A 19. sz. második felében a pécsi zsidó közösségben meghatározó szerepet játszó Engel Adolfot egy korábbi bejegyzésben már bemutattam. Ő 1844. májusában kötött házasságot Justus Annával. E frigyből nyolc gyermek született, négy lány és négy fiú (Berta, Heléna, Lujza, Marianna, Gyula, József, Mór, Sándor. E felsorolás nem a születési sorrend!) Bertát a bajai születésű és Pécsett letelepedő Dr. Lőwy -1903-tól Lóránt– Lipót (1845-1922) orvos vette nőül.
Jánosi Engel Adolf a városházától délre, a mai Perczel és Munkácsy utcák által határolt meglehetősen hegyes szögű telken egy kétemeletes bérházat építtetett, melyet Berta lányának és a férjének ajándékozott, aki az épület “névadója” lett. A város akkori közönsége ezt a nagyszabású építkezést bizonyára örömmel vette, ugyanis e telken két elhagyatott, romos ház állt, melyekről mindent elmond, hogy a pécsiek ezeket “Rattenburg”-nak, azaz patkányvárnak hívták.
Pécs központi tere a Lőwy- avagy más néven Lóránt-palotával egy reprezentatív épülettel gazdagodott, mely homlokzatán a francia reneszánszra emlékeztető stílusjegyeket visel, és Pécsett talán az egyetlen korabeli manzárdtetős ház.
A pécsi városkalauzok többségében Ludwig Förster bécsi építésznek tulajdonítják a terveket. Ludwig Förster valóban beírta nevét a hazai építészettörténetbe is, nem csak az osztrákba, jelesül a pesti Dohány utcai és a miskolci zsinagógával. De Pécsre nem tervezett semmit, főképp nem ezt a házat ugyanis 1863-ban Bécsben meghalt. A szóban forgó bérpalota 1883-ban készült el, és az akkor Pécsett élő, később Budapestre költöző Morgenstern Adolf építészhez köthető. A korábban itt álló házak lebontása közben egy függőlegesen félbe vágott nagy címerkövet találtak a munkások, amelyet a 20. sz. végéig Pécs első főiskolája (1367) címereként határoztak meg a kutatók. Most abban van konszenzus, hogy e kőtöredék, mely jelenleg a várostörténeti kiállatás (Felsőmalom u. 9.) kapualjában látható, egészen biztos nem az akkori “studium generale” címerkövének része volt.
Az 1918-1921-ig tartó szerb megszállás idején a Lőwy-palotában működött a szerb katonai városparancsnokság. Napjainkban a földszinten egy gyógyszertár és egy könyvesbolt, az emeleti szinteken irodák és lakások találhatók.
Forrás: Jánosi Engel Adolf: Életemből. Pécs, Pannonia Könyvek. 23-24. oldal.
Apropó Förster:
Jánosi Engel Adolf önéletrajza szerint az épületet (idézek) “a bécsi Förster építész tervrajzai alapján” építették! Hogy Ludwig Försterről (1797–1863) van-e szó, vagy valamelyik, ugyancsak neves építész fiáról – Heinrich Förster (1832–1889), illetve Emil von Förster (1838–1909) -, nem derül ki. Idézem az önéletrajz eredeti, német szövegének erre vonatkozó szakaszát: “In demselben Jahre kaufte ich die den hiesigen Hauptplatz arg entstellende sogenannte „Rattenburg“, den unreinsten Fleck der Stadt, demolirte das alte Gebäude und erbaute 1882 mit Hilfe meines Sohnes Sándor den in der Postgasse stehenden Theil, während das Hauptgebäude, Palais Löwy genannt, nach den Plänen des Wiener Architekten Förster unter der Leitung meines Sohnes Moritz 1883-4 erbaut wurde. Dieser Bau machte sehr große Schwierigkeiten und unvorhergesehene Kosten, weil der Baugrund unterminirt war, und stellenweise 10 Meter tiefe Fundamente erforderte.”
Ich danke Ihnen für die ergänzenden Informationen herzlich.
Gerne! Frohe Ostern! :)