A zsidó múlt egyik emléke Bonyhádon.
Az 1840. évi XXIX. törvénycikk egyebek közt kimondta, hogy a zsidók, “ha ellenök erkölcsi magaviseletök tekintetéből bebizonyított alapos kifogás nincsen, az egész Országban és kapcsolt Részekben akárhol szabadon lakhatnak, – kivévén egyedül (…) a bányavárosokat”. Pécs szabad királyi város tanácsa ez ideig meglehetős hatékonysággal védekezett a zsidók beköltözése ellen: ekkor a mintegy 13 ezer lakosból kb. 70 volt izraelita.
A törvényi engedély alapján a szomszédos Tolna vármegyéből, jelesül Bonyádról, is több zsidó szeretett volna a régió legnagyobb városába bejutni. A pécsi magisztrátus a törvénnyel ugyan nem mehetett nyíltan szembe, de igyekezett bürokratikus eszközökkel fékezni az itteni letelepedésüket.
A pécsi városi tanács 1840. évi jegyzőkönyve az alábbi sorokat tartalmazza e “migráns” jelenséggel kapcsolatban:
“Deutsch Jakab, Fürst Löbl és Heimann Mózes Bonyhádi Zsidók az esztendőnek nagyobb részét e’ városban eltöltvén,
Minthogy a’ kóborlókat e’ városban megszenvedni a’ jó rend ellenére lenne; azért meghagyatik a’ 3 Zsidónak, hogy a’ jövő Mártius hónap végéig e’ várost okvetlen hadgyák el, különben fenyíték alá vétetnek.”
pecsizsidosag 