E blogot pontosan öt évvel ezelőtt – 2011. május 17-én – gyakorlatilag türelmetlenségből indítottam. Eredetileg egy honlapot kívántam létrehozni a pécsi zsidóságról, ami folyamatosan bővíthető. Ennek az volt az oka, hogy a pécsi zsidó közösségről szinte semmilyen információ nem volt a neten, csak képek a zsinagógáról, és esetenként egy-egy rövid leírás róla.
Úgy gondoltam, hogy a honlap tartalmát egy munkaközösség gondozza majd. Olyan személyek, akiket kutatásaik, vagy egyéb, a pécsi a zsidó közösségehez kapcsolódó aktivitásuk ismeretében kértem fel erre. A megkeresettek közül azonban csak kettő jelezte, hogy kész közreműködni ebben a projektben, mások ezt finoman elutasították.
Sebaj, akkor majd hárman csináljuk – gondoltam. Felkértem egy szakembert a honlap vázának elkészítésére, megadtam a fő- és az almenüket, és fényképeket is biztosítottam a fejléchez. Ez az alapstruktúra hamar elkészült, így elkezdtem feltölteni a fotógalériákat és szövegeket is, amiket az ügy egyik támogatója bocsájtott a rendelkezésemre.
Szerettem volna egy német nyelvű verziót is készíteni, és egyéb elképzeléseim is voltak a honlap szerkezetének finomitására, de ezek programozása a többszörös ígéret ellenére mégsem készült el. Így ez a honlap-projekt megfeneklett. Fel kellett ismerjem, hogy olyan megoldást kell keressek, amelyben nem függök más(ok)tól, hanem a saját tempómban tudok haladni. Így határoztam a blog mellett, melyet Radnóti Ilona (1946-2009) pécsi múzeológus történész emlékének szántam. Ő az 1990-es évek közepétől publikálta kutatási eredményeit a pécsi és a baranyai zsidóságról, amelyek felkeltették az érdeklődésemet a téma iránt. (Tanulányait a pécsi Kronosz Kiadó a “Weiszmayer és Fuchs” címen gyűjteményes kötetben jelentette meg.)
Az öt év bejegyzéseinek egyik súlypontját a Pécsi Izraelita Község – később hitközség – első évtizedeinek történései képzik. 2014-ben a 100 éves évforduló kapcsán aktuális témaként adódott a pécsi zsidók részvétele az I. világháborúban, majd pedig a helyi zsidó közösség 1944-es felszámolásának és az utolsó nagy pécsi hullarablás részleteinek bemutatása. A bejegyzésekben beszámoltam továbbá a Pécsi Zsidó Hitközség által szervezett kulturális rendezvényekről, megemlékezésekről.
Ami öt éve nagyon érdekelt a pécsi zsidósággal kapcsolatban, arra a levéltári dokumentumokból választ kaptam. A jövőben – ahogy az időm engedi – német nyelvű összefoglalókat írok a bejegyzések végére, mivel a német nyelvterületről aránylag sok érdeklődő bukkan a blogra, de a nyelvi problémák miatt csak egy-két oldalt néznek meg. Több bejegyzést azonban nem kívánok már közzé tenni, a maradék időmre más irányú terveim vannak.
Szeretném ezúton is kifejezni a köszönetemet azoknak, akik fordításaikkal, magyarázataikkal mindig készséggel a segítettek a héber és a jiddis nyelvű szövegek megértésében: Eva Mihály Amichay, dr. Hrotkó Larissza, dr. Bíró Tamás, dr. Oláh János, Schönberger András.
Ismeretlenül is hálás vagyok dr. Alexander Kohut / dr. Kohut Sándor (1842-1894) pécsi főrabbinak (1874-1882), amiért a német nyelven elmondott búcsúbeszéde kéziratát Pécsett hagyta. Ugyancsak köszönet illeti (valószínűleg) Weisz Gábor (1857-1943) hitközségi titkárt, aki Kohut beszédét a két háború között írógépen latin betűsre átírta. Ezek az iratok jelentősen megkönnyítették számomra a régi német kézírásos betűk megtanulását, így további korabeli német nyelvű szövegek elolvasására is képessé váltam, ami a témám szempontjából elengedhetetlenül fontossá vált.
Köszönöm a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára munkatársainak, hogy mindig készséggel biztosították számomra a kért anyagokat. Ugyancsak mindenben támogatta munkámat a Pécsi Zsidó Hitközség levéltárának kezelője, Vörös István Károly, akivel számos alkalommal folytattam hasznos eszmecserét a pécsi zsidóság történetének több vonatkozásáról.
Hálával tartozom a Hitközség elöljáróságának is, aki bizalommal fogadta és érdeklődéssel követte a helytörténeti kutatásaimat, valamint magántulajdonban lévő dokumentumok biztosításával hathatósan segítette is azt.
A fenti személyek együttműködése révén a blog mégis csapatmunkában valósult meg, még ha nem is úgy, ahogy a honlappal kapcsolatban eredetileg elképzeltem.
Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm mindazok érdeklődését, akik az évek során blogom követőivé váltak, és / vagy megtiszteltek hozzászólásaikkal.
Búcsúképpen álljon itt a pécsi zsidósággal kapcsolatos két rövid bekezdés. A baloldali fotómat több bejegyzéshez használtam nyitóképnek. Ez a zsinagóga egyik ablakáról készült, melyből kettő van: az egyik az orgona-, a másik a kóruskarzatra vezető lépcsőházban. A kék és a sárga Pécs város zászlajának színei. Így ezek az kék és sárga színű Dávid-csillagok szépen kifejezik a helyi zsidó közösség pécsi identitását, ha úgy tetszik a pécsiségét.
A Pécsi Izraelita Község 1841-től használt saját pecsétet. A blog „búcsúképén” bemutatom a pecsétlenyomatot. A két oroszlán által közrefogott koronás címerpajzs héber betűs szövege: kehila jehudit b’fünfkirchen, azaz: Pécsi Zsidó Község. Bár a szegély német szövege jórészt hiányos, a felirat azonban a korabeli zsidó községi pecsétek alapján egyértelműen kiegészíthető: Sigel der Israelitengemeinde zu Fünfkirchen, azaz: a Pécsi Izraelita Község pecsétje.
Schniedesch