Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘pécsi gettó’ Category

dcsszEbben a bejegyzésben a pécsi gettóból történt egyetlen szökés részleteit ismertetem. A történetet Wiesenberg Klára zongoratanárnő pécsi népbírósági vallomása alapján mutatom be. Ő tanúként lett beidézve 1947-ben az egykori gettóparancsnok, dr. Németh László perében. A per anyaga megtalálható a Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában.
A gettó felszámolásáig a városi kertészetben, vagy “kiigénylés” alapján a pécsi bolgárkertészetekben zsidó nőket dolgoztattak. Köztük volt Wiesenberg Klára is. Vőlegénye, Martyn Ferenc festőművész, júniusban egy alkalommal a kertészet kapujában azt mondta, hogy a gettó hamarosan “el fog költözni”, ezért vele kell mennie, hogy biztos rejtekhelyre vihesse. A megbeszélt napon a vőlegény a kertészet kapujában várta és magával vitte a Mecsekre. Onnan csak este jöttek le a férje egyedül élő ismerősének, Szücsi Gézának az Ágoston téri lakására.
Idejárt Szűcsi egyik ismerőse, egy Domonkos nevű férfi, aki Szücsi szerint kommunista volt és teljesen megbízható, nem kellett előle elbújnia. (Utólag kiderült, Domonkos jelentette fel Szűcsit.) Itt három napig tartózkodott, amikor a vőlegénye Zrínyi utcai házából egy nő azzal a hírrel jött Szücsihez, hogy Martyn lakását feltörték a rendőrök, sőt, az egész Zrínyi utcát is átkutatták. Azt tanácsolta, Wiesenbergnek,  menjen el innen, mert “kellemetlensége” lehet még. A vőlegénye ekkor Budapesten tartózkodott, így ő nem tudta, mit tegyen. A házhoz este érkező detektívek elől a padláson bújt el, akik bár jártak a padláson, nem vették észre. Szücsi Gézát letartóztatták és internálták. Wiesenberg Klára még aznap éjjel a Zobák – Kárász – Magyaregregy vonalon átment a Mecseken és Magyarköblénynél vonatra szállva Kaposvárra utazott, vőlegénye nővéréhez. Innen táviratot küldött Martynnak a fővárosba, hogy a dombóvári állomáson várja. Amikor ő Kaposvárról Dombóvárra ért és leült a váróban, odajött hozzá egy csendőr és az iratait kérte. “Én mondottam, hogy nincs nálam semmiféle igazoló irat, és kértem, hogy hagyjon békén, azonban mondotta, hogy nem teheti, mert valaki azt közölte vele, hogy egy menekülő zsidó nő vagyok, és magával vitt a csendőrőrsre.” A csendőrőrsön rendesen bántak vele, akár meg is szökhetett volna, de a bolyongásban már nagyon elfáradt, nem akart már tovább szökni, örült, hogy visszakerülhet a szülei mellé a gettóba. Másnap két csendőr a pécsi rendőrkapitányságra kísérte. Itt a szökése részleteiről faggatta egy rendőrtiszt. “Én azonban semmit sem voltam hajlandó mondani, csupán annyit, hogy a szabadságomat védtem, amihez mindenkinek joga van.” Három napig tartották a fogdában, itt találkozott az édesapjával is, akit a szökése után azonnal behoztak a kapitányságra, hogy megtudják, hová ment a lánya. Az édesapja is örült annak, hogy látja őt, és megint együtt vannak, mert “most már nincs semmi baj.” Együtt vitték őket vissza a gettóba néhány vidéken elfogott zsidóval, akiket addig szintén a rendőrségi fogdában őriztek.

martyn-sírja

Martyn Ferenc síremléke a pécsi zsidó temetőben.

Emléktábla a pécsi toldi utcában a Martyn-házaspár egykori lakásának falán.

Emléktábla a pécsi Toldi utcában a Martyn-házaspár egykori lakásának falán.

Reklámok

Read Full Post »

dcsszA pécsi gettót a városi rendőr-főkapitányság tíz fegyveres közege őrizte. Ennek ellenére a fonott sövénykerítésen való észrevétlen átjutás nem volt lehetetlen. Egy zsidó testvérpár azt nyilakozta 1945-ben egy igazolóbizottság előtt, hogy az egyik férfi szomszédjuk többször is beszökött hozzájuk a gettóba és élelmet hozott nekik. Ehhez valóban nagy kurázsi kellett, mert ha egy ilyen akciója közben elfogják, azonnal internálják.
Kiszökni is lehetett volna, de… hová is, kihez is? A zsidóknak a lakáskulcsaikat a gettóba vonuláskor le kellett adni, és a városi Lakásügyosztály már május közepén megkezdte a zsidó tulajdonú lakások kiutalását az “őskeresztény” igénylőknek. Külső segítség nélkül tehát nem volt hová szökni, kinél elbújni. Egy valaki megpróbálta: Wiesenberg Klára zongoratanárnő. Vőlegénye, lovag Martyn Ferenc festőművész, a város művésztársadalmának közismert nem zsidó tagja. Köztudomású volt, hogy jegyesek. Tehát hozzá nem mehetett, mert a rendőrség ott  fogja keresni először. (Kereste is.)
A szökés részleteiről a következő bejegyzés fog szólni. Az üggyel 1944. július 2-án a helyi napilap, a Dunántúl, is foglalkozott röviden. A Wiesenberg Klára  ellen indított rendőrségi eljárásnak sok értelme nem volt, mivel július 4-én deportálták.

w-k-szokese

Wiesenberg Klára visszatért a deportálásból, Martyn Ferenc 1945-ben feleségül vette. Házasságukból gyermek nem született, később elváltak. A Pécsi Zsidó Hitközség elöljárósága úgy döntött, hogy Martyn Ferencnek, mivel a legádázabb zsidóüldözés korában is rendíthetetlenül kitartott menyasszonya mellett, sírhelyet biztosít egykori felesége mellett a zsidó temetőben. Ahogy ő megvárta az elhurcolt menyasszonyát, úgy Klára asszony is “megvárta” őt. 1986-tól egymás mellett pihennek…

Wiesenberg Klára sírja a pécsi zsidó temetőben.

Wiesenberg Klára sírja a pécsi zsidó temetőben.

Read Full Post »

dcsszA pécsi gettó rendőrparancsnoka, Dr. Németh László rendőrfogalmazó, rendkívül fontos részfeladatának tekintette a gettóba szorított zsidók házaséletének megoldását. Erről az 1944-es pécsi Zsidó Központi Tanács egyik tagja, Hárnik István, így emlékezett a Népbíróság előtt Németh perének egyik tanújaként: “Az előzetes tárgyalások során Németh Lászlónak az volt a legnagyobb problémája, hogy a házastársak gettóbeli együttélését miként oldja meg, miután erkölcsrendészeti okokból  különös súlyt helyezett arra, hogy a gyermekek meg ne botránkozzanak a házas együttélésen. Először egy külön szobát akart kijelölni, s hiába mondottuk, hogy erre ne legyen gondja, folyton a magasabb közerkölcsiséget emlegette, mire megmondottuk, hogy az még feltűnőbb, hogy a kijelölt szoba előtt ácsorogjanak az emberek. Ekkor az az ideája támadt, hogy az udvaron lévő bokrokban intézzék el a házastársak, és lebeszéltük végül azzal, hogy nekünk most egészen más gondjaink vannak, s majd ez meg fog magától oldódni. Erre abbahagyta ennek a témának a feszegetését.”

A népbírósági per anyaga megtekinthető mikrofilmen a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. (Pécs, Király u. 11.)

Alább folytatom a pécsi “gettólista” közzétételét.  (A képek kattintással nagyíthatók)

Gettó-könyv-gépelt-másolata-28

Gettó-könyv-gépelt-másolata-29

Gettó-könyv-gépelt-másolata-30

Gettó-könyv-gépelt-másolata-31

 

 

 

 

 

 

Read Full Post »

dcsszA gettóbeli életről több túlélő is beszámolt. E blog “Könyvek” menüjében az ajánlott kötetekben részletes leírások találhatóak ezzel kapcsolatban. De hogyan látta mindezt egy pécsi rendőr? Az alábbiak Dr. Németh László gettóparancsnok népbírósági peranyagából valók, Máthé Ferenc (a per idején már nyugalmazott) rendőrőrnagy tanúvallomásának részletei.
“Az őrszolgálatot Gyánó (János) és az én felváltott parancsnokságom alatt és ellenőrzésem mellett 10 ember látta el. (…) annál is inkább ellenőriztük az őrséget, mert minden órában szigorú ellenőrzés volt, amelyet a Gestapóval együtt rendőrtisztek láttak el. (…) Gettózáskor mi azt a parancsot kaptuk, hogy a gettó területét a (Pécsi Központi Zsidó) Tanács tagjain kívül csak azok hagyhatják el, akiknek erre kilépési engedélyük van, ezen felül azok, akik csoportosan kertészeti munkálatokra mentek, és akiket két zsidó rendőr a menet elején és a végén, valamint a munkahelyre való kísérés alkalmából egy rendőr kísért. Ezek zárt rendben meneteltek a kocsiúton, a sorból nem volt szabad kilépniök, s a munkahelyen is tilos volt bárkivel beszélni. (…) A gettó területén bent emlékeztem szerint este 9 óra után már csak a gettóban felállított zsidó botos őrség közlekedhetett az utcán. Nekünk meg volt tiltva a velük való beszélgetés és a gettóban lévőknek sem volt szabad a gettó kerítéséhez egészen közel menni. (…) Arról tudok, és magam is tapasztaltam, hogy a gettóban elviselhetetlen zsúfoltság volt, még a szuterénokban és a folyosókon is emberek szállásai voltak (…)”

A népbírósági per anyaga megtekinthető mikrofilmen a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. (Pécs, Király u. 11.)

Alább folytatom a pécsi “gettólista” közzétételét.  (A képek kattintással nagyíthatók)

Gettó-könyv-gépelt-másolata-21

Gettó-könyv-gépelt-másolata-22

Gettó-könyv-gépelt-másolata-23

Gettó-könyv-gépelt-másolata-24

Gettó-könyv-gépelt-másolata-25

Gettó-könyv-gépelt-másolata-26

Gettó-könyv-gépelt-másolata-27

Read Full Post »

dcsszAz előző bejegyzésében említett Dr. Németh László pécsi rendőrfogalmazóról, a helyi gettó parancsnokáról, az alábbiakban kiderül, hogy volt az a pénz, amiért még a gettóparancsnokként is embermentővé vált. Valójában sajnos nem, csupán csak korrumpálható volt.
A szöveges rész alatti fotókkal folytatom a pécsi gettólista közlését.

Steiner Györgyné tanúvallomása a Pécsi Népbíróság előtt 1947 októberében Dr. Németh László perében:

“Én Németh Lászlóval közvetlen kapcsolatba csak akkor kerültem, amikor Steiner Antal nevű, akkor két és fél éves gyermekemet a gettóba elvitték és akkor kerestem fel.  A helyzet ugyanis az volt, hogy férjem munkaszolgálaton volt, és zsidó származású, én pedig római katolikus vagyok, s mivel házasságkötésünkkor férjem rezerválist nem adott, így a gyermek zsidó vallású. Egy vasárnapi napon két rendőr és egy detektív keresett fel a lakásomon, és közölték, hogy a fiamért jöttek, akit el kell vinniük a gettóba. Én könyörögtem nekik, hogy ne vigyék el a gyereket, de erre azt mondták, hogy nekik erre parancsuk van, és el kell vinniök, inkább csomagoljak össze, amit akarok, mert ők készségesen elviszik férjem hozzátartozóinak, akik a gettóban voltak. Ugyanis lent volt a sógornőm, dr. Steiner Lászlóné, a gettóban. Én velük mentem, de bizonyos távolságra a gettó kerítésétől nem engedtek tovább menni. Ez dél felé történhetett, és én utána kimentem dr. Németh Lászlóhoz. Ő másnapra rendelt vissza és azt mondotta, hogy addigra elintézi. Hétfőn d.e. ismét felkerestem, és akkor azt mondotta, hogy még nem tudta elintézni, jöjjek vissza d.u. 1/2 6-kor. Én erre visszamentem, de valaki volt nála, akivel tárgyalt. Kiszólt, hogy várjak kinn a folyosón. Ezután rövidesen elment. Rövid várakozás után megjelent egy ősz hajú rendőrtiszt, akivel nekem már volt szóváltásom azért, mert sógornőmmel akartam találkozni a gettóban, és akkor nagyon goromba volt hozzám. Én azt hittem, ő a gettóügyek intézője, ezért szóltam neki, és elmondottam az esetet. Ez az  úr kijelentette, hogy szó sem lehet segítségről. Ekkor én azt kérdeztem tőle, mibe kerül, ha elintézi. Erre azt válaszolta, hogy 10 ezer Pengőbe. Végülis 8 ezer Pengőben megegyeztünk, amit én nyomban ki is fizettem neki. Erre a rendőrtiszt elment, azt ma már nem tudom megmondani, milyen irányba, mert az nem figyeltem meg, hogy merre megy. Arra homályosan emlékszem, hogy Németh előzőleg az emeletre ment fel. Talán 10 vagy 15 percet várakozhattam még, amikor Németh közölte velem, hogy menjek le a gettóba, meg fogom kapni a gyermekemet, ő is megy le mindjárt. Amire én azután villamoson leérkeztem, addigra már Németh László ott  volt, s mire én odaérkeztem, addigra már a gettó bejáratánál a vasúti bérház előtt volt a gyermekemmel együtt a sógornőm, akitől én átvettem a fiamat. Németh László azután még azt mondotta nekem, hogy a gyermeket sürgősen kereszteltessem meg.
Mást előadni nem kívánok, felolvasott vallomásom jól van felvéve.”

(A képek kattintással nagyíthatók.)

getto

getto-16

getto17

getto18

getto19

getto20

Read Full Post »

dcsszDr. Borbola Jenő a pécsi rendőrkapitányság vezetője a gettó parancsnokául Dr. Németh János századosi rangban lévő rendőrfogalmazót nevezte ki. A népbírósági tárgyalásán megszólaló tanúk ellentmondásos képet festettek róla. Egyesek szerint nagyon ellenséges volt a zsidókkal, folyamatosan fenyegetőzött, durva hangnemben beszélt a Zsidó Tanács tagjaival is. Ugyanakkor mások szerint jóindulatú és emberséges volt, segített a lehetőségek biztosította szűk keretek között. Németh a tárgyalásán azt mondta, hogy a folyamatos szigorításokat a parancsnoka utasítása alapján rendelte el, őt pedig a városban lévő németek (SS?, Gestapo?, Sicherheitspolizei?) instruálták. A népbíróság 10 hónap börtönre ítélte. Németh felmentésért, a népügyész súlyosbításért fellebbezett. A Népbíróságok Országos Tanácsa megsemmisítette a Pécsi Népbíróság ítéletét, és Dr. Németh János egykori pécsi gettóparancsnokot népellenes bűntettekért tíz év és tíz hónap fegyházbüntetésre ítélte. A másodfok azzal indokolta a jelentős szigorítást, hogy Németh intézkedései nagy tömegű embert érintettek és így rengeteg szenvedést okoztak. A népbírósági per anyaga megtekinthető mikrofilmen a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. (Pécs, Király u. 11.)

Alább folytatom a pécsi “gettólista” közzétételét.  (A képek kattintással nagyíthatók)

gettolista10

gettolista11gettolista12

gettolista13gettolista14

Read Full Post »

dcsszEbben a bejegyzésben folytatom az 1944 áprilisában összeállított pécsi gettólista közzétételét. Dr. Greiner József hitközségi elnök és segítői precíz nyilvántartásokat vezettek a gettólakókról, mivel a létszám nem volt állandó. Öngyilkosságok, munkaszolgálatos behívások és családegyesítések révén történt ki- és beköltözések miatt bizonyos ingadozás jellemezte a létszámhelyzetet. A gettó június 29-én ill. 30-án történt felszámolásakor a pécsi “Zsidó Tanács” teljes iratanyaga az irodaként működő helyiségben maradt, majd annak kiürítésekor elveszett. A kutatás mai ismeretei szerint későbbi időből nem maradt fenn “belső” nyilvántartás. Hatósági igen, így néhány létszámadat rendelkezésre áll. Ezekről később írok egy bejegyezést.

(A képek kattintással nagyíthatók.)

gettolista-5

gettolista-6

gettolista-7

gettolista-8

gettolista-9

Read Full Post »

Older Posts »