A pécsi és Pécs környéki zsidóság deportálásának 70. évfordulójára gazdag programmal emlékezett a Pécsi Zsidó Hitközség. Ennek keretében emléktáblát avattak az izraelita hitközség elemi iskolájának falán. Avatóbeszédet dr. Krassó Sándor, az iskola egykori tanulója mondott. Ő mondhatni “csodával határos módon” a elkerülte deportálást. A közönség soraiban iskola diákjai közül még hárman voltak jelen.
A Gellér B. István Munkácsy-díjas pécsi szobrászművész által tervezett fekete gránit emléktábla figurális dísze egy jobb kéz, amely egy jádot tart. (Az emléktábla fotója kattintással nagyítható.)
Az iskola mintegy 110 diákja és tanárai Auschwitz áldozatai lettek. Köztük volt Kárpáti Sámuel, az iskola nyugdíjas igazgatója, Danziger Zsigmond igazgató, Schwarcz Samu hittantanár, Mangold Rezső énektanár és özv. Feszlerné Székely Mária tanítónő. A tantestület két fiatal tanárát munkaszolgálatra hívták be, így őket nem deportálták, túlélték a háborút. Az egyikük Pataki (Pahmer) Miklós volt.
A deportált diákok közül ketten tértek csak vissza: Somogyi Izsó autóalkatrész-kereskedő két fia, Péter, és Tamás. Úgy kerülték el a többi pécsi gyermek gyorsan bevégződő sorsát, hogy mivel ikrek voltak, “félre tették” őket Mengele kísérletei számára. A két fiúról a Pécsre történt visszaérkezésükkor fénykép készült, amely az egyik hitközségi irodában látható.
Az iskola 1945-1947 között 30 diákkal ismét működött, a tanulók budapesti árva zsidó gyerekek voltak. Az egyházi fenntartású iskolák 1948-as államosítása végképp megpecsételte az intézmény sorsát.