Sztójay-kormány első zsidóellenes rendeleteinek megjelenésével egy időben a lakosság bizonyos rétegei már kinézték, mi is hiányzik nekik még a boldogsághoz, vagy a boldoguláshoz a zsidók ingó és ingatlan vagyonából. A helyi hatóságokra nagy nyomás nehezedett, mivel nagyon sok kérelem érkezett különböző zsidó tulajdonú vagyonelemek megszerzése érdekében, ugyanakkor kormányzati rendelkezés ezek sorsáról július második feléig nem született.
Az alábbiakban e témakörbe tartozó három “lájtosabb” levelet közlök, az eredeti iratok helyesírását messzemenően megtartva. A következő bejegyzések szövegközléseiből kiderül majd, hogy nehéz olyan dolgot megnevezni, amire ne lett volna igény. Az eredeti források a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában találhatók.
──────────
“Pécsi járás főszolgabírájától
Tárgy: Pattantyús József gyódi lakos kérelme traktor kiutalása iránt
Mell: 1 drb.
F ő i s p á n Ú r n a k !
mint közellátási kormánybiztos
Kérelmet pártoló véleménnyel felterjesztem.
A kérvényben előadottakból kitűnőleg feltételezhető, hogy a traktortulajdonos zsidó e mezőgazdasági gépet azért szerelte szét, hogy az mezőgazdasági munkák elvégzésre rendelkezésre ne állhasson.
Pécs, 1944. május hó 16-án.
[olvashatatlan aláírás]
Főszolgabíró”
A főispáni hivatal a kérvényt 1944 május 20-án „illetékes intézkedés végett” megküldte a pécsi polgármesteri hivatalba. Dr. Várnagy Elemér tanácsnok július 10-i keltezéssel az alábbi határozatot hozta az ügyben: „Beadványára értesítem Pattantyús József gyódi lakost, hogy a kérelmet teljesíteni nem áll módomban, mert a jelenleg érvényben lévő jogszabályok a zár alá vett zsidó ingóságoknak magántulajdonba juttatását nem teszik lehetővé. A kért traktort a folyó idényre ideiglenesen bérbe adni sem áll módomban, mivel azt jelenleg már más béreli.”
──────────
“Méltóságos Polgármester Úr!
Alulírott C s é m i F e r e n c pécsi, I. Ferenc József u. 1. sz. alatti lakos, banktisztviselő, tisztelettel bejelentem, hogy ez ideig albérleti szobában laktam özv. Weiler Mórné, volt I. Ferenc József u. 1. sz. alatti lakosnál, s az elkülönített részbe[1] történt elköltözésük következtében lakásuk egyik szobájában lakom.
Jogaim megóvása céljából tisztelettel bejelentem, hogy a szobában lévő bútorok a saját tulajdonomat képezik, ami még 1942. év május hónapjában jutott birtokomba. 1942. év május hónapjában alakulatommal az orosz harctérre kerültem, s ebben az időben volt lakásadóm, özv. Weiler Mórné, megszorult anyagi helyzetben lévén az egyik szobájában lévő bútort, ami jelenleg is a tulajdonomban van – eladta nekem oly módon, hogy akkor átadtam P 1000 (egyezer) Pengőt, míg a hátralékos P 2000 (kettőezer) Pengőt oly módon törlesztettem, hogy a harctéri szolgálatom ideje alatt a frontról hazaküldött pénzeket Weiler Márta címére küldtem a Takarékosság hitelszervezetbe, másrészt pedig a Délmagyarországi Kereskedelmi Bank r.t. -tól távollétem alatti járandóságomat Weiler Margit vette fel és fordította törlesztésre.
Amidőn ezt bejelentem, tisztelettel közlöm, erről tudott dr. Simonfai-Kremmer László pécsi I. Ferenc József u. 5. sz. alatti lakos, valamint Jakab Sándor MÁV főmérnök, Pécs, MÁV Üzletvezetőség, is.
Túloldali bejelentésem a következő bútordarabokra terjed ki:
1 (Egy) db fehér ruhásszekrény
1 (Egy) db rekamié
1 (Egy) db bőrdíván
1 (Egy) db íróasztal
2 (Kettő) db bőrfotőj
1 (Egy) db kis gömbölyű bőrszék
1 (Egy) db könyvszekrény, alul üres
1 (Egy) db bőrbevonású karosszék
1 (Egy) db dohányzó asztal
1 (Egy) db gömbölyű állvány
1 (Egy) db írógépasztal
1 (Egy) db asztali villanylámpa
1 (Egy) db ébenfa virágállvány
9 (Kilenc) db festmény és kézimunka rámával
Tekintettel a közeli elhurcolkodási határidőre, mély tisztelettel kérem Méltóságodat, méltóztassék a fentiek alapján a vizsgálatot megejteni, s annak alapján a bútorok elszállítására az engedélyt kiadni.[2]
Bátor vagyok még felhozni, hogy 11 hónapig teljesítettem frontszolgálatot, amiből hat hónap a Don mellékére esik, a többi pedig a fel- és visszavonulásra, s amennyiben Méltóságod döntése mégis úgy szólna, hogy nem vihetem magammal bútoraimat, mindaz veszendőbe megy, amit az orosz harctérről hazaküldtem, valamint a polgári munkahelyemen kifizetésre került. De ettől eltekintve nekem a bútor az érték, amit ma nem tudnék beszerezni, s amennyiben megkapom az általam igényelt özv. Halász Jánosné, Pécs, Rákóczi u. 13/b. sz. alatti lakos tulajdonában lévő garcon lakást, akkor kénytelen lennék arról is lemondani bútor hiányában.
Abban a reményben, hogy 11 havi frontszolgálatom a lakásigénylés elbírálásánál előnyt jelent majd, a magam részére nem is néztem máshol lakást.
Kérem Méltóságod szíves jóindulatú pártfogását, és az elviteli engedély kiadását.
Pécs, 1944. május 26. Teljes tisztelettel:
Csémi Ferenc”
Várnagy tanácsnok a július 15-én kelt határozatban a kérelmet elintézés céljából a Pénzügyigazgatósághoz áttette. Az 1600/1944. M. E. számú rendelet csak az 1944. március 22. utáni – tehát a Sztójay-kormány megalakulása után létrejött – adásvételi szerződéseket tekintette semmisnek.
──────────
“Pécs szabad királyi város Polgármesteri Hivatala
Alulírott tisztelettel bejelentem, hogy a Schmidt ecetgyáros Szigeti(országút) utcai lakos birtokában levő Puch gyártmányú szabadonfutó kerékpárra az igényemet ezennel tisztelettel bejelentem, bárkinél és bárhol is van az jelenleg. Tőlem a szüleim Pécs Vilmos u. 24. sz. [háza] alól 1914 őszén egy fiatalkorú bányász ellopta, s én mint sebesült katona u.ez év novemberében Pécsre kerültem, s mikor az esetről értesültem, a rendőrségnek az esetet azonnal bejelentettem, de az nem került meg akkor. 1923[-ban], vagy 1924-ben én a kerékpárt megtaláltam, a rendőrség le is foglalta, de mert a bíróság végzésbe kimondta, hogy az ügy elévült, így azt nekem vissza nem ítélte, hiába hivatkoztam [arra], hogy sebesült voltam, majd újra a frontra mentem, fogságban voltam, stb., nem járhattam utána, minden hiába volt. Most mivel a zsidóktól úgy is mindent elvettek, és így az orgazda Dréher Károly volt műszerész u.csak Szigetiországút-i lakos (1934-ben) ki az éntőlem ellopott kerékpárt a tolvajtól megvette és Schmidt-nek eladta, akkor büntetlenül menekült, de ma reményem van, hogy a jogos tulajdonomat habár 30 év múlva is, de visszakapom, még ha ócska vas alakjában is.
Felkérem öcsémet Fitos Lajos Kémes-i lakos borbélyt, hogy a Hivatalnál érdeklődjön ez ügyben.
Tiszalök, 1944. évi július hó 17-én.
alázatos tisztelettel
Fitos József”
Dr. Horváth tanácsnok 1944. július 27-én kelt határozata szerint a kérelemben „olyan vagyonjogi kérdés megállapításáról van szó, mely a közigazgatósági hatóságok hatáskörébe nem tartozik”, és ezért azt a hatóság tárgyalás alá nem veheti.
──────────
[1] Az “elkülönített rész” a gettó volt.
[2] Az említett „elhurcolkodási határidő” a levélíró által igényelt zsidó tulajdonú lakásba költözésre vonatkozik.
Read Full Post »
A pécsi Pro Pannonia Kiadói Alapítvány gondozásban a pécsi zsidó közösség elpusztításának 70. évfordulója alkalmából nemrég egy kötet jelent meg ’„Elköltözött” szomszédaink’ címen. A szerző korabeli források alapján felrajzolta a pécsi zsidó közösség 1944-es lakás- és üzlettopográfiáját. E bejegyzésben erről a könyvről tudhatók meg részletek.
pecsizsidosag 