Ebben a bejegyzésben jánosi Engel Adolf (Pécs, 1820. febr. 6. – Bécs, 1903. jan. 10.), ipari vállalkozó életpályáját vázolom fel. Apja, Engel Péter, az egyik első Pécsre betelepülő zsidó, Bonyhádról érkezett 1791-ben. Utóbb feleségül vette az egyik Pécsre betelepült első zsidó családfő, Fuchs Salamon, özvegyét. Második felesége, a németbólyi özv. Schwabachné szül. Szüszkind Mária volt Engel Adolf és Simon édesanyja, aki férje halála után feleségül ment Stern Jakabhoz. Engel Péter a napóleoni háborúk idején szerzett vagyonát később elvesztette, családjára nagy szegénységet hagyott.
Adolf szerény körülmények között nevelkedett, tizenévesként már önmagáról kellett gondoskodnia. Megtakarításaiból folyamatosan fej- lesztette Lyceum utcai üzletét, ahol kezdetben bútorok és különböző fatermékek forgalmazásával foglal- kozott. Kereskedelmi tőkéjéből ipari vállalkozásokba fogott. A Monarchia egyik legnagyobb faipari termeléssel és kereskedelmével foglakozó vállalko- zójává vált, termékei eljutottak Németországba, Franciaországba és Svájcba is. Pécsett a vasút mellett parkettagyárat hozott létre, ahova külön iparvágányt építtetett, 1892-ben. Más vidéki városokban (Szigetvár, Szentlőrinc, Barcs) is kiépített faipari érdekeltségeket. Különböző hazai és nemzetközi kiállításokon számos díjat nyert, az 1878. évi párizsi világkiállításon aranyérmet kapott. 1876 után addigi egyéni vállalkozását átalakította, fiait bevonta az üzletvitelbe, a pécsi cég neve Engel Adolf és Fiai lett. 1880-ban megvette Montenuovo Alfréd herceg mecsekjánosi birtokát, 1884-ben a Baravitzka-féle parkettagyárat Ober-Döblingben Sándor fia és 1885-ben az ócsárd-pázdányi birtokot Gyula fia részére. Nevéhez kötődik a komlói szénkitermelés elindítása és a bányaüzem fejlesztése. Pécsett számos ingatlant vásárolt vagy hozott létre. Ő építette a Széchenyi tér 3. sz. alatti bérpalotát (Loránt-palota), áldozott a Balokány kiépítésére, övé volt a mai Rákóczi úton volt hajdani gőzfürdő, a Czindery kert, a vasút melletti ipartelep. A pécsi közgyűlés virilis tagja volt 1872-1881 és 1884-1886 között.
Meghatározó szerepet játszott az izraelita hitközség kiépülésben, működésében. Már 1844-ben az izraelita hitközség egyik elöljárója volt. 1848-ban belépett a nemzetőrségbe, emellett 12 társával „újító egylet” megalakítását kezdeményezte az izraelita vallási élet reformálására, magyarítására. 1874-1875-ben a hitközség elnökeként sikeresen megakadá- lyozta a Monarchia minden területéről érkező, különböző hitelveket képviselő tagok közötti közösségi szakadást. Vagyonából rendszeresen áldozott a hitközség céljaira. Tevékenyen részt vett a gyülekezet iskolaalapításaiban, s mindkét zsinagóga létrehozásában. 1887. május 5-én I. Ferenc József „jánosi” előnévvel nemességet adományozott neki, és leszármazottainak. 1910-ben a város utcát nevezett el róla (1958-tól Goldmark Károly utca). 2010-ben avatták fel emléktábláját a Rákóczi utca 54. számú épület falán.
Forrás: Pécs Lexikon I. Kötet, 199. oldal, “Engel Adolf ” szócikk
Szerzők: Kaposi Zoltán, Vörös István Károly
Hozzászólás