Simon Engel aláírása.
A híres emberek testvérei többnyire ismeretlenül, csendben a háttérben élik le életüket. Így volt ez a pécsi zsidó nagyiparos, jánosi Engel Adolf, Simon nevű öccse esetében is. Élete így jóval kevésbé dokumentált, mint az iparfejlesztő érdemeiért magyar nemességet kapó és az 1870-es évek közepén hitközségi elnökként is tevékeny Adolfé.
Simon 1822-ben született Pécsett. 1836. április 24-től 1839. április 23-ig a közeli Szigetváron Sallomon Fried műhelyében tanulta meg a sapkakészítő mesterséget. A tanoncideje lejártával – 17 évesen – visszatért Pécsre, majd hamarosan Pestre indult. A városi tanácstól 1839. május 18-án kiállított “Wanderbuch” (Vándorkönyv – a személyazonosságot igazoló dokumentum) szerint Simon közepes termetű, szőke hajú és szürke szemű, arányos orrú volt, különös ismertetőjellel nem rendelkezett.
Részlet a “Wanderbuchból”: Stand – Kappelmacher. Religion – Mosaisch
Pesten beállt Jacob Bauer sapkakészítő mesterhez, azonban tőle gyenge egészségi állapota miatt már június 5-én visszaindult Pécsre, hogy gyógyíttassa magát. Andreas Genderits városi orvos megvizsgálta és 1840. november 10-én azt a szakvéleményt adta, hogy ha Simon Engel a munkája miatt erőltetni kénytelen magát, úgy idővel akár a szeme világát is elveszítheti. Mivel egy év alatt sem javult az állapota, minden további szakmai célú vándorlásról (ez volt a “Walz”, avagy a “valcolás”), ami akkor a mesterségbeli tudás bővítésének jól bevált módja volt, le kellett mondania.
De meg is kellett élnie valamiből, így iparűzési engedélyért folyamodott a városi tanácshoz. Kérelmében arra is hivatkozott, hogy édesapja, Peter Engel, 36 évet töltött Pécsett becsületesen élve, és édesanyja, Maria Süsskind, 23 éve él itt tartozásmentesen a város felé. Az engedélyt minden huzavona nélkül megkapta, melynek oka az volt, hogy ekkor épp nem akadt a városban keresztény sapkakészítő-mester.
Engel pecsétje.
Az alább bemutatandó végrendelet 1864 májusában kelt, az örökhagyó június 20-án elhunyt. Házasságából két fia és három lánya született. Adolf azt írta az önéletrajzában, hogy az öt félárva felnevelését minden módon támogatta.
Az eredeti német nyelvű dokumentum megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában. Saját fordításomban közlöm.
“Végrendelet
Mivel hosszabb ideje már nagyon betegnek éreztem magam, és a betegségemből való felgyógyulást Isten mindenhatóságára bízom, így családapaként kötelességemnek érzem, hogy elhalálozásom esetére rendelkezzek az aktív vagyonomról.
Ezért ma szabad akaratomból és teljesen tiszta elmével kinyilvánítom és elrendelem az alábbi pontokat, amelyek alapján a halálom után minden örökösöm a vagyonomat örökli, és e célból itt is lejegyezem az aktíváimat és a passzíváimat.
Az aktív vagyonom:
1-ször: A nevemre a telekkönyvben bejegyzett itteni 14-es számú ház.
2-szor: Az itteni zsinagógában lévő négy ülőhely: 1 férfi- és 3 női ülőhely.
3-szor: Az itteni műhelyhez tartozó boltban, amelyet az én cégem és Bernard Weiss úr cége tart fenn, egy 3000, azaz: három ezer Forintos alap.
4-szer: Egy 400, azaz: négyszáz Forintos aktív adósság anyósomnál, Cäcilie Rosenstocknál.
5-ször: Más aktív adósságok váltóban 200, azaz: kétszáz Forint értékben.
6-szor: Háromszáztizenkét mérő kukorica, melynek értéke mai napi áron 900 azaz: kilencszáz Forint.
Passzíváim:
1-ször: A helyi hitközségnél az ülőhelyeimen negyven-egynéhány Váltóforintos adósság.
2-szor: A helyi gyámhivatalnál egy 800, azaz: nyolcszáz Váltóforint összegű váltóadósság.
3-szor: A helyi polgári kórházban egy 420, azaz: négyszázhúsz Váltóforint összegű váltóadósság.
Ezt követően a felsorolt vagyonomról a következőképpen rendelkezem:
A) A hátrahagyott vagyonomból a fent megadott passzívák levonása után feleségem, Babetty Engel, született Rosenstock, örököljön harminc százalékot, a maradék hetven százalékot egyenlő arányban örököljék a vér szerinti gyermekeim.
B) Amennyiben feleségem, Babetty, özvegy marad, és amíg a gyermekeim is kiskorúak, az egész örökség feletti kezelési jog a feleségemnél marad, azonban gyámok felügyelete alatt. Gyámnak a bátyámat, Adolf Engel urat, David Kaufer urat és Simon Krauss urat nevezem ki.
C) Vagyonom kezelésének ideje alatt a feleségem köteles a gyermekeimet eltartani és társadalmi helyzetüknek megfelelően nevelni, amiért a teljes vagyonból befolyó jövedelem megilleti.
D) Amennyiben azonban a feleségem, Babetty, újra házasságra lépne, úgy a gyámok vonják meg tőle a vagyonkezelést, és a gyermekeim vagyonát bírósági úton biztosítsák.
E) A gyámok egyetértése nélkül a feleségem nem változtathat meg semmit a jelenlegi üzleti és vagyoni helyzetemen, sem az ingó-, sem pedig az ingatlan vagyonomban. Ellenkező esetben a gyámok kötelesek a vagyonom kezelői jogát a feleségemtől azonnal megvonni, és ezt a legjobb kezekbe helyezni.
F) Mihelyt az egyik gyermekem elérte a felnőtt kort, és őt a gyámok a belátásuk szerint képesnek tartják arra, hogy öröklött vagyonát maga kezelje, úgy a gyámoknak el kell járnia, hogy a neki járó örökséget a kezeihez kifizessék.
E meghozott rendelkezéseim legyenek mind megváltoztathatatlan érvényűek, amelyeket a jelenlévő tanúkkal együtt nevem saját kezű aláírásával megerősítek.
Pécs, 1864. május 17-én.
Simon Engel
Előttünk, mint felkért tanúk jelenlétében:
Leop. Bloch
Jakob Paunz
Ignatz Grün“
A tanúk aláírásai.
pecsizsidosag 