jánosi Engel Adolf

Ebben a bejegyzésben jánosi Engel Adolf (Pécs, 1820. febr. 6. –  Bécs, 1903. jan. 10.), ipari vállalkozó életpályáját vázolom fel.  Apja, Engel Péter, az egyik első Pécsre betelepülő zsidó, Bonyhádról érkezett 1791-ben. Utóbb feleségül vette az egyik Pécsre betelepült első zsidó családfő, Fuchs Salamon, özvegyét. Második felesége, a németbólyi özv. Schwabachné szül. Szüszkind Mária volt Engel Adolf és Simon édesanyja, aki férje halála után feleségül ment Stern Jakabhoz. Engel Péter a napóleoni háborúk idején szerzett vagyonát később elvesztette, családjára nagy szegénységet hagyott.
Adolf szerény körülmények között nevelkedett, tizenévesként már önmagáról kellett gondoskodnia. Megtakarításaiból folyamatosan fej- lesztette Lyceum utcai üzletét, ahol kezdetben bútorok és különböző fatermékek forgalmazásával foglal- kozott. Kereskedelmi tőkéjéből ipari vállalkozásokba fogott. A Monarchia egyik legnagyobb faipari termeléssel és kereskedelmével foglakozó vállalko- zójává vált, termékei eljutottak Németországba, Franciaországba és Svájcba is. Pécsett a vasút mellett parkettagyárat hozott létre, ahova külön iparvágányt építtetett, 1892-ben. Más vidéki városokban (Szigetvár, Szentlőrinc, Barcs) is kiépített faipari érdekeltségeket. Különböző hazai és nemzetközi kiállításokon számos díjat nyert, az 1878. évi párizsi világkiállításon aranyérmet kapott. 1876 után addigi egyéni vállalkozását átalakította, fiait bevonta az üzletvitelbe, a pécsi cég neve Engel Adolf és Fiai lett. 1880-ban megvette Montenuovo Alfréd herceg mecsekjánosi birtokát, 1884-ben a Baravitzka-féle parkettagyárat Ober-Döblingben Sándor fia és 1885-ben az ócsárd-pázdányi birtokot Gyula fia részére. Nevéhez kötődik a komlói szénkitermelés elindítása és a bányaüzem fejlesztése. Pécsett számos ingatlant vásárolt vagy hozott létre. Ő építette a Széchenyi tér 3. sz. alatti bérpalotát (Loránt-palota), áldozott a Balokány kiépítésére, övé volt a mai Rákóczi úton volt hajdani gőzfürdő, a Czindery kert, a vasút melletti ipartelep. A pécsi közgyűlés virilis tagja volt 1872-1881 és 1884-1886 között.

Emléktábla a Pécs, Rákóczi u. 54. sz. ház falán.

Meghatározó szerepet játszott az izraelita hitközség kiépülésben, működésében. Már 1844-ben az izraelita hitközség egyik elöljárója volt. 1848-ban belépett a nemzetőrségbe, emellett 12 társával „újító egylet”  megalakítását kezdeményezte az izraelita vallási élet reformálására, magyarítására. 1874-1875-ben a hitközség elnökeként sikeresen megakadá- lyozta a Monarchia minden területéről érkező, különböző hitelveket képviselő tagok közötti közösségi szakadást. Vagyonából rendszeresen áldozott a hitközség céljaira. Tevékenyen részt vett a gyülekezet iskolaalapításaiban, s mindkét zsinagóga létrehozásában.  1887. május 5-én I.  Ferenc József „jánosi” előnévvel nemességet adományozott neki, és leszármazottainak. 1910-ben a város utcát nevezett el róla (1958-tól Goldmark Károly utca). 2010-ben avatták fel emléktábláját a Rákóczi utca 54. számú épület falán. 

Forrás: Pécs Lexikon I. Kötet, 199. oldal, “Engel Adolf ” szócikk
Szerzők: Kaposi Zoltán, Vörös István Károly

Read Full Post »

A második pécsi főrabbi

Lőw Izrael 1857-ben történt nyugalomba vonulása után a hitközség rendkívül gondos előkészületeket követően 1858-ban 25 pályázó közül Dr. Jacob Heinrich Hirschfeldet választotta meg rabbinak. Mivel a pécsi főrabbi hatásköre kiterjedt az egész vármegyére, a választáson küldöttei útján képviseltette magát Baranya zsidósága is.
Dr. Hirschfeld 1819. január 20-án született a Nyitra vármegyei Sasváron (Šaštín, Schoßberg, ma Szlovákiában).
Pécsi működése előtt, 1855-től a Nyitra vármegyei Szenice rabbija. Itt kötött házasságot Pauline Ausch-sal.  1858 januárjában még Szenicén született meg négy gyermekük közül az első, Viktor.
Dr. Hirschfeld hajóval érkezett Mohácsra, ahol a helyi és a dárdai hitközség küldöttsége fogadta. Egy napos pihenő után az ő kíséretükben indult lovas kocsin Pécs felé. Az útvonal egyes szakaszain a megye zsidóságának küldöttségei csatlakoztak a kocsisorhoz. A város határában a pécsiek deputációja köszöntötte az érkező főrabbit, akinek első útja a zsinagógába vezetett, ahol ünnepélyes ima után megtartotta székfoglaló beszédét.
A főrabbi személyében egyesítette a hagyományos zsidó tudományosságot ko- rának német műveltségével. A pécsi hitközség vezetősége nem minden büszkeség nélkül jelentette a városi hatóságnak, hogy Dr. Hirschfeld egyrészt kiválóan képzett a zsidó teológiai tudományokban, másrészt “ismert filozófus”  is. A hitközség tehát egyszerre tartotta fontosnak, hogy szellemi vezetője  minden tekintetben, a zsidó és a világi tudományokban egyaránt, kimagasló képzettségű ember legyen. Hívei nagy megelégedéssel tekintenek működésére. Áldásos hatással volt az iskolára, kiváló szónok, ragyogóan ismerte a talmudi irodalmat. Pécsett csupán öt évig ténykedett, majd elfogadta az 1861-ben 261 fővel formálisan is megalakult, és dinamikusan növekvő augsburgi hitközség meghívását a rabbiszékbe. Így  lett 1863 végétől 1871-ig  Augsburg első újkori  rabbija. Mielőtt Pécsről távozott volna, a gyerekek és az ifjúság bibliai, ill. talmudi képzésének előmozdítása érdekében megalapította a Talmud Tóra Egyletet.
A pécsi zsidóság iránta érzett tiszteletét jelzi, hogy visszahívták az új zsinagóga felszentelésére, és távozása után  még sok-sok évvel is meghívást kapott a Chevra Kadisa megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésre is. Erre a családjával immár Bécsben élő egykori főrabbi nem jött el, de elküldte beszédét, amelynek témája a lélek halhatatlanságának eszméje.
Dr. Jacob Heinrich Hirschfeld rabbi-pályafutása Augsburgban  ért véget. A reform irányultságú rabbit a hitközség elbocsájtotta az állásából.  (Nevezhetjük az élet fintorának, hogy hamarosan a hitközség is a reformirányzat felé mozdult.) Az 1871-es augsburgi rabbikonferencia után a zsidó ortodoxia képviselői őt több rabbitársával együtt országszerte újságkban közzétett felhívásukban nyilvánosan kiközösítették. Ezek után már egy hitközség sem kívánta őt rabbinak alkalmazni. A Hirschfeld család így 1871-ben Münchenbe költözött, ahol a családfő újságíróként dolgozott és a feleségével zongoraleckék adásával igyekezett megkeresni a  betevőre valót. 1876-ban már Bécsben élnek, ahol Pécs és Baranya egykori főrabbija segéd-hitoktató.  Itt halt meg 1902. október 6-án.

Források: Schweitzer József – A Pécsi Izraelita Hitközség története,
Budapest, 1996, 53-55. oldal
http://jhva.wordpress.com/2011/05/22/rabbiner-von-augsburg-jakob-heinrich-hirschfeld/

Bécsi gyászhirdetés Pauline Hirschfeld haláláról (1897.1.26.)

Read Full Post »

Schapringer Joachim

J. S. -nek, mint a pécsi község elöljárójának címzett levél részlete. (1846)

Ebben a bejegyzésben a 19. század közepének és 2. felének egyik kiemelkedő pécsi személyiségét mutatom be röviden.
Schapringer Joachim 1809-ben született Nagy- kanizsán. Pécsre 1840-ben települt, termény- és sertészsír-kereskedéssel foglalkozott. 1862-ben Grün Zsigmonddal társulva megnyitotta első bank- és váltóüzletét, 1869-ben önállósult. 1876-ban Móric és Ignác fiát a cégébe társul fogadta.
Jelentős gazdaságszervező és közéleti tevékenységet fejtett ki. Az 1881-ben alakult Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke 1890-ig. Kezdeményezte az Osztrák-Magyar Bank pécsi fiókjának felállítását, támogatta a Pécs-Barcs és Pécs-Budapest vasút  ügyét. Egyik alapítója és elnöke volt a Pécsi Kölcsönös Segélyegyletnek. Részvénytulajdonosa volt a Pécsi Sertéshízlaló Rt.-nek, Kaposvárott volt egy gőzmalma. Banküzlete az Adria Biztosító területi képviseletét is ellátta.
1857-től 1860-ig kinevezett képviselő, ún. községtanácsos, 1872-1894-ig a városi közgyűlés virilis tagja, a legnagyobb adófizetők egyike. 1886-ban “csepregi” előnévvel nemességet szerzett.
1848 és 1874 között pécsi izraelita hitközség elnöke. 1848-ban az egyenjogúsításért fellépő országos izraelita értekezleten, majd 1868-ban az Országos Zsidó Értekezleten képviselte a pécsi gyülekezetet.
Elnöksége idején épültek fel a pécsi hitközség iskolái és a mai zsinagóga. Egyik alapítója Pécs 1870 éa 1906 között kiadott újságjának, a “Fünfkirchner Zeitung”-nak, melybe  cikkeket is írt. Tagja volt a Nemzeti Kaszinónak, személyéhez több nagyobb összegű karitatív adomány fűződött.
1896. augusztus 1-jén halt meg Pécsett.

Forrás: Pécs Lexikon II. Kötet, 192-193. oldal, “Schapringer Joachim” szócikk
Szerzők: Gál Zoltán, Vörös István Károly

A csepregi Schapringer család mauzóleuma a pécsi izraelita temetőben.

Read Full Post »