez 50 családi házat és a 90 lakásos MÁV-bérházat foglalta magába.

Az alábbi formanyomtatványt névre szólóan kitöltve a gettónak kijelölt területen lakó keresztények kapták meg Dr. Várnagy Elemér tanácsnoktól. Az eredeti dokumentum a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában található.

[1] A 8. § a tízezernél kisebb lélekszámú településekre vonatkozóan rendelkezik.

“Pécs szab. kir. város polgármesterétől

……………………………………………………………….Véghatározat

             Az 1610/1944.M.E. számú rendelet alapján a zsidóknak a meghatározott városrészbe telepítését elrendeltem.

            Szükségesnek mutatkozik tehát, a jelenleg ott lakó nem zsidó személyeknek a zsidók részére kijelölt városrészből való kiköltöztetése.
Megállapítottam, hogy ………………………………………………….. pécsi lakósnak ………………..………………….. u. ………sz. alatt lévő lakása a zsidó személyek részére kijelölt városrészbe esik.
Az 1610/1944.M.E. rendelet 10 §-ában foglalt felhatalmazás alapján kötelezem tehát nevezetett, hogy a meglévő lakásából 1944. évi május hó 15-ig bezárólag költözzön ki.
A kiköltöztetést szenvedő részére életviszonyának és keresetének megfelelő lakást bocsátok a rendelkezésére.
A bér nagyságára és a fizetés módozataira jelen véghatározatom kibocsátása után két héten belül intézkedni fogok.
Véghatározatommal egyidejűleg kötelezem a ház jelenlegi nem zsidó bérlőjét is a lakásuknak május hó 15-ig történő elhagyására.
Véghatározatomat az 1929. évi XXX. t.c. 56. §-ának b. pontjában foglaltak alapján közérdekből azonnal végrehajthatónak mondom ki.
Erről értesítem ……………………………………..  pécsi (………………………..u. ….  sz.) lakos háztulajdonost.

 Pécs, 1944. május 6-án.

………………………………………………………………………………A polgármester nevében:

 …………………………………………………………………………………….tanácsnok”

Read Full Post »

ZS1

A Sztójay-kormány megalakulása a “végjáték” kezdetét jelentette a törvény által zsidónak minősített  magyar állampolgárok számára. Ha valakinek efelől netán kétségei lettek volna, azokat vitéz Baky László belügyi államtitkár hamar eloszlatta. Az egyik pécsi napilap “Véglegesen rendezik a magyarországi zsidókérdést” címmel cikket közölt, melyben Baky egyebek között kijelentette : „A zsidóság a magyar fajta szempontjából sem erkölcsileg, sem szellemileg, sem fizikailag nem kívánatos elem.”  (Dunántúl, 1944. április 1.,  3.) A zsidókat sújtó jogfosztó és kifosztó rendelkezések áradata bizonyította, hogy Bakynak ez a megnyilatkozása nem a magyar pusztába kiáltott politikai lózung volt, hanem a kormányprogram gerince. A rendelkezések a Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárságú zsidókra nem vonatkoztak. Egy ilyen személy levele olvasható alább, melynek címzettje Dr. Esztergár Lajos Pécs polgármestere volt.
A dokumentum eredetije a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában található.

“Méltóságos Polgármester Úr!

Pécs

          Alulírott azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok Méltóságodhoz, hogy a Perczel u. 32. szám alatt levő 3. emeleti, főbérleti 2 szobás padlás lakásomat átmenetileg fenntartani méltóztassék.

Mint külhonos svájci védelem alatt vagyok. Mint ilyennek kérelmem a külföldi tanúsítvány megszerzéséért a bemutatott iratok alapján a „Keokh”-nál[1] Budapest[en] van folyamatban a sárga csillag viselése alóli mentességre.

Amíg az ügy ott elintézést nem nyer, kérem, hogy fenti lakásomban maradhassak, vagy kérem a lakás fenntartását visszatértemig.

Kérésem teljesítésének reményében maradok

Pécs, 1944. május 8. ……………………………..alázatos tisztelettel
………………………………………………………………………………………….Stein Sándor”

[1] Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság

Dr. Várnagy Elemér, a város közigazgatási ügyosztályának vezetője a kérelemre az alábbi határozatot hozta :

hat1944

Read Full Post »

ZS1Az 1939. évi IV.  törvénycikk – a “második zsidótörvény” – életbe lépése után az ország lakosságának jelentős része lázas kutatásba kezdett, hogy beszerezze azokat a dokumentumokat amelyek alapján “Hatósági Tanúsítványt” kapott “származásáról”. Mik voltak ezek? Születési-, házassági- és keresztelési anyakönyvek, az esetleges vallásváltoztatások iratai, valamint vegyes házasságok esetén rezerválisok, amelyekben a két eltérő vallású fél megállapodott a születendő gyermekek vallásáról. Ezek ekkor főként a munkahelyek megtartása miatt voltak fontosak, ugyanis a törvény értelmében a zsidónak minősülő személyek számát bizonyos szakmákban 20%-ban, másokban 6 %-ban maximalizálták. Az állami szférában átmeneti (gyakorlatilag “leépítési”) időt hagyva 0%-ban. Ezt követően alapvetően kétfajta ember volt Magyarországon: a “zsidó származású”, és a “keresztény származású”. Beszélhetnénk még a vegyes házasságokból származókról, mint “mischlingekről”, de az alapszabály az volt, hogy akinek két nagyszülője izraelita vallású, az maga is “zsidó fajú”, és minden kirekesztő intézkedés rájuk is vonatkozott. (Kivételekről a törvény rendelkezett – az interneten bárki elmélyedhet a szövegében.) E logika szerint a keresztény származású ember akkor  “keresztény fajú” kellett legyen. Ez elég abszurdan hangzik, de ezekben az években a “keresztény” sokaknál puszta faji fogalommá silányult.
A keresztény egyházak felsőházi képviselői is egyetértettek ezzel a zsidóellenes törvénnyel. Az talán eszükbe sem jutott, hogy a Vulgatában “Jesus”-nak nevezett Joshua ben Jauszef is “zsidó fajú” volt, édesanyja, Mirijam,  a római katolikusok szerint a Magyarok Nagyasszonya (“Patrona Hungariae”) meg pláne. Naponta többször is imádkoztak hozzájuk. Nagyvonalúan átsiklottak Jesus-Joshua azon tanításán, miszerint “amit a legkisebbel tesztek, azt velem teszitek”.
1944. tavaszán a német megszállás a kollaboráns Sztójay-kormány megalakulása után a “megfelelő fajúság” bizonyítása sokak számára váratlanul élet és halál, ill. a családjuk egyben tarthatóságának  kérdésévé vált.
Az alábbi levél címzettje Dr. Esztergár Lajos, Pécs polgármestere. A szövegben lévő “kk.” feloldása: kiskorú.

Méltóságos Polgármester Úr!

Alulírott tisztelettel kérem, hogy kk. ZSUZSANNA leányom részére „Tanúsítvány”-t kiadni kegyes legyen arról, hogy az 1939. évi IV. t. c. 1. §-a 3. bekezdése szerint nem tekintendő zsidónak és reá a zsidótörvény rendelkezései nem vonatkoznak.
Pécs, 1944. március 17.
…………………………………………………………….Teljes tisztelettel
 …………………………………………………………….DXXXXXX  János
…………………………………………………………. Pécs, XXXXXXX út 20.

A kérelemhez mellékletek is tartoznak: 1., DXXXXXX Zsuzsanna „Származási táblázata”; 2., az apa születési anyakönyvi kivonata; 3., a szülők házassági anyakönyvi kivonata, 4., az anya születési anyakönyvi kivonata, ezen széljegyzet arról, hogy az anya 1934. március 13-án katolizált és a keresztségben az Irén Mária nevet kapta,  5., a nagyszülőkre vonatkozó adatok. A „Származási Táblázat” szerint a kiskorúnak apai részről csak római katolikus felmenői voltak, anyja szintén katolikus – katolizált izraelita – volt, az anyai nagyszülők izraeliták. A polgármesteri hivatal 1944. III. 22-én kiállított hatósági tanúsítványa szerint a szóban forgó személy „az 1939. évi IV. t.c. 1. § 4. bekezdésének 3.) pontja értelmében zsidónak nem tekinthető.”

E bejegyzés zárásaként pusztán tájékoztatás céljából bemutatok egy “Származási Táblázatot”. Ezt a beszerzett anyakönyvi kivonatok alapján kitöltötték. Az illetékes hivatalnok az adatokat ellenőrizte és “feketén-fehéren” látta, kit kell a törvény szerint zsidónak minősítenie. Az eredeti dokumentumok a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában találhatók. A személyek beazonosíthatatlansága érdekében a szükséges törléseket megtettem.

szarmazasi-tabla

A kép kattintással nagyítható.

Read Full Post »

ZS1Ezzel a bejegyzéssel áttérek az első világháborúról való megemlékezésről a pécsi zsidó közösség 1944-es kirekesztésére, kifosztására és megsemmisítésére. Ezekbe a folyamatokba pécsi zsidók és keresztény korabeli levelei segítségével adok betekintést. Elsőként Szántó Zoltán levelét mutatom be, aki abban bízott, hogy a számos első világháborús kitüntetése révén felmentik a zsidókat sújtó rendeletek végrehajtása alól. Mivel a belügyminisztériumtól nem érkezett meg határidőre az igazolás, hogy az első világháborús érdemei alapján kiviételezett zsidó, a gettóba kellett vonulnia. 1944. július 4-én őt és csaknem 3000 sorstársát Kassán át Auschwitz-Birkenauba hurcolták. A levél eredetije a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában található. A megszólított Dr. Esztergár Lajos polgármester.

“Méltóságos Uram!

Alulírott Szántó Zoltán Pécs Megye u. 2. sz. a. lakos azon alázatos kéréssel fordulok Méltóságodhoz, hogy a zsidók elkülönített lakóhelyre telepítésénél engem kivételezettségem megérkeztéig is meghagyni kegyeskedjék. Kérésem indokolására felhozom, hogy 4141. sz. alatt beadtam Méltóságodhoz egy kérvényt a kivételezettségem megállapításához szükséges hatósági bizonyítvány kiadása ügyében. A Belügyminisztérium által előírt feltételeket messze túlmenően teljesítettem és igazoltam, nem kétséges tehát, hogy a kivételezettségem meg fogom kapni. Ezenkívül katonai kivételezettségem a birtokomban levő 5 kitüntetés (a 8 további érmet nem számítva) és négyszeri sebesülésem miatt a 11. honv. Kieg. Par. 360/1942. sz. határozat alapján még ma is fenn áll. Miután más városokban is egyesek kivételesen megmaradhattak az elkülönített lakóhelyen kívül így bátorkodom hazafias érdemeimre hivatkozni és lakásombani meghagyást annál is inkább kérni, mert kétszobás lakásom egyetlen vagyonkám és ebből a két szobából is egy ki van adva egy őskeresztény tisztjelöltnek és fiának és így lakásom illetőleg szobám elvétele a lakásínség tekintetében számba sem jön. Kérésemet ismételve vagyok

Pécs, 1944. V. 5.

Méltóságod alázatos szolgája Szántó Zoltán”

Kattintással nagyítható.

Kattintással nagyítható.

A kérelem hátoldalára Dr. Várnagy Elemér tanácsos, mint az I. fokú közigazgatási hatóság képviselője,  1944. május 31-én az alábbi határozatot írta: “Benti ügyben intézkedni nem kell, mert nevezett időközben zárt területre költözött.” Az talán fel sem merült Várnagyban, hogy a kérelmező azért volt kénytelen a gettóba költözni, mert ő nem intézkedett időben a lakásában való meghagyásáról. A zsidókra vonatkozó egyes mentesítő okiratok felülvizsgálása tárgyában 1944. április 30-án kiadott 1530/1944 M. E. sz. rendelet 4. §-a lehetővé tette olyan személyeknek is a mentesítő okirat iránti kérelem benyújtását a belügyminiszternél, akik eziránti kérelmet még nem terjesztettek elő. Dr. Szántó Zoltán is ilyen volt. A lakásínségre való hivatkozás jelzi, hogy a levélíró mennyire gyanútlan volt. Nem érzékelte, hogy a gettóba költöztetés nem pusztán “lakáspolitikai intézkedés” az “őskeresztény” lakosság javára. A polgármesteri hivatal iratanyagában nem ő az egyedüli, akivel a helyi hivatalnokok így jártak el.

Read Full Post »