A zsinagógai tér 3.

Megüresedtek. De nem maguktól.

A pécsi gettó felállításáig (1944. május 9.) a zsinagógában a nemek szi- gorúan elkülönülten foglaltak helyet: a férfiak a földszinten, a nők a déli, nyugati és északi karza- tokon.
A háború után a súlyos vesztességet szenvedett pécsi zsidó közösség már nem használta a karza- tokat, a földszinti jobb oldali padsorba  ültek a férfiak, a bal oldaliba a nők. A padok sorszámát az oldallapjukon elhelyezett, római számmal ellátott táblácskák jelzik (I-XVI).
A földszinten 476, a karzatokon, melyek közül a déli és az északi két emeletes, 448 ülőhely van. Ezekre a nyugati homlokzat két szélén lévő lépcsőházán át lehetett feljutni.
A szlavóniai tölgyfából készített padok némelyikén réz névtáblák láthatók, amelyek a Soá áldozataivá vált családtagokra emlékeztetnek.

Read Full Post »

A zsinagógai tér 2.

Alig maradt, aki megemlékezhetne.

A zsinagógai tér nyugati falánál, a női karzatok alatt két emlékmécstartó szekrény áll. Az elhunyt hozzátartozókról való megemlékezés az első évfordulón a temetés napjára esik, a további években az elhalálozás napjára. Ez a Jahrzeit,  jiddisül: jorcájt. Mindig a zsidó naptár (luah) dátuma az irányadó. Ilyenkor mécsest gyújtanak emlékükre és káddist mondanak értük.
A szekrény belső hátlapján foglalatok, némelyikben még régi elektromos izzók is láthatók. Ezek a berendezési tárgyak tehát jóval fiatalabbak, mint maga zsinagóga  épülete (1868), melybe 1871-ben vezették be a gázvilágítást.
Azt, hogy kikért égtek az emléklángok, általában fekete keretezésű, kemény kartonból készült, kb. 18×12 cm-es feliratos táblácskák elhelyezésével adták tudtul.
Az északi emlékmécsestartó szekrény kis oromívén ez  olvasható:
כי אתה תאיר נרי
Magyarul: “mert Te világítod a gyertyámat”.
Az üvegajtók feletti íves felületen ez áll:
לזכרון נפשות בני אדם שנדרו קרן קימת לעולמים
ביום מותם יאירו הנרות האלה עד אחרית הימים.
Magyarul: Azon emberek emlékére, akik lelküket az örök életnek adták át. Ezek a gyertyák a haláluk napján világítanak – az idők végezetéig.
A héber szövegek leírását és magyar fordítását Mihály Amichay Évának köszönöm.

Read Full Post »

A zsinagógai tér 1.

Az előcsarnokot és a zsinagógai teret egy üvegablakos fából készült szélfogó (“vindfang”) választja el. Ennek ajtaján belépve   a zsinagógai térbe rögtön a keleti fal előtti tóraemelvényre és  a mögötte magasodó, koronával díszített tóraszekrényre esik a pillantásunk.

A déli oldalon lévő adománygyűjtő.

Mielőtt azonban előremegyünk, érdemes megállni itt egy kis időre, hogy gyönyörködhessünk a karcsú vasoszlopok által tartott női karzatok és a színes stilizált-geometrikus motívumokkal festett kazettás mennyezet adta térélményben is. Miután hagytuk magunkra hatni a szép látványt, még mindig ne siessünk előre, hanem előbb nézzük meg a zsinagógai tér nyugati oldalánál elhelyezett nem hivalkodó, de mégis fontos berendezési tárgyakat. Most a két alamizs- nagyűjtőt  (mattan beszéter) mutatom be. Ezek a bejárati ajtó közelében – attól jobbra, ill. balra  – állnak. A zsinagóga fontos felszerelési tárgyai, mert az irgalom, a jótékonyság gyakorlása tórai parancs. Önmagában nem érdem, hanem kötelesség.
A déli adománygyűjtő jobb felében a szegény sorsú betegek gyógyítására lehetett adományozni a Rofé Cholim javára, a bal fele pedig az általános adományok (cdáká) célját szolgálta, amelyeket a hitközség vezetése általában a szegények anyagi megsegítésére használt fel.
Az északi adománygyűjtő belül szintén két részre osztott. A jobb fele  különösen a temetésekkor fontos szerepet játszó Chevra Kadisha (Szent Egylet) támogatását szolgálta. A bal felének felirata annyira lekopott az idők során, hogy sajnos nem lehet  már leolvasni, hogy az ide elhelyezett persely milyen célra gyűjtötte a pénzt.
Mint azt egy korábbi bejegyzésben már írtam, a rendezett hitközség megalapítására 1840-ben került sor, ebből az évből származik a Chevra Kadisha alapszabálya is. 1845-ben alakult meg a szegény betegek segélyezésére egy betegápoló egyesület Rofé Cholim (orvos, betegek) néven, Fuchs Mór elnökletével.

Az északi oldalon álló persely.

Ez  az önkéntes szervezet a rászorultaknak gyógyszer, élelem és pénzsegélyt nyújtott, sőt orvost is alkalmazott Dr. Weiszmayer személyében, aki 50 forint tiszteletdíj fejében gyógyította a város szegény zsidó betegeit. Az egylet rendszeres tagdíjakból, templomi gyűjtésekből, ill.  a Tóra előtti felajánlásokból fedezte kiadásait.
Jegyzőkönyveit, elszámolásait a főrabbi vizsgálta felül és hagyta  jóvá aláírásával. A déli oldalon lévő alamizsnagyűjtő perselybe lehetett tenni az 1868-as magyar  felirata sze- rint  a “Szegény betegek gyó- gyítására önkénti adományok”- at. A Rofé Cholim az 1944-es német megszállásig működött.
Köszönöm Mihály Amichay Éva segítségét a héber feliratok fordításában.

Forrás: Schweitzer József
A Pécsi Izraelita Hitközség története, Budapest, 1996, 25-26. oldal

Read Full Post »

A mai zsinagóga – az előcsarnok 3.

Régóta üresen. Oka van.

Az előcsarnokban egy hirdetőtábla is látható. Ebben tették közzé a házasulandók nevét. A közösségi imákról kifelé menet a férfiak így szerezhetek tudomást arról, kik kerülnek hamarosan rokonságba. A női lépcsőházak kijáratánál nincs hirdetőtábla. A hitközség nő tagjai nyilván más csatornákon már  megtudták a számukra is fontos információkat.
Bár nem tartozik az előcsarnok eredeti berendezéséhez, de mivel ma itt  van az “ideiglenes” helye, meg kell említsük a Holokauszt pécsi áldozataira emlékeztető gránittáblát.
A mai Szigeti, Tüzér és Athinay utcák által határolt területen volt az ún. “Lakits” lovassági laktanya, szemben az Alpár Ignác által tervezett honvéd hadapródiskolával (1898).

Megmenekült.

A pécsi zsidóságot 1944. június végén a gettóból  e laktanya istállóiba terelték, és ezzel az emberek testi-lelki szenvedését még tovább fokozták. Július 4-én és 6-án innen hajtották a csendőrök és  a német katonák Pécs megalázott,  jogfosztott és kisemmizett polgárait az állomáshoz, ahol már várták őket a marhavagonokból összeállított szerelvények.
A mintegy 20  haldoklót  a hozzá- tartozóknak a sorsukra kellett hagyniuk.
Az egyik laktanyaépület  Szigeti utcára néző falán helyezték el 1996-ban azt az emléktáblát, amely most az előtér déli részében látható.
A város ezt az egykori laktanyát eladta egy külföldi ingatlanfejlesztő cégnek, amely 2-3 éve a telken minden épületet lebontott.  Schönberger András főrabbi hozatta  el az emléktáblát a zsinagógába a bontási munkák megkezdésekor.
Epilógus: Mivel a laktanya és istállói 1944 nyarán beváltak “átmeneti tömegszállásnak”, a háború után a Pécs környéki falvak “nemzet- és hazaáruló” sváb családjait ugyanitt őrizték a magyar hazából való elűzés előtti napokban. A zsidó vagyon szétosztása után a sváb vagyon volt soron…  A svábok emléktábláját is sikerült  valakinek időben biztonságba helyezni. Ha épül valaha itt még valami, az emléktáblák visszahelyezése erkölcsi kötelesség. Ez nem lehet kérdés.

Read Full Post »