1944-ben a zsidónak minősített természetes és jogi személyek ingó és ingatlan vagyonának megszerzése iránt – amint azt számos korábbi bejegyzés illusztrálja – igen széles “érdeklődés” mutatkozott lakossági és közületi részről egyaránt. Az alábbiakból az ismerhető meg, hogyan történt dr. Fodor Leó klinikai főorvos magánrendelőjének és lakásának kifosztása. A blog rendszeres olvasói dr. Fodor nevével már korábban találkozhattak, amikor a sárga megkülönböztető csillagot nem viselő zsidókról írtam. Ő a magánrendelőjében nem viselte a köpenyén a sárga csillagot, amiért egy keresztény betege feljelentette. Erre a rendőrség őt előállította, majd internálta. A lakása nyilván hatósági zár alá került, ahová azonban időnként különböző személyek bejártak és az államkasszának történt készpénzbefizetés ellenében ingóságokat vittek el onnan.
Kik jártak a lakásban? Dr. Baranyai Aurél, Pécs közismert gyógyszerésze, a fellelhető gyógyszereket szedte össze az egyik helyi honvédkórház számára, utána egy honvéd orvostiszt járt a rendelőben, aki orvosi műszereket és berendezéseket vitt el. Takács Gyula, a Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem gondnoka, pólyákat, kötszereket és egy gumilepedőt vásárolt. Eiter Sándor lakatos 278 kg ócskavasat, vitéz Molnár László honvéd vezérőrnagy pedig 30 q kokszot, 6 q szenet és 56 q tűzifát fizetett ki a pénzügyőröknek a Fodor-házban talált ingóságok közül. A városi kertészet Fodor Leó közel 700 darabos pozsgásokból álló növénygyűjteményét “vette őrizetbe”.
1944. szeptember 5-én Szepes András és Osváth Károly a Forgalmi adóhivatal tisztjei és Télesy Géza, a Magyar Köztisztviselők Értékesítési és Fogyasztási Szövetkezete pécsi fiókjának üzletvezetője a kamrát ürítette ki. A felvett jegyzőkönyv szerint ezt találták értékesíthetőnek: 13 üveg törköly pálinka, 26 üveg különböző likőr, 5 kékítő, 1 csomag kamilla tea, ½ kg Frank kávé, 20 dkg köménymag, 3 dkg szegfűszeg, 6 dkg gyömbér, ½ kg sárga borsó, 2 kg mák, 15 db kristály celofán, 10 db zselatin, 1 csomag tortalap, 30 db szörp szívószalma, 8 kg só, ½ kg keményítő, 5 dkg babér, 14 liter 8 %-os ecet demizsonban, 2,5 liter 8 %-os ecet üvegben, ½ kg paprika, 2 liter uborkasaláta, ½ liter reszelt alma, 24 üveg különböző befőtt, 8 kg só, 5 kg asztali só, 1 kg keményítő, 1 kg mák, 5 kg dió, 1 C gyufa, 5 kg nullás liszt.
A “látogatás” után 382.36 Pengővel gyarapodott a magyar államkincstár. Az éléskamrában és a lakás más helyiségeiben talált 51 üveg különböző márkázott és márkázatlan szeszes italt nem árazták be, mert Télesy szerint bizonyára megromlottak már, és ezért emberi fogyasztásra alkalmatlanok. (De ettől még elvihették. Mint tudjuk, bizonyos alkoholtartalmú italok az üveg felbontása után is évekig fogyasztható minőségűek.)
Dr. Fodor Leó több mint 2000 kötetes házi könyvtárát Csorba Győzőnek kellett volna idővel elszállítani a Városi közművelődési könyvtárba, az Apáca u. 8. szám alá. Úgy tűnik, a feladathoz nem tudott külön fuvart szerezni, mert a fogatokat a Pénzügyigazgatóság a zsidó lakások kiürítéséhez vette folyamatosan igénybe.
Az alábbi fényképek kattintással nagyíthatók. Az első két dokumentum eredetije a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában található.
Valoszinuleg 1941 nyaran, amikor 5 ev korul lehettem, edesanyammal Pecsett voltunk a nagyszuleimnel nyaralni, akik a Perczel utca 32-ben laktak az elso emeleten. A haz ma is all. Anyam sokat nyavalygot velem a mandulaim miatt es amikor ott voltunk, kisutottek, hogy el kellene engem vinni Dr. Fodor Leohoz, megkerdezni a velemenyet, mit kellene tenni, mivel a csecsemokent kimetszett mandulaim visszanottek. Persze rettenetesen hadakoztam a vizit ellen, de azt igertek, hogy ez csak vizsgalat lesz, nincs mitol felnem.
Ugy emlekszem, hogy valahol a Szechenyi ter fole mentunk es miutan Dr. Fodor megnezte a torkomat, perceken belul egy operalo szekben talaltam magam, a villanyt leoltottak es csak a homlokan levo kerek tukor fenyeben lattam, hogy mi tortenik velem. Egy gumibol keszult furdosapka alaku dolgot kotottek a nyakam kore es az allan ala, ami a folyadekok osszegyujteset szolgalta, Azt hiszem, hogy az egy arviz kevereke volt mindavval, ami a torkombol folyt lefele. Aztan csillogas,,, es mintha vagohidat csinaltak volna a torkomban… Ma is emlekszem arra a borzalmas par perce. Aztan hazavittek a Steiner nagyszuleim lakasara es ott fagylalttal probaltak megnyugtatni, A nagyszuleim es a szuleim mind a Soa aldozatai lettek, igy sose fogom megtudni, hogy szeditettek-e avval, hogy “csak vizsgalatra” keszultunk. –Anyam, amig ilt sose csapott be, sose szeditett, meg akkor sem, amikor a pesti csillagos hazbol kirendeltek kenyszermunkara.
Mindig betartotta az igeretet, hogy hamarosan viszontlatom, csak az utolso utjarol nem tert vissza, amikor a nyilasok a svajci vedett hazbol hajtottak el Eichmann parancsara 1944 november elejen. Meg egy levelezolapot kuldott Banhidarol, amelyben azt uzente, hogy varjak rea turelmesen. — Meg ma is varom szegenyt…
Tisztelt Tarján Úr! Köszönöm, hogy megosztotta személyes élményét Dr. Fodor Leóról. Jól emlékszik, a Megye utca a Széchenyi térről indul felfelé. Bizonyára nem csapták be kisgyerekként, vizsgálatra vitték, de elfogadva dr. Fodor véleményét, hogy ha már itt vannak, legjobb lenne mindjárt segíteni a problémán, átesett egy ambuláns műtéten. Felnőtt korban – azt mondják – a mandulaműtét még rosszabb. Tehát csak jót tettek Önnel, amit persze “in situ” nem tudott elhinni. A Perczel utca 32. számú bérház ma is áll, tervezőjéről, kivitelezőjéről, tulajdonosáról is szeretnék egy-egy bejegyzést írni, de az év végével visszatérek a 19. századi pécsi zsidó közösséghez, így erre nem mostanság kerül sor. Üdvözlettel, Schniedesch
Minden, a zsidósággal, a zsidó múltal foglalkozó
cikk, írás érdekel.
Az eddigieket köszönöm !
Franz Orf
Tisztelt Orf Úr! Köszönöm az érdeklődését a blogom iránt. Úgy gondolom, hogy ebben a tempóban haladva még pár évre kitart az az anyag, amit a pécsi zsidóság történetéről összegyűjtöttem. És talán menet közben újabb és újabb adatokra találok. A kérdés csak az, hogy adatik-e ennyi idő nekem? Meglátjuk.
Ha feliratkozik a blogom követői közé, akkor minden új bejegyzésről automaikusan értesül. Üdvözlettel: Johann Schniedesch