Fürst Löbl, a pécsi ifjak rosszra “tsábítója”

FL egykori  bonyhádi imaháza  – 2012-ben.

Az előző bejegyzésben bemutattam azt az 1840-es városi tanácsi határozatot, amely kiutasította az engedély nélkül Pécs határában lakó bonyhádi zsidókat. Közülük Fürst Löbl később megpróbálta a hivatalos utat is járni, amiről ez a tanácsi határozat született:

“Fürst Lőbl e’ város határában lévő Rátzvároson tilalom ellen tartózkodó zsidó, némelly Bizonyítványoknak felmutatása mellett megengedtetni kéri: hogy e’ városban, mint állandó lakos, bejöhessen és itt maradhasson. Meghallgatván e’ kérelem eránt a’ Kebelbéli Kalmárok azt több fontos okoknál fogva kéréstől elmozdíttatni kérik.

Minthogy a’ folyamodó bizontalan tartózkodású, semmi helyes, vagy illető Törvényhatóságtól viseletéről hiteles Bizonyítványt fel nem mutathat; ő pedig e’ városból az ifjaknak tolvajságra történt eltsábítása miatt, mint e’ városban lappangó, mind a Kapitányi hivatal, mind ezen Tanáts által kitiltatott; és ezért a’ nem illető Helyekről nyert Bizonyítványai hitelt nem érdemelhetvén; nehogy néki több illetlen tettekre alkalom nyujtasson, annak e’ városban, vagy határán lévő további lakás megtagadtatik és a Kapitányi hivatal ezen végzésnek pontos megtartatására utasíttatik.” 

Read Full Post »

Bonyhádi “kóborlók” Pécsett

A zsidó múlt egyik emléke Bonyhádon.

Az 1840. évi XXIX. törvénycikk egyebek közt kimondta, hogy a zsidók, “ha ellenök erkölcsi magaviseletök tekintetéből bebizonyított alapos kifogás nincsen, az egész Országban és kapcsolt Részekben akárhol szabadon lakhatnak, – kivévén egyedül (…) a bányavárosokat”. Pécs szabad királyi város tanácsa ez ideig meglehetős hatékonysággal védekezett a zsidók beköltözése ellen: ekkor a mintegy 13 ezer lakosból kb. 70 volt izraelita.
A törvényi engedély alapján a szomszédos Tolna vármegyéből, jelesül Bonyádról, is több zsidó szeretett volna a régió legnagyobb városába bejutni. A pécsi magisztrátus a törvénnyel ugyan nem mehetett nyíltan szembe, de igyekezett bürokratikus eszközökkel fékezni az itteni letelepedésüket.
A pécsi városi tanács 1840. évi jegyzőkönyve az alábbi sorokat tartalmazza e “migráns” jelenséggel kapcsolatban:

“Deutsch Jakab, Fürst Löbl és Heimann Mózes Bonyhádi Zsidók az esztendőnek nagyobb részét e’ városban eltöltvén,
Minthogy a’ kóborlókat e’ városban megszenvedni a’ jó rend ellenére lenne; azért meghagyatik a’ 3 Zsidónak, hogy a’ jövő Mártius hónap végéig e’ várost okvetlen hadgyák el, különben fenyíték alá vétetnek.”

Read Full Post »

“Befektetés a jövőbe”

Áldás a betérőnek – a lépcsőházba nyíló ajtó felett olvasható.

A pécsi zsinagóga mögött keletre lévő beépítetlen telek a két háború között a Pécsi Zsidó Hitközség  tulajdonában volt. Az 1930-as évek közepén felmerült a gondolat, hogy ide egy kulturális központot lehetne építeni, amely többek közt a hitközség Goldmark-kórusának is állandó otthonául szolgálhatna. A tervek elkészítésére Pécs egyik közismert zsidó családjának fiát, az 1920-as években a BAUHAUS-alapító Walter Gropius (1883-1969) irodájában is tervező Forbát (Füchsl) Alfrédot (1897-1972) kérték fel, aki ekkor ismét Pécsett élt. Ő a zsidó kulturális központ számára több látványrajzot is készített, de az elöljáróság végül mégis egy korszerű szeretetotthon létesítése mellett döntött. Ezzel kívánták kiváltani az 1912 óta működő és csupán 12 férőhellyel rendelkező felekezeti szeretetházat. Az új intézmény megtervezésével Hegedüs Ármin (1869-1945) fővárosi építészt bízták meg. Az átadásra 1938-ban került sor.
1944. március 19-én a Pécsre bevonuló német fegyveres erők az intézmény lakóit ágyastól az utcára tették, majd bútorokat rekviráltak zsidó családoktól, és itt rendezték be az SS és a Wehrmacht parancsnoki épületét.
Az otthon a háború után ismét a hitközség intézménye lett, de a kommunista hatalomátvételt követően városi fenntartásban működött tovább.
Pár éve valaki alaposabban utánanézett a dolgoknak, és kiderítette, hogy a zsidó szeretetotthon államosítására soha nem került sor. Csak a működtetést vette át anno az akkori tanács, az ingatlan nem lett a város vagyona – szemben pl. a zsidó elemi iskolával.
Pécs M.J.V. Közgyűlése így aránylag egyszerűen megszabadulhatott az intézmény további fenntartási költségeitől: a szeretetotthon működtetését pár éve visszaadták a Pécsi Zsidó Hitközségnek.
2015-ben a “Befektetés a jövőbe” nevű támogatási program keretében megkezdődött az épület felújítása és bővítése. A lakókat a munkák idejére egy a várostól bérelt ingatlanban helyezték el.

Az alábbi képek kattintással nagyíthatók.

Az otthon létrehozását egyéni adományokkal támogatták.

“Befektetés a jövőbe”

A szeretetotthon délkelet felől. A kép bal szélén a zsinagóga déli fala látszik.

A szeretetotthon nyugati homlokzatának részlete.

Read Full Post »

Kölcsön a megyés főrabbitól

A 19. század derekán Pécsett a helyi Takarékpénztáron kívül más hitelintézet nem volt, így a polgárok felekezeti hovatartozástól függetlenül egymásnak is nyújtottak kölcsönt, amint erre a városi jegyzőkönyvek számtalan adatot tartalmaznak. A Pécsi Zsidó Község 1841-ben a zsinagóga számára kiválasztott lakóházra csak 40 konvenciós Forint foglalót tudott adni. A még hiányzó 640 Forintot egy pécsi katolikus asszonytól vette fel kölcsönként az akkor szokásos évi 6%-os kamatra. Amikor a hitelező megtudta, hogy a város hatósága a Zsidó Községet a “birtokba bevezette”, azaz a Községet az ingatlan nyilvántartási lapjára rávezették, mint új tulajdonost, rögtön kérte a hatóságot, hogy a kölcsön összegét annak visszafizetéséig “táblázzák be” az ingatlanra. Ezzel tehát meg lett terhelve a birtok, azt eladni másnak a hitel “kitáblázása” nélkül nem lehetett. Ez a hitelezőnek nyújtott biztonságot arra az esetre, ha a hitelt felvevő valamilyen oknál fogva mégsem fizetne. Az alábbi idézet az 1849-es jegyzőkönyvekből való, és Lőw Izrael megyés főrabbi hitelezői tevékenységét dokumentálja.

“Lőw Izraël azon 1.200 pengő forintokat, mellyekkel neki az 1849. eszt. Mart. 1-én kelt Adósság- és Zálog-levél szerént Thaller Mihál és Veronika hitvesek tartoznak, azoknak házára bétábláztattni kéri.”

Az eredeti jegyzőkönyv megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.

Read Full Post »