Még nem jött el…

Még nem jött el e pécsi zsidóságról szóló blog esetleges újjáélesztésének ideje, csupán fel szeretném hívni a téma iránt érdeklődők figyelmét arra, hogy pár napja a pécsi zsinagóga állandó történeti kiállításához kapcsolódó facebook-oldal indult. Ez ugyancsak szertágazó témákban fog információkat nyújtani a pécsi és baranyai zsidóságról, ill. az aktuális rendezvényekről. Címe: https://www.facebook.com/a.pecsi.zsinagoga

Búcsú az olvasóktól, búcsú a blogtól

E blogot pontosan öt évvel ezelőtt – 2011. május 17-én – gyakorlatilag türelmetlenségből indítottam. Eredetileg egy honlapot kívántam létrehozni a pécsi zsidóságról, ami folyamatosan bővíthető. Ennek az volt az oka, hogy a pécsi zsidó közösségről szinte semmilyen információ nem volt a neten, csak képek a zsinagógáról, és esetenként egy-egy rövid leírás róla.
Úgy gondoltam, hogy a honlap tartalmát egy munkaközösség gondozza majd. Olyan személyek, akiket kutatásaik, vagy egyéb, a pécsi a zsidó közösségehez kapcsolódó aktivitásuk ismeretében kértem fel erre. A megkeresettek közül azonban csak kettő jelezte, hogy kész közreműködni ebben a projektben, mások ezt finoman elutasították.
Sebaj, akkor majd hárman csináljuk – gondoltam. Felkértem egy szakembert a honlap vázának elkészítésére, megadtam a fő- és az almenüket, és fényképeket is biztosítottam a fejléchez. Ez az alapstruktúra hamar elkészült, így elkezdtem feltölteni a fotógalériákat és szövegeket is, amiket az ügy egyik támogatója bocsájtott a rendelkezésemre.

Ez lett volna a honlap fejléce a pécsi törvénytáblák képével.

Szerettem volna egy német nyelvű verziót is készíteni, és egyéb elképzeléseim is voltak a honlap szerkezetének finomitására, de ezek programozása a többszörös ígéret ellenére mégsem készült el. Így ez a honlap-projekt megfeneklett. Fel kellett ismerjem, hogy olyan megoldást kell keressek, amelyben nem függök más(ok)tól, hanem a saját tempómban tudok haladni. Így határoztam a blog mellett, melyet Radnóti Ilona (1946-2009) pécsi múzeológus történész emlékének szántam. Ő az 1990-es évek közepétől publikálta kutatási eredményeit a pécsi és a baranyai zsidóságról, amelyek felkeltették az érdeklődésemet a téma iránt. (Tanulányait a pécsi Kronosz Kiadó a “Weiszmayer és Fuchs” címen gyűjteményes kötetben jelentette meg.)
Az öt év bejegyzéseinek egyik súlypontját a Pécsi Izraelita Község – később hitközség – első évtizedeinek történései képzik. 2014-ben a 100 éves évforduló kapcsán aktuális témaként adódott a pécsi zsidók részvétele az I. világháborúban, majd pedig a helyi zsidó közösség 1944-es felszámolásának és az utolsó nagy pécsi hullarablás részleteinek bemutatása. A bejegyzésekben beszámoltam továbbá a Pécsi Zsidó Hitközség által szervezett kulturális rendezvényekről, megemlékezésekről.

Ami öt éve nagyon érdekelt a pécsi zsidósággal kapcsolatban, arra a levéltári dokumentumokból választ kaptam. A jövőben – ahogy az időm engedi – német nyelvű összefoglalókat írok a bejegyzések végére, mivel a német nyelvterületről aránylag sok érdeklődő bukkan a blogra, de a nyelvi problémák miatt csak egy-két oldalt néznek meg. Több bejegyzést azonban nem kívánok már közzé tenni, a maradék időmre más irányú terveim vannak.

Szeretném ezúton is kifejezni a köszönetemet azoknak, akik fordításaikkal, magyarázataikkal mindig készséggel a segítettek a héber és a jiddis nyelvű szövegek megértésében: Eva Mihály Amichay, dr. Hrotkó Larissza, dr. Bíró Tamás, dr. Oláh János, Schönberger András.
Ismeretlenül is hálás vagyok dr. Alexander Kohut / dr. Kohut Sándor (1842-1894) pécsi főrabbinak (1874-1882), amiért a német nyelven elmondott búcsúbeszéde kéziratát Pécsett hagyta. Ugyancsak köszönet illeti (valószínűleg) Weisz Gábor (1857-1943) hitközségi titkárt, aki Kohut beszédét a két háború között írógépen latin betűsre átírta. Ezek az iratok jelentősen megkönnyítették számomra a régi német kézírásos betűk megtanulását, így további korabeli német nyelvű szövegek elolvasására is képessé váltam, ami a témám szempontjából elengedhetetlenül fontossá vált.

Részlet dr. Alexander Kohut főrabbi búcsúbeszédéből. Tanulni lehet belőle.

Köszönöm a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára munkatársainak, hogy mindig készséggel biztosították számomra a kért anyagokat. Ugyancsak mindenben támogatta munkámat a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárának kezelője, Vörös István Károly, akivel számos alkalommal folytattam hasznos eszmecserét a pécsi zsidóság történetének több vonatkozásáról.
Hálával tartozom a Hitközség elöljáróságának is, aki bizalommal fogadta és érdeklődéssel követte a helytörténeti kutatásaimat, valamint magántulajdonban lévő dokumentumok biztosításával hathatósan segítette is azt.
A fenti személyek együttműködése révén a blog mégis csapatmunkában valósult meg, még ha nem is úgy, ahogy a honlappal kapcsolatban eredetileg elképzeltem.
Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm mindazok érdeklődését, akik az évek során blogom követőivé váltak, és / vagy megtiszteltek hozzászólásaikkal.

Búcsúképpen álljon itt a pécsi zsidósággal kapcsolatos két rövid bekezdés. A baloldali fotómat több bejegyzéshez használtam nyitóképnek. Ez a zsinagóga egyik ablakáról készült, melyből kettő van: az egyik az orgona-, a másik a kóruskarzatra vezető lépcsőházban. A kék és a sárga Pécs város zászlajának színei. Így ezek az kék és sárga színű Dávid-csillagok szépen kifejezik a helyi zsidó közösség pécsi identitását, ha úgy tetszik a pécsiségét.

A fotó kattintással nagyítható.

A Pécsi Izraelita Község 1841-től használt saját pecsétet. A blog „búcsúképén” bemutatom a pecsétlenyomatot. A két oroszlán által közrefogott koronás címerpajzs héber betűs szövege: kehila jehudit b’fünfkirchen, azaz: Pécsi Zsidó Község. Bár a szegély német szövege jórészt hiányos, a felirat azonban a korabeli zsidó községi pecsétek alapján egyértelműen kiegészíthető: Sigel der Israelitengemeinde zu Fünfkirchen, azaz: a Pécsi Izraelita Község pecsétje.

Schniedesch

Pécsi Zsidó Szadadegyetem – 2016 tavasz / II.

MEGHÍVÓ
A PÉCSI ZSIDÓ SZABADEGYETEM PROGRAMJÁRA

Pécs, Fürdő utca 1.

a Pécsi Zsidó Hitközség székházának díszterme

2016. május 19., csütörtök, 18 óra

BESZÉLGETÉS

Marianna D. Birnbaum irodalom- és kultúrtörténésszel, „EMLÉKALBUM 1944-BŐL” című könyve kapcsán a vészkorszak traumáinak átéléséről, a túlélés és emlékezés pszichológiai hatásairól.

Beszélgetőtárs: dr. Stark András, a Pécsi Zsidó Hitközség alelnöke

“Nem igaz, hogy nem lehet újat írni a vészkorszakról, csak kiváló emlékezőképesség, visszafogott, a sorok között megbúvó irónia és jó toll kell hozzá. Marianna D. Birnbaum könyvének nagy része azokról a rokon vagy közeli ismerős gyerekekről és a szüleikről szól, akik nem jöttek vissza; többük fényképét is mellékelte, köztük néhol feltűnik a szerző is kisgyerekként. Normális, jól szituált felnőttek és szépen öltöztetett gyerekek, mindegyiküknek végig kellett volna élnie az életét. A groteszkre finoman kihegyezett szemléletével, az irodalomtörténeti munkákon edzett szerkesztési gyakorlatával a könnyfakasztást a szerző végig elkerülte, ettől szép és igaz ez a könyv.” Spiró György

A könyv a helyszínen kedvezményesen megvásárolható.
A rendezvényen való részvétel díjmentes.

A hús- és a vágási Krajcár bérbeadási szerződése 1845-ből

Pacht Contract

A zsidó közösségek működési költségeik fedezésére – mint amilyen az alkalmazottak fizetése, az intézmények fenntartása – az évenként személyenként megállapított községi adón kívül közvetett adókat is beszedtek a tagjaiktól, ill. a szolgáltatásokat igénybe vevő más zsidóktól. Ezeket az adott szolgáltatás bérlőjének fizették be, aki pedig a szerződésben vállalt díjat – rendszerint havi, vagy negyed éves előre fizetéssel adta át a község pénztárosának. A községek ilyen bevételi forrásai közé tartozott például az ún. zsidó konyha, a kóser borkimérés, a rituális fürdő, vagy a hús- és a vágási Krajcár bérbeadása. Ezek fogyasztási adónak tekinthetők, melyekre az elöljáróságok nyilvános árveréseket hirdettek a kebelbeli tagok számára. Az árendát a legtöbbet kínáló személy nyerte el egy, vagy több évre. Ennek tényét általában az elöljárósági határozatokat tartalmazó jegyzőkönyvben rögzítették. A részletes szerződések közül Pécsett azonban csak néhány maradt fenn. Alább az 1845-ös hús- és vágási Krajcár bérbeadási feltételeit közlöm saját fordításomban. Az eredeti dokumentum megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában.

“Bérleti Szerződés

az alul írott napon egyrészt a helyi Izraelita Elöljáróság mint bérbeadó, másrészt Raphail Schwarz úr mint bérbevevő nyilvános árverésen az alábbi szerződést kötötte a következő megmásíthatatlan feltételekkel:

1-ször A község Elöljárósága átengedi a fent nevezett Schwarz úrnak a szokásos hús- és vágási Krajcár adójából folyó bevételeket. Ő egy éves időtartamra – 1846 január 1-től ugyanezen év december végéig – mint a legtöbbet kínáló jogosult ennek a meghatározott tarifa szerinti beszedésére az itt élő izraelitáktól épp úgy, mint az idegenektől 510 Forint, szóban: ötszáztíz Forint éves bérleti díj ellenében.

A szerződés részlete. (Kattintással nagyítható.)

2-szor Eme adó alól azonban kivévételt képeznek a) a helyi rabbi és a község alkalmazásában álló személyek, azaz a szolgák, akiknek az általános otthoni szükségletük erejéig a húsért és a szárnyasokért járó adót nem kell megfizetniük; valamint b) a húskrajcár  […] Jam Kipurkor a saktereket illeti meg bevételként.

3-szor Ha a Község Elöljárósága a saktereket a saját, azaz a község költségére, a bérlőhöz irányítja, úgy neki őket, anélkül, hogy ez ellen bármilyen kifogással élne, kizárólagosan ki kell szolgálnia.

4-szer A helyi bekebelezett izraeliták, akik részesednek a községi létből, kötelesek a máshonnan hozott húsért és a levágott szárnyasokért a díjszabás szerinti járulékot a bérlőnek annál is inkább 24 órán belül megfizetni, mert ennek minden elmaradása, vagy eltitkolása esetén az érintett személyt arra fogják kötelezni, hogy a bélőnek 12 Forint, azaz tizenkettő Forint büntetést fizessen.¹ Ennek beszedéséhez kellő bizonyítékok esetén a Község segítséget fog nyújtani.

5-ször A bérlő kötelezi magát, hogy minden itt lakó izraelita számára minden időben kellő mennyiségű kóser marha-, borjú- és birkahúst biztosít a Tekintetes Vármegye által meghatározott hatósági árakon egy helyi polgári hentesmester által oly módon, hogy hetente legkevesebb háromszor frissen vágott marhát egy nem messze lévő, de különálló mészárszékben vágnak le, és soha nem dolgozzák fel jobban, mint félig.

6-szor A bérlő a szerződés aláírásával kötelezi magát, hogy 10% előleget, 51 Forintot, azaz ötvenegy Forintot, azonnal, és a bérlés megkezdését követően havonta minden hónap elsején 42 ½ Forintot, azaz negyvenkettő és fél Forintot előre befizet a község pénztárába, az előleget viszont az év utolsó két hónapjában levonja.2

7-szer Nem megengedett a sakteroknak, hogy cédula, vagy a bérlő előzetes tudta nélkül kóser húst adassanak ki, és hozott szárnyast, vagy kis jószágot sem szabad levágniuk.

8-szor Végül a bérlő megígéri az összes ezennel elfogadott kötelezettségének a pontos betartását, és ellenkező esetben elismeri az Izraelita Község Elnökségének azt a jogát, hogy a neki járó bérösszeget épp úgy, mint minden neki okozott kárt, vagy költséget gyorsított eljárásban szóbeli perben szabályos végrehajtás útján kifizettetheti, sőt a jövedelmet a bérlő kockázatára árverésre bocsájthatja és e második árverésből őt kizárhatja.

A tarifa bécsi pénzben

a beszedenedő vágási Krajcár

minden font marha-, borjú és birkahúsért két Krajcár….2x³

csibe és kacsa minden darabjáért két Krajcár………………..2x
liba és indiáner⁴ darabjáért nyolc Krajcár……………………….8x
egy bárány János napig tizenkét Krajcár……………………….12x
ugyanaz János nap után tizennyolc Krajcár………………….18x
borjú huszonnégy Krajcár……………………………………………….24x

Minden díj bécsi pénzben értendő.

Pécs, 1845. decemberében⁵

Moritz Fuchs
elöljáró

Kiegészítés a 2. ponthoz: A községszolgák általános házi szükséglete hetente 7 font hús és 1 liba. Minden ezt túllépő fogyasztás esetén a megállapított díjakat azonnal meg kell fizetniük a bérlőnek. Kelt mint fent.”

——————————————————————–

1 Később úgy szabályozták a kérdést, hogy azoknak a tagoknak, akik nem a bérlőtől vásároltak húst, az elöljáróság által meghatározott, a közvetett adójukat kiváltó pénzösszeget kellett a község pénztárába befizetni.

2  Azaz novemberben csak 34 Forint 30 Krajcárt fizet, a maradék novemberi és a teljes decemberben bérleti díjat pedig így teljesen fedezi az előlegként lerótt 51 Forint maradéka.

3 A Krajcárt számok után x-szel jelölték, ezt meghagytam a fordításban.

4 Gyaníthatóan a pulykát hívták ekkor indiánernak.

5 A nap hiányzik a dátumból. A községi jegyzőkönyv 1845 decemberi határozatai közt nem szerepel ez az árverés, vélhetően a hónap végén került rá sor.

Dr. Hirschfeld főrabbi stóladíjai és pécsi utazásának előkészítése

A baranyai járások zsidó hitközségeinek képviselői a pécsi elöljárósággal egyeztetve a 25 jelölt közül négyet hívtak meg Pécsre próba-hitszónoklatra. A pécsi jegyzőkönyvekben fennmaradt levélmásolatokból kiderül, hogy a pécsi elöljáróság favoritja kezdetben nem a későbbi főrabbi, dr. Jakob Heinrich Hirschfeld, volt.
A megyés főrabbi éves fix keresetét 1000 Váltóforintban határozták meg, melynek egyik felét a pécsiek, másik felét a baranyai járások hitközségei biztosították. Ezen kívül a főrabbi különböző szolgáltatásokért további díjazásra volt jogosult. Ennek mértékéről az alábbiak szerint döntöttek.
A jegyzőkönyvi részleteket saját fordításomban közlöm, a szögletes zárójelben a saját kiegészítéseim vannak. Az eredeti dokumentumok megtalálhatók a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában.

“Jegyzőkönyv. Felvéve 1857. december 24-én a Baranya Vármegyei hitközségek elöljáróságainak általános ülésén.

Tárgy: A jóváhagyandó bevételek és díjak a hivatalba lépő vármegyei főrabbi úr számára.

a) (Kabale) A sakteri hivatal ellátására való alkalmasságot tanúsító bizonyítvány szárnyasra 2 váltóforint, baromra 4 váltóforint
b) (Get) válólevél házasoknak, az elnöklésért 10 tíz váltóforint
c) (Halica) elnöklésért 10 tíz váltóforint
d) Morenu talmudtudósi bizonyítvány 10 tíz váltóforint
e) Vallási funkciók, amelyekhez a járásokban élő magánszemélyek hívják, az útiköltségen kívül napi 5 öt váltóforint.

David Lang sk. a Pécsi járás részéről; L. Roth sk. és J.[akob]  Münster sk. a Mohácsi járás részéről; Ferdinand Füchsel sk. [?]; Adolf Schulhof sk. [a Siklósi járás részéről]; David Schwarz sk. [?]; H. Rosenbaum sk. [?]; Jakob Deutsch sk. [?]; M. Kohn sk. [?]; J.[akob]  Pfeffermann sk. [a Szentlőrinci járás részéről].”

A pécsi stóladíjakról majd’ egy hónap múlva született döntés, amely nem tért el a megyei díjaktól, ugyanakkor részletesebb:

“Általános ülés 1858. január 20-án.

Jelen vannak az aláírók.

Tárgy: A helyi hitközség megállapítja a jövedelmeket a hivatalba lépő vármegyei és helyi főrabbi úr, dr. I. H. Hirschfeld számára, aki jelenleg Szenicén rabbi.  

Határozat:

a: esketés: egy arany dukát
b: Hóver (megtisztelő cím): 4 négy váltóforint
c: Morenú (vallástudósi oklevél):  10 tíz váltóforint
d: születés anyakönyvezése: 24 Krajcár
e: kérésre temetési beszéd 4 négy váltóforint
f: bármilyen bizonyítvány kiállítása: 1 egy váltóforint
g: gyászmenet vezetése ornátusban: 1 egy váltóforint
h: vallási bizonyítvány kiállítása tanoncoknak,
gimnáziumi és reáliskolai tanulóknak 2 két váltóforint.
A vallásismeretről és más iskolai tárgyakról szóló bizonyítványok másodaláírásáért nem jár díjazás.
i: elnöklés válás lebonyolításánál, vagy a halica szertartása esetén: 10 tíz váltóforint
h: egy kabale sakter oklevél szárnyasra: 2 két váltóforint
sakteroklevél baromra: 4 négy váltóforint 

Gab.[riel] Reich sk. elöljáró, S.[igmund]  Grün, sk. L.[eopold]  Justus sk. A.[lexander]  Reinfeld sk., Herm.[ann]  Blau sk., And.[reas]  Schwarz sk., Moritz Fuchs sk., J.[ochaim]  Trenschiner sk., J.[oachim]  Rothmüller sk.”

A pécsi stóladíjakról szóló határozat részlete. Kattintással nagyítható.

Az új rabbival kapcsolatos dokumentumok közül a pécsi érkezésének előkészítéséről szólót teszem még itt közzé. Ebből kiderül, hogy a pécsi és a baranyai izraeliták miként adták meg a módját a tisztes fogadásának.

“Levél dr. H. J.  Hirschfeld rabbi úrnak Szenicére

Tisztelendőséged!

Megtisztelő számunkra Tisztelendőségeddel azt az örömteli hírt közölhetni, hogy e hó 6-án 6586 számon megérkezett hozzánk a Magas cs. k. Helytartóság Soproni Kerületének megerősítése az Ön körünkben történő hivatalba lépéséről. Ehhez hozzáfűzhetjük azt az örömhírt is, amely Tisztelendőségedet nem kevésbé fogja meglepni, és amely számunkra az Ön sikeres hivatalviselésének kedvező előjele, nevezetesen, hogy megérkezett egyúttal az a Magas rendelet is, amely az iskolánkat a Soproni Kerület mintatanodájává emeli. Mivel a tisztelendő Rabbi Úr az e hó 13-án kelt utolsó levelében olyan udvarias volt, hogy tisztelt ideérkezése napjának pontos meghatározását ránk hagyta, így ezennel tájékoztatjuk Tisztelendőségedet, hogy megérkezése napjának a következő hónap 4-ét határoztuk meg, és e döntésünk után a járási hitközségek elöljáróit is meghívtuk, mivel a tisztelt leveléből úgy értettük, hogy Tisztelendőségednek is ez az időpont a legmegfelelőbb. Ezt követően az a döntést hoztuk, hogy a helyi hitközség elöljárósága, melyhez a Dárdai és a Mohácsi járás hitközségeinek elöljáróságai is csatlakoznak, Tisztelendőségedet jövő hó 3-án, hétfőn, a gőzhajó megérkezésekor Mohácson fogadja, ahol Ön és tisztelt családja éjszakázni fog. Jövő hó 4-én, kedden, reggel 8 órakor Tisztelendőséged Mohácsról a fent említett testületek kíséretében útnak indul ide. Útközben a Nomyo[1] faluban lévő köztes állomáson a Siklósi, a Pécsváradi és a Pécsi járás hitközségi elöljáróságai várják Tisztelendőségedet. A Szentlőrinci és a Sásdi járás hitközségi elöljáróságai, továbbá a helyi hitközség több tekintélyes tagja az üszögi parkerdőnél fogják Tisztelendőségedet fogadni. És mivel itt az a hagyomány[2] a lelkészek számára, hogy egy új községbe érkezéskor legelőször az Isten házába térnek be, ezért a bevonulást majd úgy vezetjük, hogy az délután 2, vagy 3 óra felé ide érkezzen a templom elé. Itt a tantestület, a tanulóifjúság és a helyi község minden tagja fogja várni. Majd betérünk a templomba, ahol a kórus a Mincha-imát[3] fogja előadni. Ennek befejeztével várjuk Tisztelendőséged első köszöntőbeszédét. Adja a Mindenható, hogy a szent és jámbor célunk érdekében hozott rendelkezéseket semmilyen váratlan akadály ne zavarja meg, hogy vallási vezetőnk a tisztelt családjával szerencsésen és áldással érkezzen meg ide. Ezt kívánja leghőbb módon

Tisztelettel az izraelita hitközség elöljárósága. G. Reich sk.

Pécs, 1858. április 18.”

Ezeket a rendelkezéseket meghívó formájában elküldték a  vármegye hét járása elöljáróságainak. A szövegben lévő “Dárdai járás” a térképen a “Baranyavári”.

Dr. Hirschfeld főrabbi baranyai útjának állomásai: 1) Mohács; 2) Nyomja; 3) Üszög; 4) Pécs. A kép kattintással nagyítható.

[1] Nyomja – ma Szederkény (Baranya m.) község része. A Pécs és Mohács közötti kb. 40 km-es út megközelítőleg felénél, a Karasica vízfolyás jobb partján.

[2] Érdekes a helyi hagyományra – a minhagra – való hivatkozás, mivel az Pécsett és Baranyában e vonatkozásban tulajdonképpen még nem létezett. Esteleg Lőw Izrael megyés főrabbi Pécsre költözésekor elsőnek a mai Zrínyi utcában fennállt közösségi imaszobát kereste fel, és ez volt a hivatkozás alapja.

[3] A Mincha-ima a délután folyamán elmondandó ima.

A második baranyai / pécsi főrabbi megválasztásának előkészítése

Israel Löw Baranya vármegye főrabbijának 1857 februárjában történt nyugdíjba vonulása miatt gondoskodni kellett az utódjáról. Ennek elvileg két útja volt: a közvetlen meghívás a rabbiszékbe, vagy a nyílt pályáztatás. A baranyai zsidó közösségek ez utóbbi mellett döntöttek. A pécsi község a korábbi évek álláskiírásait – tanári, iskolaigazgatói, sakteri, hitszónoki, kórusvezetői állásokról volt szó – több újságban is megjelentette. Vélhetően a pécsi rabbiállásról is ezekben jelent meg a kiírás, melyre 25 rabbi jelentkezett. A megküldött bizonyítványaik alapján előzetes válogatás történt köztük. A baranyai zsidó hitközségek képviselői a négy legjobbnak tartott pályázót kívánták személyesen is megismerni és hitszónoklatát meghallgatni. Az alábbi forrásközlés erről szól.
Ebben a költségekre vonatkozó szakasznál az áll, hogy annak felét a “rendes fizetés arányai szerint” osztják szét a hét baranyai járás zsidósága között. Ez alatt vélelmezhetően a nyugdíjba vonult megyés főrabbinak fizetendő hozzájárulás arányait kell érteni.

Az eredeti jegyzőkönyvi határozat megtalálható a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárában. A saját fordításomban közlöm.

“A Baranya vármegyei izraelita hitközségek elöljáróságainak ma, 1857. március 17-én, megtartott ülésén a rabbi megválasztásával kapcsolatban az alábbiakról határoztak:

A következő urakat hívják meg próba-hitszónoklatra

1., Dr. Hirschfeld urat Szenicéről, aki 50 forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 2., M. Singer urat N[euan?]ból, aki szintén 50 Forint átalányt kap az utazási és tartózkodási költségeire; 3., J. Popper urat Hohenemsből, 50 Forint átalánnyal; 4., Dr. Dreifuss urat [Volldorfból] 100 Forint átalánnyal. E rabbi urak egymás után történendő meghívásával a Pécsi Hitközség Tekintetes Elöljárósága lett megbízva.
Ezen urak mindegyikének válaszát az itteni megjelenésükről a Pécsi Hitközség Elöljárósága köteles az összes járási elöljáróságnak kellő időben tudtára hozni, hogy ők a próba-hitszónoklatokon jelen lehessenek. A kiválasztott rabbi ezt követő felvételének ugyancsak  Baranya vármegye összes elöljáróságának részvételével kell megtörténnie.
A pályázók fent jóváhagyott utazási költségátalányát a pécsi és a Baranya vármegyei községeknek együttesen kell kifizetni. Az utazási költségek szétosztása a következő módon történik: a Pécsi Község fizeti a költségek felét, a másik felét a vármegye 7 járása a rendes fizetés arányai szerint. E négy jelölt 25 pályázó közül lett kiválasztva. Ha az egyikük, vagy esetleg akár mindegyikük elvárás alatt teljesítene, úgy Jakob Oberdorf urat Wendsbukból és H. Reichmann urat Mecklenburg Strelitzből kell meghívni.
Ezzel a jegyzőkönyvet lezárják és aláírják. Pécsett, 1857. március 17-én.

A Pécs város községe részéről Gabriel Reich elöljáró sk., Schapringer sk., Sigm. Grün sk., L. Justus sk., A. Reinfeld sk., Mor. Fuchs sk., Jos. Rothmüller sk.; Coromme Frank cs. k. vármegyei biztos sk.; a Siklósi járás részéről Adolf Schulhof sk., Jakob Deutsch sk.; a Sásdi járás részéről J. Mautner sk.; a Mohácsi járás részéről Jakob Münster sk.; a Pécsi járás részéről David Lang sk., Ig. Walter sk.; a Szentlőrinci járás részéről Jakob Pfeffermann sk., Ig. Deutsch sk.; a Pécsváradi járás részéről David Schwarz sk., Peter Armuth sk.; Wilh. Singer sk.; a Dárdai járás részéről M. Cohn sk.”

A baranya vármegyei izraelita hitközségek üléséről készült jegyzőkönyv részlete. (Kattintással nagyítható.)

Nincs jövő emlékezés nélkül

A pécsi Izraelita Újító Egylet

Az 1840-es évek végére a magyarhoni izraelita községekben – a haszid közösségeket most nem ideszámítva – három egymástól erőteljesen elkülönülő irányzatot találunk: az ortodoxokat, a “haladókat”, és az újítókat, avagy reformereket. Ez utóbbiakkal a “haladók” sem vállaltak semmilyen közösséget, hiszen ők – saját értelmezésük szerint – a zsidó vallási hagyományok alapjait nem kérdőjelezték meg, csupán a rítust illető esztétikai változtatásokat kívánták bevezetni. Ezt persze a “hittörvényhű” ortodoxok teljesen másként ítélték meg. Számukra megengedhetetlen volt a hagyomány bármilyen indokkal való megváltoztatása, és így már a “haladók” is kiírták magukat Ábrahám szövetségéből.
A reformerek úgy vélték, hogy a vallási és a nyelvi “elkülönésük” megszüntetésével eltűnnek azok a gátak, amelyek zsidóság társadalmi integrálódásának és az emancipációjának az útjában állnak. Törekvéseiket helyi Izraelita Újító Egyletek létrehozásával próbálták meg képviselni és terjeszteni.
Pécsett 1848 november végén lépett színre egy ilyen – 11 fős – csoport. Vezetőjük, szószólójuk Engel Adolf volt. A városvezetéshez benyújtott kérelmük közlése előtt bemutatom az aradi Izraelita Hitújító Egylet felhívásának hat pontját, mivel ezek részletesebbek és “szókimondóbbak”, mint a pécsiek levele. A zsidó vallás megújtásáról vallott aradi elképzelések 1848. május 3-án a Pesti Hírlapban is megjelentek, és ezáltal széles körben ismertté válhattak és hathattak – talán Pécsett is.

Az aradi reformerek a következő lépésekben látták a zsidók iránti ellenszenv leépítésnek hatékony módját:

1.) A Sabbat/Szombat mint “nyugnap” vasárnapra helyezése.
2.) A “szerfölött célszerűtlen” étkezési előírások megszűntetése.
3.) Az ünnepek a legrövidebb időre való csökkentése, az ún. félünnepek és böjtnapok eltörlése.
4.) Az istentiszteletek imáinak élő nyelvekre történő átültetése, imádkozás lehetővé tétele “külső jelruhák” (tálisz, tfilin) nélkül és fedetlen fővel.
5.) A körülmetélésnek, mint a zsidó vallásba való felvétel feltételének a megszüntetése.
6.) A Tízparancsolaton kívül a Talmud, minden vallási szertartás, parancsolat és egyéb szokás érvénytelenítése.
Az aradi újítók “kölcsönös türlem” alapján megengedték volna, hogy akik továbbra is a régi hagyományok alapján szeretnének élni és imádkozni, azt megtehessék.

És most lássuk, ehhez képest mivel hozakodtak elő a pécsi újítók. A forrásszöveget a könnyebb olvashatóság érdekében sok helyen a mai helyesíráshoz igazítottam (pl. egybe- és különírás, hosszú-rövid mássalhangazók), de az eredeti szavakat meghagytam, hogy ne vesszen el a korbeli fogalmazás sava-borsa. A saját kiegészíteseim, értelmezéseim szögletes zárójelekben vannak.

“1848-ik évi november hó 26-án Pécs városában alakult Izraelita Újító Egylet jegyzőkönyvének

Kivonata

A’ hongyűlés [országgyűlés] azon nyilvánított akaratánál fogva, miszerint az Israel vallását követők vallásásos különckedéseikből kibontakozván simulni törekedjenek e’ hon egyéb vallás felekezetbelieihez – Pécs város kebelében lakó Israeliták néhányai átlátván hitünk szertartásaiban részerint szokásokból becsúszott visszaélésekhezi vak ragaszkodását leginkább agg férfiainak – egy vallásos szerkezetünket átalakítani törekvő egyletbe gyűltünk öszve, ‘s elhatároztuk alázattal megkérni a helybeli igen Tisztelt Tanácsot: hogy az eddigi szigorúan vallásunk ó, ‘s jelen korszakban meg nem állható [fenn nem tartható] rendszeréhez ragaszkodó Israelita községtüli elválasztásunkat – úgy [és] a következendő pontokban kitett saját költségünkön teljesítendő újításokat – megengedni méltóztassék.

1-ször: Az Újító Egylet irányul tűzi ki magának, a vallásunkban visszaélésbül becsúszott, ‘s nevetségig aljasuló [süllyedő] szertartásokat – úgy az emberiséggel öszve nem férhető azon imádságokat, melyeket egyéb újító egyletek is kihagytak – lassanként kiküszöbölni, a templomban tartandó imádságokat ‘s egyéb isteni szolgálatokat egy jól rendezendő éneklő kör által végeztetni, szóval magunkat a frissen alakult Israelita Újító Egylettel folytonos érintkezésbe tenni.
2-szor: Hogy a nagylelkű magyar nemzet meggyőződjék, miszerint az Újító Egylet tagjai méltókká óhajtják tenni magukat e hon hű fiainak neveztetni, fő föladata leend az egyletnek minden törekvéseit oda irányozni, hogy az imádság ‘s egyéb isteni szolgálatok mentül hamarébb magyar nyelven végeztessenek, ‘s mihelyt a jövedelem engedendi, egy magyar hitszónkot tartanak, hogy mi magunk, ‘s gyermekeink a magyar nyelv tökéletes birtokába jutván egyéb különc szokásinkban is mentől gyorsabban simulást eszközölhessünk. Azon fogunk működni, hogy egyházi törvényeink a magyar nemzet törvényei alá helyeztessenek, azaz, ha a’ szükség úgy kivánná, készek leendünk éltünket, vagyonunkat a’ haza oltárára felajánlani ünnepnapokon is, mint eddig vallássértés nélkül nem tehettünk – azon öntudattul boldogtva, miszerint hazafiúi kötelességünket híven teljesíttők. [sic!]
3-szor: Az Újító Egylet lemond minden jövedelmekről, melyeket az Israelita Község beszedett, de ellenben nem fizet az Újító Egylet az Israelita Község Rabbinusának és [a község] szolgáinak, mivel az újító egylet csak olyan szolgáinak fizetend, kik az újabb kor szellemében tesznek hasznos, elvünk szerinti szolgálatokat.
4-szer: Minthogy az Újító Egylet tagjai egyszersmind részvényesei is a templom- és Község házának, azokat mindaddig használandják, még [amíg] elegendő pénzerő gyűl öszve egy saját templom és egyletház építésére. Addig pedig ezen Újító Egylet tagjai a templomon a legkisebb változást sem kívánnak tétetni – ami továbbá a templom kijavítását, jó karban tartását ‘s kivilágítását illeti, azt az Újító Egylet aránylagosan tagjai számához viselendi.

Engel Adolph, Tolvivő

5-ször: Az egylet jegyzőkönyve selyem zsinórral átfűzött – Paraphitt [sic!] – ‘s az egylet pötsétéjével megerősített teendhei[?]. Amíg az egylet tagjai a magyar nyelv birtokába bővebb avatottságot nem szereznek, a jegyzőkönyv német nyelven szerkesztendő leend.

“Engel Adolph
Tollvivő
[jegyzőkönyvvezető]”

A pécsi zsidó község Salloman Kaufer vezette elöljárósága előtt nem maradt rejtve a “reformerek” aktivitása, akik a zsinagógában “saját rítusú” istentiszteletet tartottak és gyakorlatilag a községtől való nyílt elszakadásukat kezdeményezték. Ez megbotránkoztatást váltott ki és a városi tanácsnak címzett panaszlevélre sarkallta az elöljáróságot. Eszerint Engel Adolf a “köz imaházba bémenni és ott a mostanitól eltérő szertartású vallásgyakorlatot elkezdeni nem átallot légyen”, miközben az általa kidolgozott “új hitforma” megtarthatóságát “közhatóságilag” még nem hagyták helyben. Engel Adolfot szervezkedése folytatásától eltiltották. Ezzel a pécsi újító egylet épp hogy csak felbukkanó napja le is áldozott, több híradás nem maradt fenn róla.

A bejegyzéshez felhasznált eredeti pécsi dokumentumok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. Az aradi Izraelita Hitújító Egylet felhívásának teljes szövege itt olvasható: http://www.hebraisztika.hu/szovgyujt/KG_chrest_113.pdf

Mennyi zsidó az annyi?

Mivel a lakossági összeírások és mindenféle statisztikák nem csak az adott kor közigazgatása, hanem az utókor számára is fontos információkat tartalmaznak, így ebben a bejegyzésben Pécs 175 évvel ezelőtti népszámlálási adataiból szemelgetek, különös tekintettel arra, hogy mi tudható meg az akkori kebelbéli zsidókkal kapcsolatban.

Az összeírást a három római katolikus plébánia illetékességi körzete szerint végezték. Ezek: a Gyertyaszentelő Boldogasszony plébánia – hozzá tartozott a fallal övezett belváros területe; a Szent Ágoston plébánia – ehhez a városmagtól északra és keletre elterülő Budai külváros tartozott; végül a Szent Ferenc plébánia, melyhez a városmagtól nyugatra fekvő Szigeti külváros és délre elterülő Siklósi külváros, továbbá Németürög (ma már Rácváros) tartozott. Az összeírást mindegyik körzetben egy-egy tanácsosra – Pajnády Józsefre, Hauer Dánielre és Patkovits Ferdinándra – bízták, akik az összeírást házról-házra járva végezték. A házak számozása ekkor nem utcánként a mai páros-páratlan rendszerben történt, hanem mindegyik városrészben 1-től indult és folyamatosan haladt az utolsónak számító utca utolsó házáig.
Általánosságban elmondható, hogy nem tudjuk az akkori adatokat a mai térképekre vetíteni, mivel a házak akkori számozását rögzítő térkép nem maradt fenn – lehet, hogy nem is készült.

Álljon itt az 1841. október 30-án lezárt összeírásból néhány adat:

A házak (és házhelyek) száma a családok (háztartások) számával a plébániák szerint:

Gyertyaszentelő Boldogasszony: 576 / 680
Szent Ágoston: 809 / 1106
Szent Ferenc: 640 / 721
Összesen: 2025 ház és házhely, 2507 család / háztartás

Mivel a hatóságot – számunkra sajnálatos módon – csak a városi férfinép foglalkozása, életkora, családi állapota és vallási hovátartozása érdekelte, a nőkről csupán egy számot találunk az „Asszonyi nembéliek általjában” rovatban. Ebben a számban benne vannak az izraelita nők is. A kérdés az lenne, hogy pontosan mennyien? Ez az adatokból nem deríthető ki. Pedig ők ugyanúgy alkotói voltak a kor pécsi zsidóságának, mint a férfiak. Arról nem is szólva, hogy a vallásjog alapján zsidó férfi nélkül van zsidó nő, de zsidó nő nélkül nincs zsidó férfi – ugyebár…

Az izraelita férfiak megoszlása az összesítő lap, a “sommák sommázata” alapján:

A belvárosban 1-17 éves korú 4, a 18 és 40 év közöttiek közül házas 2, nőtlen, vagy özvegy 3, 40 év feletti: 1.
Ezen a lapon a budai, siklósi és szigeti külvárosban nem szerepel izraelita férfi, a Pécshez tartozó Németürögben (a várostól vagy 4 km-re nyugatra): 1-17 éves 10, 18 és 40 év között nős 1, nőtlen vagy özvegy 7, 40 év feletti 4.
Összesítve: 1-17 éves: 14, a 18 és 40 között nős 3, nőtlen, vagy özvegy 10, 40 év feletti 5. Együtt 32 fő.
Az összesítő kimutatásba azonban hiba csúszott, ugyanis a németürögi (rácvárosi) “somma”-adatok részletes bontásban a Siklósi külváros önálló összeíróívein szerepelnek. Ez a városrész ekkor három hosszú és egy rövidebb utcából állt: Országút, Molnár utca, Siklósi utca és Pajta utca. (Elhelyezkedésüket lásd a lenti korbeli térképrészleten.) Azt mondhatjuk tehát, hogy ekkor a pécsi izraeliták döntő többsége a belvárostól délre elterülő Siklósi külvárosban bérelt lakásokat. Innen költöztek a belvárosba – „intra muros” -, miután az ingatlanvásárlásuk már nem ütközött hatósági akadályokba.

A Siklósi külváros az 1840-es években. A Molnár utcával közel párhuzamosan a Tettye patak egyik ága is látható. (Kattintással nagyítható.)

Az összeírásból azt is tudjuk, melyik számú házban volt zsidó háztartás, ezekben hány férfi élt, és ők milyen korúak és családi állapotúak voltak. Az adatokból az is szépen látszik, hogy a zsidók igyekeztek egymás melleti házakban lakni. Minden részletinformáció ellenére nem tudjuk e felmérésből, hogy összesen hány kebelbéli zsidó lakos volt Pécsett.

Fennmaradt ebből a korból egy kizárólag a zsidóságot érintő összeírás is. Ebben a családfők neve szerint vannak felvéve az adatok: hány gyereke van, mennyi fiú, mennyi lány, házas / özvegy, háziszolgák száma nemek szerint, a családfő foglalkozása, jövedelme. Ennek kicsemegézését a jövő egy lelkes PhD-hallgatójára hagyom, hadd legyen neki is „heuréka”-öröme a kutatásai során, ami további szorgos munkára ösztönzi a pécsi zsidó község első évtizedeiről.

A bejegyzéshez felhasznált eredeti dokumentumok megtalálhatók a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Engel Adolf szerint az ő boltjával mindenki jól jár

alázatos esedezés

Engel Adolf pécsi kebelbéli zsidó 1841-ben egy helyi ügyvéden keresztül üzletnyitási kérelemet nyújtott be a magisztrátushoz használt bútor és használt ruha árulására. Az engedélyt megkapta. Ez volt az első nyilvános üzlete, amely 22 évig működött – önéletírása szerint – a Líceum épületében. A hivatkozott írásában tévesen 1838-ra teszi a boltnyitást. Egy korábbi bejegyzésben bemutattam, hogy a város piacterén (ma Széchenyi tér) sátrat bérelt és ott is árusított, ill. megpróbálta kijátszani a neki adott engedélyt, és új ruhák árusítását is „megszervezte” – még ha nem is a saját boltjában.
Önéletírásához hasonlóan az alábbi forrásban is a gondos felnevelését kizárólag özvegy édesanyja érdemeként állítja be. Arról, hogy az anyja újból férjhez ment és így Stern Jakab személyében egy mostohaapja is volt, aki a munkájával szintén hozzájárult a megélhetésükhöz, valamiért mélyen hallgat.
Figyelmre méltó, hogy az alábbi forrásközlésben a vélhetően német anyanyelvű ügyvéd milyen derekasan kűzd a magyar nyelvvel. Ennek ellenére sok mondat mintha elérte volna az érthetőség-érthetetlenség határát – talán nem csak 175 év távolából visszatekintve. A szövegben a „kótyavetyéltetés” elárvereztetést jelent. A „Tandler” jelentése „zsibárus, ócskás, ószeres”. A „Tandl Gewölb” jelentése „ószeres üzlet”. Az 5. pontban az 1840. évi országgűlésre való hivatkozás alatt a zsidókról szóló XXIX. törvénycikk éretendő.

“Tekintetes Városi Tanács!

Édes atyámnak korán elhunytával minekutána édes anyám özvegysége alatt annak szorgos gondviselésével felneveltetvén eme Szabad Királyi Városnak törvényhatósága alatt mit szülöt földemen szegénységem mellett, külömb féle élelmem keresését ekkoráig a’ Tekintetes Tanács megelégedésére folytattam. Magam józan viselte, édesanyám fedhetetlen élete bátorít arra, hogy lejjebb kitett okaimra [kifejtett indokaim alapján] a’ Tekintetes Tanácsot az iránt alázatosan megkérjem, méltóztatna nékem megengedni azt, hogy jövendőre megavult bútorok, valamint viselt öltözetek eladása tekintetéből (a’ mellyeket nyilvános kótyavetyéltetéseken megvásárolnék) raktárt (Tandler boltot) kinyithassak. Okaim pedig következendők:

1ször: tudva lészen a Tekintetes Tanács előtt, hogy boldog emlékezetű édes atyám is ez előtt 22 esztendőkkel illy nemű ruházatok raktárával eme Nemes Város Törvényhatóságában élvedezett, melly csak szerencsétlen megbukása által elenyészve lévén.

2szor: Minekutána eme Városban illy nemű raktár nem léteznék, már pediglen a’ szegényebb sorsú lakosok illy öltönyeket valamint bútorokat meg nem vásárolhatván, ily raktár felállításával nyernének.

3szor: Nyilvános kótyavetyéltetések, mellyek jelenleg a’ vevőknek hiánya miatt éppen nem, vagy igen csekély áron eladathatván, akkoron nagyob becsben lételek miatt az által a’ könzönségnek nagyobb hasznára esnék.

4szer: Minekutána úgy is már ekkoráig édes anyámmal az (Trandler) eladásoknak szokásában lévén csupán a’ raktárnak heányával voltunk, mellyrül jövendőben kivetendő adót készséggel megfizetni ajánlok. Végtére

5ször: Az múlt 1840. esz.[tendei] Ország gyűlés engedelme mellett minekutána más kereskedési módom nem lévén, mint kebelbéli születésű és lakos, kerekedésem űzésében jogosíthatnék.

Annál fogva
alázatosan megkérem a’ Tekintetes Tanácsot, méltóztatna megengedni azt, hogy a’ fent említett megavult bútorok és öltönyök eladása tekintetéből raktár Tandl Gewölb (mivel hogy más mesterségem nem lenne) eddigi józan viseletemért tarthatását megengedni kegyeskedne.

Egyébaránt tellyes tisztelettel maradok

A Tekintetes Tanácsnak

Alázatos szolgája
Engl Adolf
kebelbéli lakos”

A bemutatott dokumentum eredetije megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.